Mentés másként

Természetesen nem a szövegszerkesztő programok rejtelmeiről szeretnék írni. Hanem arról, hogy a régen még csillogó szemű fiúk és lányok elismerésre méltó kreativitása nem ismer határokat akkor, amikor a vagyon kimentéséről van szó.

Már korábban (Osztogatás lólábakkal) írtam arról, hogyan lett az állami vagyon kimentésének legújabb és legfőbb eszköze a gránitszilárdságú Alaptörvény kilencedik módosításában szereplő közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány. A fideszes korifeusok számos alkalommal kárhoztatták az Európai Unió intézményeit azért, mert a járvány idején szerintük nem a védekezésre, hanem a Fidesznek és eszmetársainak fegyelmezésére koncentrálnak.

Tegyük fel, hogy igazuk van. De akkor mi a helyzet azzal, hogy a fideszes rezsim meg pont a legdühöngőbb járvány idején eszeli ki az újabbnál újabb kreatív ötleteket a választások előtti vagyonkimentésre? És most már nemcsak az állam vagyonára, hanem a cégeknek a részvényesek tulajdonát képező vagyonára is. Ennek a szintlépésnek a terepe lett április 1-jén (sajnos a dátum ellenére nem áprilisi tréfáról van szó) Magyarország legnagyobb bevételű cége, a tőzsdén forgó MOL Nyrt.

Ezen a napon jelent meg a vállalat közleménye arról, hogy a Magyar Állammal közösen közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványt hoz létre, amelybe a cég jelenleg birtokolt saját részvényeinek többségét, mintegy 43 millió darabot tol be alapítói hozzájárulásként. Ez a jelenlegi tőzsdei árfolyamon mintegy kilencvenmilliárd forint értékű vagyon, ami a cég összes részvényének több, mint öt százaléka. A közleményből az is megtudható, hogy a Magyar Állam ugyanilyen nagyságú közvagyonnal száll be az alapítványba. Az alapítvány deklarált célja a sport, kultúra, egészségügy és környezetvédelem támogatása lesz. A bejelentés úgy érte a MOL-ba fektető részvényeseket, mint derült égből a jégeső. A cég részvénye ugyanis kifejezett „osztalékpapírnak” számít, amelyet a befektetők nagyrészt a banki kamatokat többnyire meghaladó osztalékért tartanak. Mármost a vonatkozó szabályok szerint a cégnek a saját részvényei után nem jár osztalék, de ha azok az alapítvány tulajdonába kerülnek, akkor igen. Így a megszavazott összes osztaléktömegből egy részvényre több mint öt százalékkal kevesebb jut. A tőzsde „díjazta” is a bejelentést: a részvény árfolyama a publikálást követően néhány óra alatt mintegy öt százalékkal zuhant.

A baj azonban ennél nagyobb. Mint már annyiszor, itt is annak vizsgálata vezet el az igazsághoz, hogy kinek áll érdekében ez az egész most, a dühöngő járvány idején. És a válasz most is egy szó: választások. Mint az már köztudott, a kormány a közvagyonból korábban tíz-tíz százaléknyi MOL-részvénnyel stafírozta ki előbb a Corvinus Egyetemet működtető Maecenas Universitatis Corvini, majd a káderkeltető Mathias Corvinus Collegium alapítványokat. A most gründolásra kerülő új alapítványba a Magyar Állam is a cégben még birtokolt mintegy öt százaléknyi részesedéssel száll be. Ezzel a három alapítvány birtokában lesz hazánk legnagyobb cégének több mint harminc százaléka. Senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy az új alapítványt irányító kuratóriumot is „megbízható” fideszes káderekkel töltik fel, ahogy az a már említett kettőnél is történt. Amint tudjuk, ezek a kuratóriumok az eddigi gyakorlat szerint leválthatatlanok, és az ilyen alapítványokhoz – hála a kilencedik alaptörvény-módosításnak – csak sarkalatos törvénnyel lehet hozzányúlni. Summa-summárum, az említett csaknem százmilliárdos vagyon egyszer és mindenkorra elveszett a MOL részvényesei számára.

És hogy mi ennek az értelme? A válaszhoz ismerni kell a MOL tulajdonosi szerkezetét és szavazati jogainak szabályait. Az előbbi nagyon is töredezett. A Magyar Államon és a már említett két Fidesz-közeli alapítványon kívül az OTP-ből, egy arab állami olajcégből, három külföldi bankból, továbbá hazai és külföldi intézményi és magánbefektetőkből áll össze a színes paletta, ráadásul egy tulajdonos sem rendelkezhet tíz százalékot meghaladó szavazati joggal. Ilyen szerkezet mellett az új alapítvánnyal együtt létrejövő, több mint harminc százaléknyi, „megbízható” kezekben lévő tulajdonrész már alkalmas lehet arra, hogy egy esetleges kormányváltást követően megakadályozza az új szelek betörését.

Felmerül a kérdés: és mit szól mindehhez a többi részvényes? Jog szerint semmit nem tehetnek. Ugyanis Orbán Viktor már tavaly novemberben úgy rendelkezett, hogy a járvány miatti vészhelyzet idejére a részvényesek képviseletére lehetőséget nyújtó közgyűlés jogait az igazgatóságok gyakorolják. Aki a MOL tíz tagú igazgatóságának jelenlegi névsorát olvassa, annak nem lehet kétsége a vagyonmentés támogatása felől. Hiszen éppen arról szól a történet, hogy megelőzzék ennek a névsornak az esetleges változását. Közérdekű vagyonkezelő alapítványról lévén szó, mindehhez persze még a vonatkozó törvényre is szükség van. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a „133 bátor ember” megszavazza, méghozzá elég hamar, mert akkor már a múlt évre előterjesztett gavalléros osztalékból is részesül az alapítvány.