Húsvét előtt

Háromszor kellett elolvasnom a hírt ahhoz, hogy elhiggyem, nem valami kormányellenes internetes trollcsapat műve a hír, miszerint a világjárvány kellős közepén felszámolják a budapesti hajléktalan kórházat. Mégpedig azért, hogy a 2010-es hatalomrajutáskor még minden idők legkisebb és legolcsóbb államapparátusát ígérő Orbán-kormány egy „központi költségvetési szervet” költöztessen a helyére.

Irodaház lesz a legelesettebbek kórházából a magyar fővárosban, 66 eleve segítségre szoruló beteg embert tesznek az utcára, mert a nemzeti vagyonkezelő csereingatlant nem tud (akar) biztosítani, az irodaberuházáshoz viszont ragaszkodik. Történik mindez annak a „nemzeti keresztény” kormánynak a „jóvoltából”, amely tavaly ősszel súlyos milliárdokból indította útnak „Minden élet számít” kampányát.

Több ez, mint embertelenség: olyan cinizmus, ami épeszű és éplelkű döntéshozóktól elképzelhetetlen. Azt igazolja, hogy a kormánynak nem minden élet, inkább csak minden voks számít. A pedagógusok oltása is azért késlekedett, amint a miniszterelnök péntek reggeli szokásos rádióinterjújából kiderült, mert előre sorolásuk nem mindenki számára szimpatikus döntés; a hajléktalan kórházból is azért lehet puccos irodaházat csinálni, mert Orbánék tudják, nem kell attól tartaniuk, hogy tömegek vagy a keresztény egyházak vezetői fognak tiltakozni a húsvéti embertelenség ellen.

Nem tudom, mikor ébred fel Csipkerózsika álmából a magyar szolidaritás. Azt viszont igen, hogy vezetőink a Bibliát is ugyanolyan sajátosan értelmezik, mint a demokráciát. Jézus felemelte az elesettet, könyörületes volt a szenvedőkkel. Keresztény kormányunk alapfilozófiája viszont változatlanul az "akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér".

Boldog Húsvétot, keresztény Magyarország!