propaganda;hatalom;

2021-03-30 06:25:08

Mi az értelme?

Többféleképpen lehet gondolkodni egy-egy közlés értelméről. Az egyik közelítés arról szól, hogy a közlés nyelvileg, logikailag mit jelent; egy másik lehetséges közelítés pedig arról, hogy az adott közlés hallatán mire gondolunk.

Bemutatom néhány konkrét példán.

Ha például valaki azt mondja, hogy „Jónapot kívánok!”, akkor – a szavak eredeti értelme szerint – azt kívánja, hogy a másik embernek jó napja legyen. A gyakorlatban azonban ez a szóösszetétel azt jelenti, hogy az illető köszön valakinek – és sem a közlő, sem a címzett számára nem jelent semmit arra nézve, hogy a közlő milyen napot kíván a másik embernek, vagy érdekli-e őt a másik ember napja egyáltalán.

Nagyon gyakori, hogy ez a kétféle jelentés nemcsak eltér egymástól, hanem egészen másról szól.

Hadd példálózzak olyasmivel, aminek nincs napi aktualitása, hogy némi távlatból figyelhessük.

Vegyük ezt a példát: „a liberális gondolkozásba nem férnek bele a másként gondolkozók”, és „[a liberális gondolkozásba] nem fér bele a vallás, a hagyományos családmodell”.

Kétségtelenül vannak, akik magukat liberálisnak gondolják, miközben nem azok – de ez őket minősíti és nem a liberális gondolkodást. Az idézett közlések nem ezekre, hanem magára a liberális gondolkodásra vonatkoznak. A logikai jelentésük tehát a „liberális” szó értelmén múlik.

A „liberális” szó alapjelentése: szabadságpárti. Ha ezt „behelyettesítjük” a fentiekbe, akkor az idézett közlések így hangzanak: „a szabadságpárti gondolkozásba nem férnek bele a másként gondolkozók”, illetve „[a szabadságpárti gondolkozásba] nem fér bele a vallás, a hagyományos családmodell” – vagyis a közlések, a szó szerinti jelentésük szerint, ugyanarról a gondolkodásról egyszerre mondják azt, hogy szabadságpárti, és azt is, hogy nem tűri a gondolatszabadságot.

Ez a fent idézett két közlés tehát ellentmondásos, vagyis tulajdonképpen semmit nem közöl. Az információ, a szakmai definíciója szerint, a bizonytalanság eloszlatása: ebben az értelemben ez a két közlés nem tartalmaz információt.

Meghökkenve látom, ahogyan ellenzéki gondolkodó emberek ezt az ellentmondásos és értelmetlen jelleget így-úgy bizonygatják, hosszasan elemezve szavakat és szótári jelentéseiket, és háborogva találgatják, hogy ezt az értelmetlenséget ki adhatta a közlő szájába (billentyűzetébe).

Ezt elemezni, ezen háborogni: pontosan ugyanakkora értelmetlenség, mint maga a két közlés – sőt sokkalta nagyobb, mert a fenti közléseknek, ha értelmük nincs is, hatásuk bizony nagyon is van.

Mit mond ez a két közlés a belegondolni nem tudó és/vagy nem akaró hallgatónak, olvasónak? Azt, hogy „ezek az ideológiai dolgok nagyon bonyolultak: lám, te sem érted, és lám, ellenzéki gondolkodó emberek hosszasan és bonyolult módon írnak és vitatkoznak erről, tehát ők sem értik, miközben én, íme, magabiztosan nyilatkozom minderről, azaz nyilván értem – mindezekből pedig az következik, hogy az ellenzékiekre és önmagadra nem bízhatod magadat, bezzeg énrám igen”.

A két közlés tényleges célközönsége (a belegondolni nem tudó és/vagy nem akaró hallgató, olvasó) ezt a tanulságot vonja le a maga számára.

Nyelvész-szóhasználattal: szemantikailag ezeknek a közléseknek nincs „logikai értelmük” – ugyanakkor pragmatikai értelemben „szerencsések”: így nevezik, amikor a közlés célba ér, azaz kiváltja a közlő szándéka szerinti gondolatokat, érzéseket.

A hatalomtechnika kommunikációs kulcsa a célba érő közlés.

„Igazságos elosztási rendszert teremtünk, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális rendszer mindenki számára elérhető szolgáltatásokat tegyen hozzáférhetővé, egyenlő esélyekkel” – ez a közlés logikailag akár egy párt vagy pártszövetség felelős politikai programjának a része lehet. A címzett számára azonban „ezek is csak dumálnak, mint a többi”.

„Senkit nem hagyunk az út szélén” – ez logikailag semmi konkrét jelentéssel nem bír, nem mérhető, nem számonkérhető; a hallgató viszont empátiát és gondoskodást sugárzó elkötelezettséget „érez ki” belőle. Nincs is más célja – és kedves ellenzéki barátaim: értelmetlen dolog azoknak a közléseknek a szavak szerinti tartalmát elemezni, amelyeknek csak hatalomtechnikai céljuk van.

Ennyi volt mára Péter, a tanárbácsi nyelvórája.