Nem mindig elég a tehetség – Nagyító alatt a Golden Boyok

Lapunk megnézte, hogy az elmúlt tíz esztendő Golden Boy-díj győzteseinek pályafutása hogyan alakult tovább.

Az egyik legjelentősebb olasz sportlap, a Tuttosport 2003-ban alapította meg a díjat azzal a szándékkal, hogy több rangos futballszaklappal karöltve kiválassza azt a legjobb 21 éven aluli Európában játszó játékost, akinek odaadja a Golden Boy névre keresztelt trófeát.

Az első ilyen elismerést a holland válogatott Rafael van der Vaart kapta meg még az Ajax labdarúgójaként. Azóta további 17 nyertessel bővült a lista, azonban többen (Anderson 2008, Alexandre Pato 2009, Mario Balotelli 2010) nem tudták a hozzájuk fűzött reményeket beváltani.

2011-ben Mario Götze lett a Golden Boy a Dortmund játékosaként. 2013-ban a rivális Bayern Münchenhez igazolt, egyik ikonikus jelenete volt a modern futballnak, amikor ugyanebben az évben a Dortmund a Bayernnel játszott a Bajnokok Ligája döntőjében. Götze sérülés miatt a lelátóról nézte az összecsapást, akkor már hivatalosan is a bajor csapat szerződésével a zsebében. Nem játszott igazán jól a rekordbajnoknál, de 2014 nyarán ismét fordulópont elé érkezett a karrierje, az ő szépségdíjas góljával győzött Németország a brazíliai világbajnokság döntőjének hosszabbításában Argentína ellen. Götze ismét ünnepelt sztár lett, pedig nem szívesen emlékszik vissza arra az időszakra: „Az emberek sokat beszélnek arról, hogy gólt lőttem a vb-döntőben, de elfelejtik, milyen rossz volt az egész torna nekem egészen a végéig. A döntő előtt szinte depressziós voltam. Mélyebben voltam, mint addig pályafutásom alatt valaha, aztán három nappal később hirtelen világbajnokok voltunk, én meg a hős.” Onnantól kezdve hosszan tartó betegség (anyagcserezavar) miatt lefelé ívelt a karrierje. Visszatért Dortmundba, tavaly nyártól pedig szabadon igazolható játékosként lett a holland PSV Eindhoven futballistája.

2012-ben következett Isco, aki a Málaga futballistájaként tudott győzni. Az azt követő nyáron már a Real Madrid mezét öltötte magára. A spanyol irányító remekül játszott, négy Bajnokok Ligája serleget nyert, bár sérülések csakúgy, mint Götzét, őt is hátráltatták, de 2018 októberében 90 millióra szökött a piaci értéke. Zinedine Zidane második edzői korszaka óta viszont gyakran mellőzi a spanyol karmestert, játékpercei, és ennek köszönhetően teljesítménye is jelentősen csökkent. Április 21-én lesz 29 éves, néhány jó év még mindenképpen benne van, de nem biztos, hogy Madridban.

2013 első helyezettje Paul Pogba lett. A francia középpályás az egyik legmegosztóbb személye a labdarúgásnak, nevelőcsapata, a Manchester United 2016 nyarán igazolta vissza 105 millió euróért a Juventusból úgy, hogy 2012-ben ingyen engedte át a „zebrákhoz”. A sokszor inkább az extravagáns kinézetével figyelmet kapó Pogba képes világklasszis és teljesen átlagos teljesítményre is és ez folyamatosan ingázik nála, amióta visszatért Angliába. Alapembere volt a 2018-ban világbajnoki címet szerző francia válogatottnak, gólt is szerzett a döntőben. Nehéz az ő helyzetét megítélni, 2013-ban Romelu Lukakut és Raphael Varane-t előzte meg, jelenleg mindkét játékos előrébb tart, mint ő.

A 2014-ben győztes Raheem Sterling büszke lehet eddigi karrierjére, az elmúlt hét szezonjában minden sorozatot figyelembe véve elért legalább 10 gólt szélsőként, a 2020/21-es idényben pedig már 13 találatot jegyzett. Jelenleg ő a 9. legdrágább futballista a világon, az értékét 110 millió euróra taksálják.

Anthony Martial (2015) és Kylian Mbappé (2017) is a Monacóban mutatott teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, előbbi a Manchester United, utóbbi 145 millió euróért a Paris Saint-Germain labdarúgója lett. Kettőjük közül egyértelműen Mbappé tart előrébb, piaci értéke 180 millió euró, 19 évesen oroszlánrészt vállalt a franciák vb-győzelmében, februárban a Barcelona ellen mesterhármast ért a BL egyenes kieséses szakaszában. Mbappé a következő aranylabdás lehet, Martialtól viszont többet várnak Manchesterben.

A legnagyobb melléfogás a 2016-os első helyezett Renato Sanches volt. A 2016-os Európa-bajnok portugál csapatban 18 évesen rendszeresen játszott, gólt lőtt Lengyelország ellen, rengeteg rekordot megdöntött, a Bayern München pedig le is csapott rá. Németországban azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A Swansea egy évre kölcsönvette, majd 2019 nyarán 20 millió euróért a Lille játékosa lett. Itt valamennyire ismét magára talált, még mindig csak 23 éves, de az elmúlt 10 év alapján ő a kakukktojás.

Matthijs De Ligt (2018) az egyetlen hátvéd, aki eddig elnyerte a díjat. Az Ajaxtól a Juventusba vezetett az útja, nem kisebb céllal, minthogy a kiöregedő Leonardo Bonucci-Giorgio Chiellini páros után ő legyen a védelem vezére. Az idei szezonban több sérülés is hátráltatta, de összességében egyre jobb teljesítményt nyújt Torinóban.

Hasonló szituációban van a tavalyelőtti győztes, Joao Félix (2019), az Atlético Madrid 2019 nyarán 127 millió eurót sem sajnált érte kifizetni a Benficának. Az első szezonja eléggé visszafogottan sikerült, idén azonban ő is kezdi megtalálni azt a formáját.

2020-ban nem nagy meglepetésre Erling Haaland kapta a legtöbb szavazatot (Szoboszlai Dominik a 8. helyen végzett), a norvég válogatott labdarúgó az elmúlt szezonban 40 mérkőzésen 44 gólt szerzett, a mostaniban pedig 30/31 ezen mutatója. Nem csoda, hogy dortmundi karrierje is hamarosan véget érhet, ugyanis az angol topcsapatokkal az élen minden élklub szeretné a soraiban tudni a 20 éves támadót.