A tehetség a fojtást is túléli

Az erősen elképzelt néző színháza − avagy színház járvány idején és aztán címmel rendezett online beszélgetést a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia.

A járvány egyrészt elvette a játszóterünket, a terepünket, másrészt hovatartozástól függetlenül inspirálta is a szakmát – fogalmazott Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) által rendezett online beszélgetésen csütörtök este. - Ismét bebizonyosodott, hogy a válság képes előre is mozdítani. Megjelent a stream, ugyanakkor kíváncsiak lettünk ismét egymásra. De a falakat is megtapasztaltuk, érzékelhettük, hogy meddig tudunk elmenni. Összességében egy nyomasztó, deprimáló, felzaklató és részben inspiráló év van mögöttünk és reméljük, hogy már csak hónapok előttünk – tette hozzá. Zsámbéki Gábor rendező, a Katona József Színház volt igazgatója a helyzetelemzésében arról beszélt, hogy az utóbbi ötven-hatvan évben nemzetközi szinten elindult egy bátrabb kísérlet a hagyományos színházcsinálás eszközeinek a megújítására. Szerinte nálunk pedig a negyvenes évek államosítása után most zajlik egy jelentős strukturális átalakítás. Úgy látja, ezzel együtt jár, hogy gyengülnek az állandó társulatok, az üzleti célú színháznak a jelenléte túlzóvá válik. Előre törnek a politikai és az ideológia szempontok. Ez a tendencia bizonyos folyamatokat elfojt, lefékez, leállít. Mácsai Pál szerint ez az ideológiai egységesítés viszonylag új jelenség, és a színház törvény átalakításával vésetett kőbe. Úgy vélte, a finanszírozás gyeplőjén centrálissá váltak az esztétikai elvárások is. Felidézte, hogy miként módosult legutóbb a színházi törvény, vagy miként szűnt meg a tao, illetve miként kerültek így nagyon nehéz helyzetbe a független és magánszínházak. Mácsai szerint az önkormányzatok korábban szuverén módon nevezhették ki a színházaik igazgatóit, ezt a gyakorlatot az átalakított színházi törvény megszüntette.

Hegedűs D. Géza színész, rendező azt vetette fel, hogy egyre nagyobb a kulturális szegénység, vagyis egyre mélyebb a szakadék a néző és egy adott színházi műhely között, ezt kellene gúzsba kötés helyett, feloldania a központi adminisztrációnak.

A beszélgetés moderátora Ferencz Győző, a SZIMA ügyvezető elnöke felvetette, hogy az Internet a szörnyű hatásai mellett mégis csak képes megakadályozni az információáramlás monopolizálását és feltette a kérdést, hogy miként élnek ezzel az eszközzel a színházak, amelyek kényszerből ugyan, de egyre több online előadást kínálnak. Zsámbéki Gábor ehhez azt fűzte hozzá, hogy tisztában kell lenni a néző jelenlétének a fontosságával, vagyis színháznak az tekinthető, ha egy ember néz egy másikat, aki előad valamit. Ha ebből a kettőből egy is hiányzik, akkor nem beszélhetünk színházról. Ezért javasolta a rendező a beszélgetés címének „ az erősen elképzelt nézők színházát”. Arról is mesélt, hogy most a Lear királyt próbálja interneten. Megfigyelte, hogy miközben a színészek otthonaikban ülnek, úgy kell viselkedniük, mintha meg tudnák érinteni egymást. Ez nagyon nehéz, hiszen egy elképzelt kapcsolat lehetőségét kell maguknak szuggerálniuk. Leginkább egy meghosszabbított színpad nélküli, „asztali” próbaidőszaknak nevezné, sok vicces, de egyáltalán nem értelmetlen momentummal. De egy idő után mégis nagyon elkezd hiányozni a színpad.

Szóba került a színészképzés helyzete is. Zsámbéki Gábor a Színház -és Filmművészeti Egyetem elfoglalását egyfajta villámháborúnak nevezte, ezért is lépett ki az intézményből. Az egyetemen viszont most is tanít Hegedűs D. Géza, aki nem akarta elhagyni most első éves tanítványait, akiket tanártársaival ő választott ki. Ami a beszélgetés végszavát és a jövőt illeti, Mácsai Pál szerint, ha a központi elvárások nem is a tehetségre, hanem a megbízhatóságra koncentrálnak, a tehetség a fojtásban is megmarad. És az is fontos tapasztalás, hogy mindig lesz olyan, aki nem fél. Zsámbéki Gábor is a fiatalokban bízik, akik most sok mindenen átestek, de ezáltal többet fognak tudni az életről.