Előfizetés

Orosz rulett vagy milliós hitel műtétre

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2021.04.04. 17:40

Fotó: BURGER/PHANIE / AFP
Szorongató helyzetbe lökte az új egészségügyi törvény az endometriózistól szenvedő nőket: immár nem operálhatja páciensét állami intézményben az az orvos, akinél az esedékes műtét előtt magánellátásban járt a beteg. Márpedig a legtöbb specialistához csak „magánban” lehet időpontot kapni – és így is hónapokba telik. Az új rendszer az orvosok előtt sem egyértelmű, a minisztérium pedig nem siet tisztázni a kérdéseket. Sokan többmilliós hitelt terveznek felvenni, hogy ki tudják fizetni az operációt, ami nélkül az ágyból felkelni sincs elég erejük. De, mint mondják, inkább az eladósodás, mint hogy az műtse őket, aki épp ügyel.
Kétszázezer nő – ennyien kénytelenek együtt élni hazánkban egy olyan betegséggel, amiről a legtöbb ember még sosem hallott. Pedig a meddő nők majdnem fele endometriózistól szenved. A jelenleg gyógyíthatatlan kór lényege, hogy a normálisan csak a méh belső felszínén jelen lévő nyálkahártya a méh üregén kívül is megtalálható, és ez drámai következményeket okoz: fájdalmas menstruációt, hegesedést, összenövéseket a petefészekben, a vesében, a belekben – sőt ritka esetben az agyban is.   „Kamaszkoromban hiába jártam szinte minden hónapban a nőgyógyászokhoz Debrecenbe, hiába voltak nagyon erős fájdalmaim, elküldtek annyival, hogy ez hormonális hiba lehet, szedjek fogamzásgátlót. 14 évesen írták fel nekem az első dobozzal azért, hogy ne járkáljak újra és újra a szakrendelőbe. Akkoriban még nem volt elérhető az internet, nem lehetett csak úgy rákeresni a tünetekre. Nem tudtunk az endometriózisról semmit” – meséli a most 32 éves Enikő, aki 2018 nyarán kezdett rosszul lenni a panaszaira korábban felírt fogamzásgátlótól. Többször járt a sürgősségi osztályon, de sosem diagnosztizálták. Mire valaki egy magánintézményben kimondta, hogy endometriózisa van, már 3-4 centiméter átmérőjű cisztákkal volt tele a petefészke és folyamatosan vérzett. „A főorvos azt mondta, életében nem látott ilyet: a petefészkem, a hasfalam, minden össze volt ragadva. Azonnali műtét kellett, de nem tudták vállalni, mivel mozgássérült is vagyok, ezért nagyon bonyolult az esetem. Végül egyetlen orvost találtam az egész országban, aki vállalta a beavatkozást. Aztán jött a koronavírus. Magánellátásban 4-5 millió forintba kerülne a műtét, amit nem tudok kifizetni, állami ellátásban pedig most a járványhelyzet miatt nem fogadhat, ő sem tud mit tenni” – mondta Enikő. Aki olyan súlyos állapotban van, hogy nem tudja, megéri-e a következő hónapot. Egész nap gyógyszereket szed, ha a családja nem támogatná, megélni sem tudna a néhány tízezer forintos rokkantsági járadékból.

Mi van, ha nincs állami?

Mivel az állami ellátás esetében az endometriózis ambulancián a betegek nem kérhetnek időpontot egy adott orvoshoz, hanem adott napra jegyzik elő őket több hónappal későbbre, sokan a magánellátásba járnak szakrendelésre, hogy az a doktor vizsgálja őket, akiben bíznak, aki évek óta kezeli őket. Eddig bevett gyakorlat volt, hogy ezek az orvosok egy műtét esetén az állami ellátásban operálták meg a betegeiket. Aztán jött az új egészségügyi jogviszonyról szóló törvény. „Az új szabályozás egyik célja valószínűleg épp annak megakadályozása, hogy a magánbetegeit az állami ellátásba vigye az orvos. Eddig ugyanis jellemző volt, hogy az állami intézményekben a főorvosok magánbetegeik köré szervezték az ellátást, aki pedig csak állami betegként „esett be”, azzal kevésbé előzékenyen foglalkoztak. Ez a gyakorlat a szülészeti-nőgyógyászati ellátásban csúcsosodott ki” – magyarázza Kovácsy Zsombor. Az egészségügyi szakjogászt arról kérdeztük, miért volt szükség a betegellátás eljárásrendjének megváltoztatására, és miért nem ügyelt arra senki, hogy ez súlyos helyzetbe hozta az endometriózistól szenvedőket? „Lehet, hogy lesznek kárvallottjai a változásnak, várhatóak visszalépések is, meghatározhatnak majd kivételeket, de nehéz megmondani, mindezt hogyan viszik véghez úgy, hogy az intézkedések előnyei megmaradjanak. Bonyolítja a helyzetet, hogy sok mindent kormányrendeletben szabályoztak, és nem törvényben, a végrehajtás részleteiről pedig az Országos Kórházi Főigazgatóság rendelkezik” – mondja Kovácsy Zsom­bor. Szerinte egyértelműen a rendszer hibája, hogy mindenki csak sötétben tapogatózik, hogy hiány­zik az átláthatóság, a releváns információ: a gyógyítás minőségéről, eredményességéről sem lehet semmit tudni. (Ráadásul a veszélyhelyzet miatt most a szabályok is gyorsan módosulnak, ami még inkább megnehezíti az új rend értelmezését.) Egy ilyen helyzetben különösen érthető, miért nem akar megválni egy egyébként is sokat szenvedő nő attól az orvostól, akiben megbízik. Mindenesetre a szakjogász azt valószínűsíti, hogy aki magánrendelést folytat, az önkéntes segítőként továbbra is részt vehet az állami betegek ellátásában – azaz, ha egy kórházban nincs szolgálati jogviszonya, önkéntes segítőként operálhat. Kérdés, hogy ezt hány orvos vállalja majd a maréknyi specialistából?

Hogy fel tudjanak kelni

„Hét éve küzdök komoly fájdalommal, mára már dolgozni sem tudok, 42 évesen szinte csak vegetálok. Ketten élünk a férjem fizetéséből. Nem könnyű. Az első néhány évben mentem orvostól orvosig, de senki nem tudta, mi bajom van. 2017-ben nagyon rosszul lettem, kórházba kerültem, de egy kisműtét után hazaengedtek. Már másnap rosszul voltam ismét, járni sem bírtam, a férjem vitt vissza. Pár hónap múlva már mentő vitt a klinikára. Kaptam infúziót, gyógyszereket, de ismét hazaengedtek. Sok-sok ilyen kör után találtam rá arra a doktornőre, aki nemcsak hallja, hogy a páciens mit mond, hanem meg is érti. Elmondom a panaszom, ő elmondja a véleményét, közös döntésre jutunk. 2019-ben 2 műtétem volt az endometriózis miatt. Mindkét lányom érintett a betegségben, őket is a doktornő kezeli. Erre jön ez a törvény! Most hogyan tovább?! A magánellátásban megfizethetetlen az operáció. Miért bízzam magam egy másik orvosra, mikor ő évek óta kezel?” – mondja ki a kérdést Ágnes, mely most nők ez­reinek fejében motoszkál. Az endometriózis esetében gyakran tényleg azért küzdenek a betegek, hogy fel tudjanak kelni az ágyból, nagyon sokak estek ki a munkából, számukra elképzelhetetlen és felháborító, hogy élethelyzetük mellett hitelt kell felvenniük ahhoz, hogy olyan specialista operálja őket, akiben bíznak, és akinek a közreműködésével akár a gyermekvállalásra is lehet esélyük.

Síri csend és PR

„Akármikor telefonálok a klinikára, nem kapok információt arról, hogy ki vizsgál majd a júniusi időpontom napján, ahogy arról sem: ki és mikor műthet meg.” Az endometriózisos nők zárt csoportjában volt, aki azt írta, hogy „ha tavaly november előtt már a betege voltam egy orvosnak és ugyanazzal a BNO-kóddal (betegségek nemzetközi osztályozása) kell, hogy műtsön, akkor az rendben van, de ha bármi (például bélérintettség) miatt változik a kód, akkor már nem műthet meg újra az az orvos, aki eddig magánellátás keretein belül vizsgált és az állami kórházban operált. De azt, hogy ez mennyire hiteles információ, nem tudom.” A kérdést szerettük volna tisztázni az Emberi Erőforrások Minisztériumával, illetve egy kifejezetten az endometriózisos betegekre szakosodott magánegészségügyi központtal is, de választ sehol sem kaptunk. A magánintézmény összes orvosa elzárkózott attól, hogy nyilatkozzon, még a betegségről sem kívánt beszélni, míg a minisztérium egy PR-választ küldött, miszerint: „Az endometriózisban szenvedő betegek részére valamennyi korszerű terápia állami támogatással elérhető: a legújabb módszerekkel történő sebészeti ellátástól a legkorszerűbb gyógyszerekig. Évente csaknem egy­milliárd forintot fordít ezen betegek gyógyulására az állam, amely kiadás körülbelül 50 százalékos arányban oszlik meg a gyógyszertámogatás és a kórházi finanszírozás között.” Azzal az állítással, hogy a betegeknek hitelt kell felvenni, ha azt akarják, hogy korábbi orvosuk operálja őket, a tárca nem foglalkozott. A helyzetet az endometriózisambulanciával rendelkező Semmelweis Klinika sem tisztázta, a témában hetekkel ezelőtt feltett 17 kérdésünkre annyit reagált: „A jelenlegi járványhelyzetre való tekintettel nem tudunk válaszolni a feltett kérdésekre.” Az endometriózisműtéteket egyébként most mind halasztják, mondván: nem tartoznak a sürgős beavatkozások közé. Pedig van, akinek az operáció most tényleg életbevágó.

Műtét újra és újra

„Én is műtétre várok, de folyamatosan eltolják az időpontot. Több százezer forintba fog kerülni, ha azt az orvost szeretném, akiben megbízom. A legnagyobb baj, hogy az emberek nem ismerik ezt a betegséget, még az orvosok sem feltétlen tudják, miről van szó, az érintettek nagyon magukra vannak hagyva. Pedig ezeket a nőket kezelni kellene, magától értetődően, hitelkényszer nélkül. A kormány másról sem beszél, mint a család fontosságáról, biztatja a nőket, hogy vállaljanak gyereket. De hogyan, ha a műtétre nem kerül sor?” – mondja a jogászként dolgozó Judit, aki szerencsésnek vallja magát, hiszen néhány éve május 31-én, az életmentő műtéte évfordulójának napján adott életet lányának. „Hiszek benne, hogy ez isteni törődés volt.” „Sok elismert orvost vesztettünk el amiatt, mert hátat fordítottak az állami egészségügynek és csak a magánellátásban érhetőek el. ­Emiatt­ egyre többen döntenek a hitelfelvétel mellett, hogy finanszírozni tudják a műtéteiket” – mondja Judit. Az endometriózis esetében gyakran felmerül a méheltávolítás is, de van olyan eset, amikor ez sem segít, csupán a rendszeresen ismétlődő laparoszkópos műtét, mellyel újra és újra eltávolítják az endometriózist és kezelik az összenövéseket. „Harmincéves vagyok, ájulásig menő fájdalommal járó menstruá­cióim voltak már 10-15 éve is – meséli Zsófia. Évente jártam nőgyógyászati szűrésre, ahol ultrahangot is rendszeresen csináltak. Azt mondta az orvos, minden rendben – csak alacsony a fájdalomtűrő képességem. A családom sem hitte el, hogy valami baj van, pedig egy idő után már szélsőségesen erős fájdalomcsillapítókat szedtem, nem jártam iskolába azokon a napokon, és előfordult, hogy a munkában is le kellett feküdnöm egy tárgyalóban, olyan rosszul voltam. Amikor édesanyámnak mondtam, hogy hallottam az endometriózisról, csak legyintett, hogy nekem nem az a bajom. 2019 februárjában annyira rosszul lettem, hogy összeestem, a férjem segített. A nőgyógyász, akihez 10 éve jártam, nem adott időpontot, ezért máshoz mentem, aki véletlenül épp ultrahang-specialista volt. 40 percig ultrahangozott. Akkor már mindenem mindennel össze volt nőve a hasamban. A vesém pangott, minden tele volt endometriózissal. 28 évesen zokogva jöttem ki a rendelőből. Olyan rossz állapotban voltam, amit Magyarországon csak nagyon kevés orvos operál, a többség egyszerűen nem vállalja a műtétet. Nagynevű specialisták és magánintézmények sem tudtak velem mit kezdeni. Mindenki dr. Bokor Attilához irányított, aki a Semmelweis klinikán dolgozott, és akihez nagyjából minden bonyolultabb eset sorban állt. Végül tavaly áprilisban azt mondta, nagyon ­rossz­ a helyzet, elképzelhető, hogy el fogom veszíteni a vesémet és minél hamarabb műteni kell. Nála azonban mindenki sürgős eset, így júliusban tudott megoperálni, akkor már életet veszélyeztető állapotban voltam. 25 centit vágtak ki a beleimből. Addig nem tudtam, hogy léteznek hormonok, amikkel teljesen leállítható a menstruáció. Ez nálam tünetmentességet hozott” – mondja Zsófia, akinek a műtét utáni újabb sokkot az okozta, mikor közölték vele, ha szeretne gyereket, akkor most vagy soha. Belevágtak a lombikprogramba. A második próbálkozás után jelenleg ikrekkel várandós. Ahogy sokaknál, úgy nála is kialakultak kísérőbetegségek. Pajzsmirigy-alulműködéssel, inzulinrezisztenciával és a PCOS-sel (policisztás ovárium – petefészek – szindróma) is küzd. „Bárki, aki keresztülmegy azon, amin én, szeretné, ha egy olyan orvos lenne mellette, akiben bízik. Ezt vették most el tőlünk. Hiába vagyok veszélyeztetett terhes, az orvosom nem vezetheti a programozott császármetszést, mert magánban jártam nála. A legutolsó információm szerint az éppen ügyeletes orvoshoz kerülök majd, kivéve, ha kifizetem a beavatkozás és az orvosom díját, ami a Semmelweis Egészségügyi Kft. hivatalos árlistája szerint 600 ezer forint lenne” – mondja Zsófia.

Járulékos károk

„Az új jogszabályok szerint, ha egy beteget egy diagnózissal a magánellátásban kezelnek, akkor ugyanazzal a diagnózissal (BNO-kóddal) az állami ellátásban már nem kaphat kezelést ugyanattól az orvostól. Ez elméletileg a szakemberek szerint megkerülhető (erről cikkünkben Kovácsy Zsombor is beszélt már), ugyanakkor, ha egy specialista önkénteskedni jár egy kórházba, az gyanúra adhat okot” – mondta Asbóth Márton. A Társaság a Szabadságjogokért jogászát az endometriózisos betegek jogairól és lehetőségeiről kérdeztük. „A szabad orvosválasztás elvének érvényre kellene jutnia, de nem arról kellene szóljon, hogy a betegek erre hivatkozva tudják elkerülni azokat az orvosokat, akikben nem bíznak. Annak kellene az alapnak lennie, hogy minden orvos jó színvonalú ellátást nyújt, a beteg bárkiben megbízhat, és nem kell tartania attól, hogy van olyan, akinek elavult a tudása vagy lekezelő. Borzalmas hiányossága a magyar egészségügynek az is, hogy nincs olyan szerv, ahová fordulni lehetne, ha valaki jogorvoslatot szeretne kapni. A betegjogi képviselők feladata lenne, hogy irányt mutassanak, hogy a jogsértéseket miképp kezeljék a páciensek, de az igazság az, hogy nincs túl sok lehetőség, és a legfrissebb változásokról jelenleg sokszor az egészségügy maga sem rendelkezik a megfelelő információkkal. Az orvosok sem tudják pontosan, mit lehet és mit nem.” Az új egészségügyi szerződésekkel (amelyek átírják a dolgozók jogállását) kapcsolatban megjegyezte: aggasztóak voltak azok a körülmények, amelyek között az egészségügyi dolgozóknak ezt a dokumentumot alá kellett írni. Sok olyan visszajelzést kaptak a TASZ-nál, melyek szerint nem lehetett kivinni a szerződést a szobából, vagy egyenként hívták be az embereket és úgy adták oda nekik, hogy írják alá. „Probléma az is, hogy a szerződések nagyon rövidek, azokat a kérdéseket pedig, amikre nem térnek ki, jogszabályok tisztázzák, csakhogy azokat bármikor meg lehet változtatni. Folyamatosan kapunk megkereséseket olyan érintettektől, akik most döbbennek rá, mennyi változást hozott az új szerződés. A legtöbben arra kíváncsiak, hogy tehetnek-e még bármit, de most, hogy aláírták a szerződéseket, erre már nincs jogi lehetőség” – részletezi.

Nehezített gyerekvállalás

Úgy tűnik, a kormány épp egy világjárvány idején vágta fejbe az egyébként is kóválygó egészségügyet. Egy ilyen helyzetben pedig akár néhány tucat pályaelhagyót is megérez egy város, egy kórház. Lapunknak egy neve elhallgatását kérő szülész- nőgyógyász például arról mesélt, kizárólag abba a fővárosi magán­intézménybe, ahol ő dolgozik, 12 nőgyógyász igazolt át nemrégiben – mindannyian elhagyták az állami ellátást, nem írták alá az új szerződésüket. Esetük messze nem egyedülálló, az endometriózisspecialisták közül is vannak, akik mostantól kizárólag a magánellátásban érhetőek el. Akiknek pedig nincsenek millióik arra, hogy egy ilyen, kiemelt szakember operálja, most joggal félhet, hogy csökken az esélye a fájdalommentes életnek, a gyerekvállalásnak. A családot propagáló kormány épp azt veszi így el a nőktől, amit folyamatosan „elvárna” tőlük: hogy gyermeket hozzanak a világra. „Pozitív dolog, hogy ki akarják vezetni a hálapénzt és az állami és a magánellátás már említett összefonódását, de megfelelő átmenetre lett volna szükség, ami biztosítja, hogy a betegeket ne érje hátrány az új jogszabályok miatt. Ők ugyanis korábban – még ha egy rossz rendszerben is, de – ki tudták választani, hogy ki az az orvos, akiben megbíznak, és megkapták azt az ellátást, amire szükségük volt. Most úgy tűnik, hogy elveszítik ezeket a jogaikat, lehetőségeiket annak érdekében, hogy egy jobb rendszer felé menjünk. Ezt el kellett volna kerülnie a jogalkotónak” – mondja Asbóth Márton.

Csemeték a sivatag peremén

Bártfai Gergely
Publikálás dátuma
2021.04.04. 13:32

Fotó: MENAHEM KAHANA / AFP
Erdőt ültetni jó. A fák szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, enyhítik a forróságot, árnyékot adnak, növelik a talaj vízmegtartó képességét. Szerencsés esetben. Külföldi és magyar tapasztalatok arra intenek, hogy a felelőtlenül megválasztott fajok telepítése csak tetézi a bajt, gyorsítja a felmelegedést és az elsivatagosodást.

Jordánia: Erdő a lovagvárnál

„Itt születtem, és mondhatom, ha ciprust, eukaliptuszt, olajfát, szentjánoskenyérfát vagy tölgyet ültetnek, azok maguktól fognak nőni”, mondta egy idős, a hagyományos beduin kendőt, a kefiját viselő férfi az AFP hírügynökségnek Jordánia északnyugati vidékén. Itt, a Földközi-tenger és Arábia között, a mediterrán és a sivatagi éghajlat határán nagy ívű program kezdődik: tíz év alatt 10 millió fát akarnak telepíteni. A kormány szerint a vállalkozás „ambiciózus és realista”. A királyság területének legnagyobb része sivatag, ritka erdeit pedig tüzek pusztítják: tavaly 499 tűzesetet regisztráltak. Száraz kánikulában könnyen lángra lobban a fa, a felmelegedéssel romlik a helyzet. Létfontosságú a leégett erdők pótlása. „Jordánia tüdejének” is nevezik ezt a bibliai vidéket, amelyet a moábiták földjeként említ az Ószövetség. Az egyik fásításra kijelölt terület Kerak tartomány, ahol a keresztes lovagok középkori erődítménye máig nevezetes látnivaló. A hatóságok remélik, hogy kampányuk lassítja a klímaváltozást és az elsivatagosodást, védi az élővilág sokféleségét. Ugyanakkor közvetlen gazdasági előnyt is várnak: az új erdők kedveznek a méhészkedésnek. Jelenleg évi 250 tonna mézet termel az ország, de többre is lenne kereslet. Évente 2,5 millió erdei fa és félmillió gyümölcsfa csemetéje kerül ki az ország faiskoláiból. Csakhogy ezekkel észszerűen is kell gazdálkodni. Olyan fajtákat ültetni, amelyek – a kezdeti időszak után, amíg gyökeret eresztenek – nem igényelnek öntözést. Az ammáni környezetvédelmi minisztérium illetékese hangsúlyozta, hogy csak az arra alkalmas régiókban fásítanak. „Nincs olyan szándékunk, hogy fákkal borítsuk be az egész királyságot, hiszen a különféle országrészeknek mind megvannak a maguk jellegzetességei.” Jordánia sikerét segíthetik a határ túloldalán gyűjtött tapasztalatok.

Izrael: cionista parancsolat

Az erdőtelepítés Izraelben sokkal több zöld ideánál: nemzeti büszkeség dolga, ünnepelt látványprojekt. A Negev-sivatag peremén telepített Yatir több mint 7 ezer hektáros erdőség, a hatvanas években még kopár terület volt, most viszont, amerre a szem ellát, aleppói fenyők borítják. Ez a fajta a mediterrán éghajlaton honos, ám alkalmazkodott a szárazabb viszonyokhoz. „Nagyon kevéssel is túlélnek. Másként viselkednek, mint például Görögországban. A rövid esős évszakban úgy nőnek, mint az őrült, akkor van hozzáférhető víz a fotoszintézishez”, magyarázza Yakir Preisler, a Weizmann Intézet kutatója a yale.edu tanulmányában. Az erdő keleti magaslatairól a Holt-tengerre látni. Izrael irigyelt kivétel: területén több fa van, mint száz évvel ezelőtt. Szokás fát ültetni a halottak emlékére, a cionisták kezdték, még 1901-ben. A zsidó állam kikiáltása óta a tartós berendezkedés jelképe: aki fát ültet, marad. Érzelmi kérdés, egyfajta „cionista parancsolat”, ahogy Jay Sofét, az SPNI természetvédelmi szervezet igazgatója fogalmaz. „Az erdős Izrael képe mindig is hevítette a jó szándékú cionisták képzeletét. Ám az igazság az, hogy Izrael legnagyobb része cserjés-bozótos ökoszisztéma, biodiverzitás szempontjából igen értékes terület, amelyet óvni kellene, nem pedig beborítani erdővel.” A lelkes amerikai zsidókat lebeszélné a megszállott ültetésről, mert helyenként túl nagyok a kollaterális károk. Sok fa életképtelen öntözés nélkül, aszályosabb években tízezerszám pusztulnak. Egyelőre a melegedést sem ellensúlyozzák – éppen ellenkezőleg. A sötét erdőfelület több napsugárzást nyel el, és ver vissza a légkörbe, mint a sivatag. Áhított hűtő hatásukat a fák számítások szerint majd csak 80 év elteltével, 2040 után fejtik ki. Feltéve, hogy kibírják addig, és nem végez velük a Negevben is egyre vészesebb szárazság. Mert akkor hiába áldozzák fel a kivételes állatvilágot, amely tele van endemikus (bennszülött, csak ott előforduló) fajokkal, köztük talajon fészkelő madarakkal és ritka hüllőkkel.

Kína: szomjas fák bosszúja

Az utóbbi tíz év legdurvább homokvihara érte el Pekinget nemrég. A hatóságok riasztást adtak ki, miután a szálló por koncentrációja meghaladta a káros érték 300-szorosát (Hajtien kerületben 3572 mikrogrammot mértek köbméterenként). A vihar is jelzi, hogy Belső-Mongólia riasztó tempóban terjeszkedő sivatagát nem sikerült feltartóztatni. A kínai vezetés 1978-ban hirdette meg fásítási programját, a bolygó legnépesebb országára jellemző gigantikus léptékben. Azóta hivatalos adatok szerint évente kétharmad magyarországnyi erdőt telepítettek. Eredmény, hogy az ezredforduló óta a sivatag lassabban közelít a fővároshoz. Ám az árnyoldalról kevés szó esik. Troy Sternberg, az Oxfordi Egyetem geográfusa így összegzi kétségeit a Nature magazinban: „Az ötlet szép, de fákat ültetni a sivatagba meglehetős esztelenség”. A telepített fajok közül sok túlságosan vízigényes, így öntözés nélkül nem él túl, a fák öntözése viszont vízhiányt okoz egyes régiókban. (Magyar kutatók Duna–Tisza közi homokhátságain tapasztaltak hasonlót, lásd keretes írásunkat.) Különösen aggasztó, hogy az ország délnyugati részén parasztok őshonos növényzetet irtottak ki a fásításban részt vevőknek járó állami támogatásokért. A talaj rehabilitációja hosszú távú vállalkozás, akár egy évszázad is beletelhet, mire egyértelműen megállapítható lesz az intézkedések hatékonysága. Az „elvtársak, vannak még hibák” hangulata kezd eluralkodni a párt és kormány döntéshozó köreiben is. Cao Si-hsziong, a Pekingi Erdészeti Egyetem tudósa úgy látja, az illetékes minisztérium felismerte a tévedéseket, ezért inkább a kisigényű bozótosok, cserjések telepítésére összpontosít. Az elsődleges cél már nem az, hogy minél több fát ültessenek, hanem hogy a vegetáció egészséges maradjon. Újabban azokat a növényeket részesítik előnyben, amelyek önmagukban is hasznosak a helyieknek: fűszer-, illetve a hagyományos kínai orvoslásban használatos növényeket. Némelyik szimbiózisban él bizonyos cserjékkel, és leszüretelve eladható, ezért népszerű a parasztok körében.

Afrika Nagy Zöld Fala

 A fekete kontinens közepén környezeti katasztrófa az elsivatagosodás: kíméletlenül nyomul dél felé a Szahara. Magába olvasztja az úgynevezett Száhel-övezetet (Száhil-övet), amely egykor kies, erdős szavanna volt. Évente Heves vagy Komárom-Esztergom megyényi területet hódít meg a homoktenger (2500 négyzetkilométer). Az Atlanti-óceán­tól (Dakar) az Indiai-óceánig (Dzsibuti) húzódó, több mint 7000 kilométer hosszú sávban száz év alatt több magyarországnyi terület esett áldozatul. A múlt század közepétől a nagy aszályok jöttek, a földek jelentős része terméketlenné vált. Éhínségek, háborúk, menekültválságok követik egymást. A földkerekség egyik legszegényebb térségében a nyomor terméke a nigériai (de már Kamerunban, Csádban, Maliban és Nigerben is aktív) Boko Haram terrorszervezet, amely gyerekrablásaival vált hírhedtté. A sivatag úgy terjed, mint a rák, fogalmazott Ibrahim Thiaw, az ENSZ illetékes szervezetének (UNCCD) vezetője a BBC Future programjában. Mezőgazdasági területek, legelők, emberi élőhelyek és potenciális turisztikai célpontok vesznek oda, a gazdasági kárt globálisan napi(!) 1,3 milliárd dollárra becsülik. Az afrikai válságrégióban példátlan közös ak­ciót kezdtek az érintettek. Elhatározták, hogy „nagy zöld fallal” tartóztatják fel a Szaharát. A Great Green Wall kezdeményezéshez (2007) húsznál több ország csatlakozott. A megvalósítás a vártnál lassúbb, de ennek inkább az ellenkezője volna meglepő. Szenegálban így is 12 millió szárazságtűrő fát ültettek egy évtized alatt, jól halad Burkina Faso, Mali is. Ghánában a földművelés fenntartható formáit népszerűsítik, amelyek igazából nem újak, inkább modernizált hagyományos módszerek. A sláger az őshonos majomkenyérfa (baobab). Ezt a hatalmasra növő, sok száz évig élő fajtát sok afrikai törzs szent növénynek, „az élet fájának” tiszteli. Újabban felfedezte magának a nyugati élelmiszer- és szépségipar, minthogy gyümölcse gazdag C-vitaminban, kal­ciumban, magnéziumban, káliumban és vasban is, valamint remek anti­oxidáns. Táplálékkiegészítők és kozmetikumok készülnek belőle, a nemzetközi felvevőpiac óriási. Ennek jótékony hatása, hogy az értékes fákat többé nem vágják ki. A szüretelő, feldolgozó asszonyok pedig pénzt keresnek, ami javítja helyzetüket a közösségeken belül.

Az alföldi félsivatag

 A Duna–Tisza közének homokhátságain telepített erdők nem megtartják, hanem csökkentik a talaj víztartalmát, ezzel pedig gyorsítják a kiszáradást, az elsivatagosodást, állapította meg egy akadémiai kutatócsoport. Tölgyesi Csaba biológus, a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének munkatársa tavaly elmondta a 24.hu portálnak, hogy vannak olyan fajok, amelyek többet árthatnak, mint használnak. A fenyő elszívja a talajnedvességet, tűlevelei felfogják a csapadékot. Hasonló a nyárfa hatása is. Az akác ebből a szempontból nem okoz sok kárt, egyéb környezeti szempontok viszont a telepítése ellen szólnak: ez az „idegenhonos” faj átalakítja a környezetét, megváltoztatja a talaj kémiai összetételét, és elűz más fajokat. A faültetés nem univerzális csodaszer, nem mindenhol jó ötlet újabb erdőket telepíteni, hangsúlyozta a kutató. A Duna–Tisza köze melegebb és szárazabb a Kárpát-medence más tájainál, csapadékban annyira szegény, hogy az ENSZ besorolása szerint félsivatagi területnek minősül. „Az itt talajba szivárgó csapadék lejut a talajvízbe, amely igen lassan áramolva a mélyebben fekvő, akár több tucat kilométerre lévő vizes élőhelyeket táplálja, és egyúttal a környező vetések gyökérzónájában is biztosítja a nélkülözhetetlen vízutánpótlást. A kecskeméti eső az izsáki gazdák termését öntözi”, mondta a biológus. Figyelni kell a tanulságokra, hiszen a magyar klímavédelmi akcióterv része, hogy az ország erdős területét tíz éven belül 27 százalékra növelik.

Megtalálni a belső szobát

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.04.04. 13:31

Fotó: Shutterstock
Sokan panaszolják, hogy oda a húsvét szelleme, az elveszett öröm/emelkedettség helyét a vásárlás, az ajándékozás és a túltáplálkozás vette át, mi sem fontosabb a csokinyúlnál, a sonkánál meg a locsolópénznél. A kérdés az, hogy a járvány sötét árnyként borul-e az ünnepre, vagy átalakítja azt?
Aki húsvét idején lelki elmélyülésre vágyik, komoly kihívással néz szembe. Nehéz befelé koncentrálni, ha az ember körül csokinyúl- és presztízs-ajándékok tömege kavarog.

Az ajándék mint szeretetnyelv

– Észnél kell lenni, hogy az embert ne rántsa be a marketinggépezet – figyelmeztet Szőnyi Lídia. A pszichológus – egyben az MCC-Mindset Pszichológia Iskola kutatótanára – szerint azt azonban kár lenne tagadni, hogy húsvét előtt azért vásárolunk annyit, mert valójában az ünnep bensőséges voltát keressük. – Noha azt hihetnénk, hogy sokan már elfelejtették a húsvét szellemét, a vásárlásokat legtöbbször a kapcsolatok iránti igény motiválja – véli a szakember. Paradox módon ugyanis, ha az emberi viszonyok kezdenek kiürülni, akkor a hiányt sok esetben valami mással, például túlzott vásárlással próbáljuk kompenzálni, így fejezve ki a szeretetünket. A pszichológus szerint fontos azonban, hogy ne csak ajándékok domináljanak, hanem az érzelmek is. A családi ünnepekre mindenképp szükség van, hiszen ezek évenkénti ismétlésével a saját múltunkhoz és gyökereinkhez, míg az ünnepségekkel és a templomba járással a tágabb közösségünkhöz kapcsolódunk. – A szokások terén persze fontos a rugalmasság, egy új életszakasz felülírhatja a forgatókönyvet – mondja Szőnyi, hangsúlyozva, hogy a járvány lényegesen átalakította a korábbi berögződéseket. Az istenhit szempontjából azonban nem lehet általánosságot megfogalmazni, egyénfüggő, hogy a pandémia okozta krízishelyzet valakiben elmélyíti vagy gyengíti a hitet. – Mindez az Istenhez fűződő kapcsolatunk adott állapotától is függ, mely az idő során szintén változhat.

Ne impulzusok irányítsanak

Hasonlóan értékeli a helyzetet Siba Balázs református lelkész, egyetemi docens, aki szerint nem kell a fogyasztói társadalomra feltétlenül rosszallóan tekinteni, elvégre abba mindannyian belenőttünk, még az egyházi emberek is. Lényeges azonban, hogy ne essünk áldozatul a fogyasztásnak, és ne csak külsőségekben fejezzük ki a másik emberhez való viszonyunkat, vagyis ne az ajándék mérete, mennyisége és az ünnepi fényűzés határozzon meg minket. – Gyakran érezzük úgy, mintha a jólétünk csak a külső világ visszajelzéseitől függne, mintha csak azokból olvashatnánk ki, hogy mennyire vagyunk sikeresek és boldogok, és mennyire csináljuk jól azt, amit életnek neveznek – mondja a lelkész. Az egyházban viszont létezik egy másik szemlélet, mely szerint az embernek nemcsak a külső világhoz kell igazodnia, hanem belső életével is ajánlatos foglalkozni. – A böjt és az ünnepi készülődés is erre hív minket, vagyis ebben az időszakban sem csak a környezetünkből érkező elvárásokra, ingerekre kell választ adnunk, de a lelki folyamatainkra is – meséli Siba, kiemelve, az ünnep egy lehetőség arra, hogy felismerjük, nem kell mindig minden téren teljesítenünk, és nemcsak a mi aktivitásunktól függ a sorsunk, melyre a járvány nap mint nap rádöbbent minket.

Ünnepelni kihívás

– Ne áltassuk magunkat, a húsvét megünneplése nemcsak manapság, a fogyasztói társadalomban ütközik nehézségekbe, de minden történelmi korban ez volt a helyzet – mondja Nagypál Szabolcs római katolikus teológus, az MCC Jogi Iskola vezetője, aki szerint az ünnep lényege, hogy minden évben megteljék tartalommal, és arra az adott kornak megfelelően emlékezzenek. – Ünnepelni mindig is kihívás volt, hiszen az egyfajta kiszakadás a hétköznapokból – nyomatékosít Nagypál, hiszen az ember ilyenkor bölcseleti értelemben kilép a térből és időből, hogy pár nap ere­jéig a megszokottól eltérően élje az életét. A jelenkorban persze nehéz helyzetben vagyunk, Európában ugyanis az utóbbi bő kétszáz évben lényegesen csökkent a vallás szerepe, miáltal elhalványodott az a közös értelmezési keret, mely évszázadokon át meghatározó volt. – Ennek ellenére a húsvétnak mégiscsak üzennie kell valamit a vallásos és nem vallásos személyeknek is, elvégre a húsvéthétfő mellett 2017 óta a nagypéntek is piros betűs ünnepnek számít – mondja Nagypál, jelezve, hogy sokak tudatában a húsvét mint a feltámadás és a tavasz eljövetele egybefonódik. A keresztény embereknek azonban figyelembe kell venni, hogy a húsvét nem egy fogyasztói ünnep, tehát annak vallási vetületét meg kell őrizniük. A vallástudós szerint mindezt nehezíti, hogy az éttermek a farsang idején például nagyböjt kezdetére időzítik az úgynevezett „torkos csütörtököt”, amikor jelentős kedvezménnyel lehet fogyasztani a fogásokat. – Míg az egyházban hamvazószerdán indul a nagyböjt, addig a fogyasztói társadalomban épp másnap van a torkos csütörtök – mondja Nagypál, aki szerint mindez olyan érzést kelt az emberben, mintha ebben a két napban két külön világ ütközne egymással. Sokat segíthet az ellentmondások feloldásában, ha a hívő a húsvét kapcsán minden évben megkísérel magának értelmet, jelentést találni, hogy sikerüljön megélnie az ünnepet. – Ebből a szempontból kifejezetten lelkiségi kihívás, hogy át tudjuk-e élni az eseményt, hogy be tudunk-e kapcsolódni az egyházi élet vérkeringésébe – véli Nagypál Szabolcs, aki szerint mindez a hívő ember társadalmi felelőssége is, hiszen életmódja által átszellemítheti a közösségét és ismerőseit is, jelképesen megjelenítve a feltámadást. – Utóbbi nemcsak az életünk végén bekövetkező nagyhalálra, de az úgynevezett kishalálokra is érvényes, például azokra a vétségeinkre, bűneinkre, melyeket életünk során elkövetünk.

Értelmet adni a magánynak

– Most, hogy nem találkozhatunk a templomokban és a valós térben, felismerhetjük magunkban, hogy nemcsak térben lehet építkezni, de időben is kialakíthatunk kereteket, melyek meghatározzák a lelki életünket – mondja Siba, példának hozva fel egy vallásos családot, ahol a pandémia során sikerült leszoktatni a gyerekeket az esti tévézésről, melynek helyét a társasozás és a közös beszélgetés vette át. A tudatosság az idő beosztása terén így a pandémia alatt új értelmet nyert, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett felmérés szerint a teológiai hallgatók a pandémia alatt sokkal többet olvasnak, és a lelki életükre is több idő jut, ami Siba szerint lényeges, hiszen az emberek végre befelé fordulhatnak. – Mi lenne, ha ebben az időszakban végre az erdő helyett a fát látnánk meg? – teszi fel a költői kérdést a lelkész, hozzátéve, hogy a világjárvány egyfajta közös világtapasztalat is, hiszen a különféle népek, nemzetek, vallások, melyek korábban számos ponton különböztek egymástól, most egy közös élethelyzetbe kerültek, melyet együtt élnek át, és amely összeköti őket. – A jelen időszak talán ráébreszt bennünket arra, hogy együttműködőbbek vagyunk, másfelől egymásra utaltabbak is, mint ahogy azt eddig gondoltuk. – A lelki megerősödésben segíthet továbbá az a tény, hogy a kereszténység alapítójának halálával és feltámadásával azonosulni tudnak az emberek, hiszen az ő életüket is sorozatos szenvedések szegélyezik – vallja Nagypál. Minden egyén átéli az évek során a magány, elhagyatottság és csalódottság érzését, így erőt meríthet a Szentírás történetéből, másrészt megértheti, hogy a szenvedésben nincsen egye- dül, még akkor sem, ha a karanténban magányosan ül, és húsvétkor nincs kivel ünnepelnie. A szenvedés ezáltal elviselhetőbbé válik, és értelmet lehet neki adni.

Színező reménység

Szőnyi Lídia szerint a másik probléma, hogy a kultúránkban tabusítva van a halál kérdése, tavaly óta viszont globális szinten kell szembesülnünk annak kérdésével. – A jelen helyzetben ráadásul maga a pszichológus is érintve van, ezért számára is komoly kihívás, hogy megküzdjön a járvány okozta lelki problémákkal – mondja Szőnyi, hozzátéve, hogy a most élő legidősebb generáció sem élt át hasonló helyzetet, ezért nincsenek mintáink, hogy mostanság a lelkiek terén mi a helyes forgatókönyv. Mindezek ellenére a pszichológiának vannak érvényes válaszai a krízishelyzetek kezelésére, így adott esetben egy szakember sokat tud segíteni, másfelől kapaszkodót jelent, ha vissza tudunk nyúlni az olyan családi hagyományokhoz, jelmondatokhoz és rituálékhoz, amelyek életre szóló örökséget, mintát és a nehézségek esetén megtartó védőhálót jelentenek. – Amikor egy nehéz helyzetben elakadunk, érdemes az életből azokra az időkre gondolnunk, amikor megküzdöttünk valamivel, ami jól sikerült – mondja Siba, egy-egy emlék ugyanis segíthet átlendítenie az embert a holtpontokon. Ugyanez érvényes a jövőbeli célokra, melyekben reménykedhet az egyén, és azok energiával tölthetik el. A lelkész szerint párhuzamba állítható ezzel a keresztyénségben a feltámadás ténye, mely arról ad hírt, hogy léteznek távlataink, és az élet több annál, mint a hónapokra, évekre szabott terveink, nem beszélve arról, hogy előttünk áll egy ismeretlen jövő, amely túlmutat magán az életen. – A feltámadás gondolata által a jövő felől értelmezhetjük a jelent, vagyis tudhatjuk, hogy a történetünknek nem lesz vége, ez a reménység pedig akár átszínezheti az életünket is – mondja Siba. A pandémia ezt a reményt pedig akár meg is erősítheti, hiszen a lelkész szerint Isten az életünk „legbelsőbb szobájában” akar találkozni velünk. – A legbelső szoba az a hely, ahol Isten a legközelebb lehet hozzánk, aki jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, akinek nem kell magunkat bemutatni, s aki előtt nem kell önmagunkat igazolni sem – mondja a lelkész, aki szerint a legbelső szoba békessége kihat az emberi kapcsolatainkra és a közösségünkre is, ami azért is fontos, hogy a tisztulás után a sebek behegedjenek, a csontok összeforrjanak, és hogy képesek legyünk megbocsátani.