Bibi és a beoltott nemzet

Úgy rendezik meg kedden Izraelben két éven belül a negyedik parlamenti választást, hogy máris a levegőben lóg az ötödik.

Mintha egy végtelenített ismétlésre állított film pörögne Izraelben: két év permanens politikai válság és három patthelyzetet eredményező előrehozott voksolás ellenére sem mozdultak ki a holtpontról az erőviszonyok. Izrael „Bibije”, Benjamin Netanjahu miniszterelnök ezúttal is győzni fog, csak nem eléggé. Bár a választási törvénynek köszönhetően felaprózott törvényhozási paletta alighanem így is neki fog kedvezni és újra ő alakíthat kormányt.

A tavaly májusban hivatalba lépett nemzeti egységkormány, a Netanjahu-Ganz rotációs kabinet alig 8 hónapot élt, Netanjahunak esze ágában sem volt eljutni odáig, hogy másfél év elteltével átadja a bársonyszéket a koalíciós társsá vált korábbi ellenfélnek. Ügyesen elgáncsolta a költségvetést és a járványkezelés, az oltási kampány sikerében bízva ismét előrehozott választást erőszakolt ki. Húzása számára alapvetően jól sült el, hiszen azzal, hogy Beni Ganz és néhány társa a pandémia miatti nemzeti egységkormány szükségességére hivatkozva beállt mögé, nemcsak önmagát és a Kék-Fehér koalíciót nullázta le, hanem újra darabokra törte az egységessé és erőssé vált ellenzéki tábort, amely ha kevéssel is, de már-már képesnek látszott legyőzni Netanjahu Likudját. Most azonban nincs a korábbi három előrehozott választáshoz mérhető egységes ellenzéki tömb, a 3,25 százalékos bejutási küszöbnek köszönhetően pedig újra a kis pártok teljesítményétől és koalíciós kedvétől függ majd a kormányalakítás.

A The Times of Israel által vasárnap közölt utolsó felmérések szerint 13 párt juthat be a 120 tagú kneszetbe, és hacsak nem tör ki „fülkeforradalom”, ezúttal is patthelyzet jöhet létre a Bibi-párti és Bibi-ellenes tábor között. Mindkét, a lap által közölt előrejelzés szerint Netanjahu Likudja toronymagasan, 30 illetve 32 százalékkal vezet a második helyezett Jes Atid előtt, amely 18 százalékon áll. A középpártok egyike sem haladja meg a 10 százalékot. A még februárban is látványosan erősödő jobboldali vallásos, de világi, a telepesek érdekképviseletének számító Jamina is visszaesett. Naftali Bennett pártelnök még mindig királycsináló szerepben találhatja magát, de miniszterelnöki álmairól mindenképpen lemondhat. A Likudból decemberben kivált Gideon Száár formációja, az Új Remény erősödése is megtört, Bennett Jaminájával azonos szinten – 8 illetve 10 százalékon mérik. Száár kizárta a Netanjahuval kötendő koalíciót, Bennett pedig, aki mindeddig csak azt hangoztatta, hogy ő szeretné leváltani Netanjahut, vasárnap este élő adásban mutatta be írásbeli vállalását, miszerint semmilyen körülmények között nem fogja támogatni a centrista Jes Atid elnöke, Jáir Lapid kormányalakítását, illetve nem hoz létre olyan kormányt, amely az Egységes arab Listából kivált, jelenleg a bejutási küszöb körül mozgó, 4 mandátumra esélyes Iszlám Mozgalom és vezetője, (a Netanjahu által is körbeudvarolt) Manszour Abbász támogatásán alapul.

Netanjahu Bennett nélkül 51 mandátumra, a Likudon kívül gyakorlatilag csak a vallási pártok támogatására számíthat, de a kormányalakításhoz minimum 61 szükséges. Az sem zárható ki, hogy még Bennett pártjával együtt sem lesz meg Netanjahu többsége.

Van azonban a számításokban egy nagy fekete folt, ami alapvetően átrendezheti a viszonyokat – rekordmagas, 21 százalékos a bizonytalanok tábora. Ha a hónapok óta Netanjahu lemondását követelő mozgalom erejét, illetve a közvélemény-kutatásokat vesszük, miszerint a lakosság 51 százaléka menesztené és csak 36 százalék marasztalná a miniszterelnököt, akkor Bibi joggal kezdhet aggódni. Ugyanakkor az ötödik előrehozott választás rémképe is valós marad.