Néhány éve a német katolikus egyházat is utolérte a pedofilbotrány. Egy 2018-as jelentés szerint 1946-2014 között 3677 gyermeket bántalmaztak szexuálisan, s több mint a felük még a 13. életévét sem töltötte be, amikor a bűncselekmény történt. Akkor 27 német egyházmegye 38 ezer dokumentumának feldolgozása után jutottak erre a következtetésre. A három évvel ezelőtti sokkoló adatok miatt is kísérte nagy érdeklődés a legnagyobb német egyházmegye, a kölni érsekség jelentését a szexuális visszaélésekről. Ennek élén az a konzervatív főpap, Rainer Maria Woelki áll, aki előzőleg egy első, müncheni szakértők által készített független jelentés nyilvánosságra hozatalát megtagadta. Éles bírálatokkal illették emiatt a kölni érseket, s azzal vádolták, hogy el akarja tussolni a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyeket. Ezután az érsek megrendelésére egy második jelentés készült, amelyet csak kölni szakemberek állítottak össze. Ennek eredményeit összegezték csütörtökön. (Az elsőt azóta sem közölték.)
Maga Woelki még viszonylag jól jött ki az ügyből, a dokumentum ugyanis azt állapította meg, hogy ő maga nem felelős a papok által elkövetett bűncselekményekért. A kutatás szerint 1975-2018 között 236 ilyen eset történt. A fő felelősök között említik az egykori érsekségi főadminisztrátort, Stefan Hessét, akit 2015-ben neveztek ki hamburgi érseknek. Ő a jelentés nyilvánosságra hozatala után azonnal benyújtotta lemondását utóbbi egyházmegye éléről. Szintén éles bírálatokkal illették Joachim Meisner bíborost, egykori kölni érseket, őt azonban már nem vonhatják felelősségre, mivel 2017-ben meghalt. A dokumentum szerint nem az áldozatokkal törődtek, hanem az ügyek eltussolásával és csak arra ügyeltek, hogy megőrizzék az egyház hitelét. Az egyik jelentéstevő, Björn Gercke megállapította, hogy az egyházmegyét e tekintetben a transzparencia és a hozzáértés teljes hiánya jellemezte.
Kiderült egyebek mellett az is, hogy a visszaélések körülbelül háromnegyedét 14 év alatti gyermekekkel szemben követték el. Jóllehet súlyos bűncselekményekről volt szó, ezeket az esetek az egyházmegyében enyhe megítélés alá estek, hiszen csupán a papi szolgálat alapelvei megsértésének minősítették.
A mintegy 800 oldalas dokumentum megállapítja továbbá, hogy a szexuális visszaélések 41 százaléka 2010-2014, 29 százaléka pedig 2015-2018 között történt. Az ügy ezzel természetesen nem ért véget, március 23-án jelentik majd be, hogy a vizsgálat után milyen intézkedések születnek egyes érintett papokkal szemben. Hogy a vizsgálat minden esetet feltárt-e, ez azért erősen kérdéses, mert az 1975-2018 közötti időszakban legalább kétszer semmisítettek meg olyan aktákat, amelyek akár más ügyekre is fényt deríthettek volna. Igaz, bizonyíték nincs erre. Másrészt megállapították azt is, hogy a helyenként a meglévő dokumentumok is rendkívül hiányosak. Harmadrészt gondot jelent az is, hogy sok esetben nem is jelentették a bűncselekményeket, főleg csak 2010 után kezdték dokumentálni őket, ez az oka annak, hogy az esetek majdnem háromnegyedét ezt követően dokumentálták.
A jelentés szerint Stefan Hesse 11, Joachim Meisner 23 alkalommal vétett az előírások ellen a visszaélések feldolgozásánál, s több hasonló esetre volt példa az 1987-ben meghalt Joseph Höffner bíboros esetében is. Szintén név szerint említik a dokumentumban Dominikus Schwaderlapp segédpüspököt és az egyházmegye egyik vezető tisztviselőjét, Woelki őket azonnal menesztette a jelentés nyilvánosságra hozatala után.
Mint több német sajtóorgánum rámutatott, nagyon új megállapítások nem olvashatóak a dokumentumban. Ettől függetlenül Björn Göcke és csapatának több hónapos munkája semmiképpen sem nevezhető hiábavalónak.
