Mind messzebb

Az utóbbi bő tíz évben, a pénzügyi, majd a menekültválság óta, a populisták előretörése láttán sokan jutottak arra a következtetésre: válságba került a demokrácia. A szlovákiai események azonban azt mutatják, hogy van némi előnye annak, ha a demokrácia egy országban jól működik, s ha a kormány irányvonalát nem egyetlen párt, nem egy ember ideológiája határozza meg, hanem a sokszínűség jellemzi.

Igor Matovic, már csak volt szlovák miniszterelnök stílusát tekintve nem sokban különbözött mondjuk Donald Trump volt amerikai vagy Jair Bolsonaro jelenlegi brazil elnöktől, és nem sok hajlandóságot mutatott a lemondásra a legnagyobb válság közepette sem, mégis kénytelen volt távozni. Ő ugyan úgy állította be távozását: pusztán nagylelkűsége vezetett ahhoz, hogy feltételek nélkül hajlandó volt helyet cserélni Eduard Heger pénzügyminiszterrel, de valójában a nagyvonalú gesztust hat miniszter távozása előzte meg, illetve kilépett a koalícióból a Szabadság és Szolidaritás nevű párt. Magyarán a koalíciós partnerek zsákutcába kényszerítették Matovicot.

De arról sem tett említést Matovic, hogy egy esetleges előrehozott választás esetén pártja, az Egyszerű Emberek minden pozícióját elvesztené, hiszen esélye sem lenne arra, hogy bekerüljön a következő kormányba. Mégis: az, hogy távozott, jelzi, a demokráciánál tényleg nincs jobb, és nagyon is üdvözítő, ha egy öntörvényű miniszterelnök kellő ellensúllyal rendelkezik, mégpedig nemcsak a média, az igazságszolgáltatás vagy az ellenzék, hanem saját kormányának egyes tagjai részéről is.

Matovic távozása után Szlovákiának esélye nyílt arra, hogy ismét normálisabb országgá váljon. Heger ugyanis visszafogott személyiségnek tűnik, magamutogató attitűdök nélkül. Talán csak érzéki csalódás, de úgy tűnik: Pozsony mintha egyre csak távolodna Budapesttől.