Demoszkópikus kormányzás

Azon társadalomtudományok köre, amelyekre támaszkodva a fejlett államok kormányai igyekeznek hatékony kormányzást folytatni, Magyarországon egy darabra szűkült: nálunk a demoszkópia (kevésbé emelkedetten a közvélemény-kutatás) lett a hatalomgyakorlás alfája és ómegája. Ezt a fajta államvezetést úgy kell elképzelni, hogy a kormány – közpénzből, két-három Fidesz-közeli magáncégnél, erősen túlárazva – évente sok-sok milliárdért heti rendszerességgel nagymintás közvélemény-kutatásokat rendel, majd a kapott válaszokhoz igazítja a kormányzati mondásokat, illetve magát a kormányzást. Közben persze ugyanez a kabinet (szintén közpénzből, szintén egy pontosan körülírt magáncég-halmaz közreműködésével) kommunikál is a választóval, tízmilliárdokért előre elmondva, hogy milyen válaszoknak örülne igazán.

Azért használtuk fentebb a „hatékony” kifejezést, mert tíz évnyi bizonyíték van rá, hogy a metódus politikai értelemben működik. Bár a saját indulatai és az azokra épített szlogenek által vezérelt társadalom mozgása leginkább a gáz- és folyadékrészecskék véletlenszerű kavargását idézi (egy másik tudomány terminológiájával: Brown-mozgás), amitől aligha független, hogy a térségbeli vetélytársak is sorra leelőznek minket, mindez a hatalmon maradást láthatóan jól szolgálja. Az elmúlt egy-év ugyanakkor azt bizonyította be fehéren-feketén, hogy a demoszkópikus irányítás a járványhelyzetben improduktív, káros, sőt életveszélyes.

Emlékezzünk 2020 márciusára. Amikor Orbán Viktor erős kezű, vizionárius vezetőként világosan megmondja, hogy szó sem lehet iskolabezárásokról, ki mer neki ellentmondani a Nézőpont vagy a Századvég kérdezőbiztosai előtt – függetlenül attól, hogy már a bátor 133-ak sem engedik el a gyerekeiket az iskolába, mert rettegnek a kórtól? Vagy nézzük a nyarat meg a koraőszt. Ha a miniszterelnök horvátországi nyaralgatásra meg budapesti Szupekupára vágyik, bármilyen világosan jelezzék is a számok a második hullámot, ki fog a bezárkózásra ikszelni a kérdőíven? Orbán természetesen igyekszik olyasmit akarni, amit a népe is akar – néha eltalálja, néha nem –, de a jelenlegi rendszerben ez a fajta visszacsatolás már nem működik. Hiszen – ugorjunk most a mába – ha a hatalom hónapok óta a nyitásról, az újraindulásról meg a varázserejű és példátlanul sikeres magyar vakcinázásról beszél, egy év karantén után ki fogja elhinni, hogy az orvostudomány számai alapján viszont keményen zárni kellene? Ráadásul a Fidesz mai szavazóbázisának zömét adó, jellemzően a közepes és kisebb településeken, saját – kertes - házban lakó honpolgárok a járvány szempontjából eleve egy másik valóságban élnek, kevesebb kockázatot érzékelnek, mint az egymás hegyén-hátán zsúfolódó nagyvárosi többség. És a kormány elsősorban az előbbieknek játszik, az ő egyetértésüket keresi, rájuk hallgat - ha hallgat még egyáltalán valakire.

Akárhogy is: demoszkóp helyett most inkább egy sztetoszkóp kellene, és abba jó hangosan belekiabálni. Hátha húszezer halott után észbe kapnak végre.