Lauer Péter versei

"Esténként ugyanaz a varjú ül ablakomba, / csőrében ugyanaz a gyűrű, nyaklánc."

Magammal ennyiben

Az estét majd átveszi

lassan az enyészet,

bokrokat képzelek

magamnak, a télikertet,

pattantszélű csészéből iszom;

töredékből az egészet,

a fontos dolgok végül

a lábam köré gyűlnek,

egyenként várnak

simogatást.

Míg az elalvás előtti

mozdulatokra gyúrok,

a kertből jelez

mind aki él;

ma ennyire futja…

Magammal ennyiben

maradok.

Esti gyors

Minden éjjel egy új

pályaudvar fényei;

ahogy szerelvények

indulnak bennem,

a kalauz int, szertefoszlik

az állomásépület sziluettje,

otthagyom végül a restiben

ácsorgók szendvics szagát,

a kétdekást szorongatók

mosott tekintetét, s én

a jeggyel és bérlettel

nem rendelkezők

sín-nyugalmával

megérkezem a

reggeli fénybe.

A megőrzésről

Mi lesz az, ami megőriz, szétszór az értők között?

Ha vannak még (lesznek) morzsára rámozdulók,

hiába szemezgetnek: tapasztalt fennmaradó

vagyok. Esténként ugyanaz a varjú ül ablakomba,

csőrében ugyanaz a gyűrű, nyaklánc.

A hessegetés mozdulata is ugyanaz.

detektor

mielőtt elmentél

körberajzoltál

tudtam

hibáimat szeretnéd

megjelölni

mire újra jössz

valami detektort szeretnék:

fejemnél a kislámpa

őszintétlen érintésedre

felizzik