Előfizetés

Paks 2: elmismásolt földrengésbiztonság

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2021.04.10. 07:00

Fotó: PAKSI ATOMERŐMŰ/BODAJKI ÁKOS
Egy új tanulmány szerint nem ellenőrizték megfelelően a terület geofizikai tulajdonságait.
A Népszava értesülései szerint rengeteg kérdést kapott az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) a Paks2 létesítési engedélyezési eljárásához kapcsolódó online közmeghallgatásban a tervezett erőműhelyszín földrengésbiztonságáról. Nem véletlenül, a terület alatt egy olyan geológiai törésvonal húzódik, amely a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ajánlása és a hazai jogszabályok alapján egyaránt kizárná, hogy oda atomerőművet építhessenek. Egy nemrég a Magyar Geofizika című szaklapban megjelent tanulmány azt állítja, hogy a kérdéses zónát az előkészítés időszakában nem vizsgálták meg megfelelően: anélkül adták ki a telephelyengedélyt, hogy egyértelműen tisztázták volna, kiér-e az említett törés a felszínig – miközben egy korábbi kutatás szerint a fölső rétegekben bizonyítottan van nyoma elmozdulásnak.  A Magyar Geofizika tanulmánya – amelyből az Átlátszó közölt összefoglalót – feleleveníti: a kormány a tervezett paksi bővítés előkészítését az atomerőművet üzemeltető MVM-re bízta. Amint arról lapunk is beszámolt, az állami energiacég tízmilliárdos nagyságrendű összegért végeztetett kutatásokat, ám ezekről utóbb kiderült, hogy részben prekoncepciós jellegűek, részben fölöslegesek voltak: például a bővítés alternatíváit nem vizsgálták érdemben, azt a nemzetközi tendert, amelynek megalapozását a kutatássorozat deklaráltan szolgálta, végül ki sem írták, a hűtőtornyos hűtést, amelyet a kutatók a Duna elégtelen hűtővíz-kapacitása miatt javasoltak, az Orbán-kabinet elvetette, a szeizmológiai kutatásokat pedig – amint a most megjelent, Dr. Bodoky Tamás János által jegyzett tanulmányból kiderül – úgy végezték el, hogy még véletlenül se adhasson választ arra a kérdésre, van-e a felszínig érő aktív vető a területen (nehogy máshová kelljen telepíteni miatta Paks2-t, mint ahova a politika eleve építeni akarta). Pedig lett volna mit vizsgálni. „A rendszerváltást követően, a Paksi Atomerőmű földrengésbiztonságának vizsgálata során is ismertté vált, hogy az ország egyik legnagyobb, valószínűleg a teljes kérget átszelő törésvonala, a Dunaszentgyörgy-Harta (DH) vetőzóna pont az erőmű alatt húzódik. Azt, hogy ez egy aktív szerkezet, már 1997-ben, az első paksi földrengés-biztonsági kutatások során megállapították (…) Az MVM Telephely Biztonsági Jelentése ismét megállapítja, hogy a DH vetőzónát aktív szerkezetnek kell tekinteni. A kérdés tehát ebben az esetben az, hogy milyen feltételek mellette lehet egy aktív vetőzónára nukleáris létesítményt telepíteni” – fogalmaz a Magyar Geofizikában megjelent tanulmány. A szerző szerint erről a NAÜ és az egyes országok saját szabályzásai, - Magyarországon a 118/2011. (VII. 11.) kormányrendelet - azt mondják, hogy akkor, ha vető nem „capable” (a magyar szóhasználatban: képességes), azaz nem képes akkora felszíni elmozdulást létrehozni, amelyet az építési konstrukció ne tudna „kimozogni”. A magyar szabályok akkor tekintenek egy vetőt képességesnek, ha egy bizonyos időn belül történt miatta ilyen, a felszínre kifutó elmozdulás. A telephely vonatkozásában viszont a jogszabály ennél szigorúbb: „ha a felszínre kifutó vető lehetőségét nem lehet megbízhatóan cáfolni, akkor a telephelyet alkalmatlannak kell nyilvánítani”.
A beruházás makettje
Fotó: PAKS 2
A ténylegesen elvégzett kutatások szerint találtak ilyen, a felső rétegekig érő elmozdulásokat, de nem volt bizonyítható, hogy azok elérik az erőműre veszélyes mértéket. Mint látható, ez pont a fordítottja annak a logikának, amelyet a hazai jogszabály követ: a rendelet szerint akkor adható ki az engedély, ha bizonyítható, hogy nem áll fenn a veszélyes elmozdulás lehetősége, a valóságban viszont a telephelyengedélyt azért adták ki, mert a kutatás nem bizonyította be, hogy fennáll ilyen veszély (de az ellenkezőjét nem zárta ki, pedig az engedélyezésnek az lett volna a jogszabályi feltétele). Az „Egy kutatási jelentés margójára” című tanulmány szerint az elvégzett vizsgálatok nem is voltak alkalmasak arra, hogy a vető „képességes” voltát egyértelműen megcáfolják. Mint a szerző kifejti, a tervezett paksi telephely geofizikai szempontból „kétrétegű”: „egy vastagabb, tömörebb, pannóniai összletre települ a lazább, szemcsésebb, negyedkori üledéksor”, amit „némileg bonyolít a felszínén található emberi tevékenység által megbolygatott. feltöltött vékony réteg”. Az MVM által megrendelt kutatásokban háromféle vizsgálatot végeztek: ezek „vagy csak az emberi tevékenység által megbolygatott legfelső vékony réteg megismerésére voltak alkalmasak, vagy semmi közük nem volt az alapfeladathoz, vagy nem értékelték, értelmezték megfelelően a kísérletek során kapott eredményeket (utóbbi alatt azt érti, hogy betettek a vizsgálati jelentésbe rengeteg olyan kutatási eredményt, amelyeket nem elemeztek, nem vontak le belőlük következtetéseket)”, azaz „a telephelyen belüli felszíni geofizikai mérések (...) az alapfeladat szemszögéből eredménytelenek voltak”. Ez különösen azért ad okot aggodalomra, mert – ahogyan az Átlátszó emlékeztet rá – egy másik, későbbi szakmai anyagban, Dr. Magyari Árpád geológus 2016-os keltezésű, „Késő-pleisztocén üledékföldtani, neotektonikai és paleoszeizmológiai megfigyelések Paks tágabb környezetében” című tanulmányában szó szerint az áll: “Paks település tágabb környezetében terepi vizsgálatokkal igazolható bizonyíték van olyan méretű földmozgásra, amely kimutatható tektonikus szerkezeteket hozott létre a földfelszín közeli, részletesen vizsgált rétegekben az elmúlt 10 000 évben. Az eddigi megfigyelések alapján a területtől É-ÉNy-ra található törészóna a felszín közelében is létrehozott nyírásos elmozdulásokat, így jövőbeli aktivizálódás esetén képes lehet a felszínt vagy az ahhoz közeli tartományt (újra) elvetni.” Ez pedig azt jelenti, hogy a hatályos jog alapján a telephelyengedélyt nem lett volna szabad kiadni – kérdés, mit reagál minderre a beadott kérdések alapján a nukleáris biztonságot szavatolni hivatott hatóság, az OAH.

Ivartalanítási programot indított a Nébih

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.04.09. 15:10

Fotó: ANASTASIJA MAKARYCHEVA / Sputnik / AFP
A kutyapopuláció „mederben tartása” mellett cél a tévhitek eloszlatása is, a beavatkozás ugyanis több pozitív hatással jár a kutya egészségére, mint azt sokan gondolják.
A kistelepülések kutyapopulációjának „mederben tartása” és a nem kívánt szaporulat megelőzése érdekében indított ivartalanítási programot a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). Közleményük szerint a kutyákat központilag jelölik ki, 70 százalékban nőstényeket ivartalanítanak, a beavatkozásokat megbízott állatorvosok végzik. A programban, amely a tervek szerint év végéig tart, 50 millió forintos költséggel mintegy 1400 kutyát ivartalanítanak. Mint írták, az ebpopuláció „mederben tartásához” és a nem kívánt szaporulat megelőzéséhez az állatok ivartalanítása az egyetlen megbízható eszköz, ennek ellenére - becslések szerint – Magyarországon csak a kutyák mintegy 10 százaléka ivartalanított. Amíg ez az arány számottevően nem javul, addig nem várható áttörés a kóbor, illetve az állatmenhelyeken és az ebrendészeti telepeken gazdára váró ebek számában sem.  A tájékoztatás szerint a márciusban indított program elsősorban az 5000 lélekszám alatti kistelepülésekre koncentrál, ahol a tapasztalatok szerint erősebben élnek még a köztudatban az ivartalanítással szembeni tévhitek, és sokszor a megfelelő szakmai háttér sem áll rendelkezésre az operációk elvégzéséhez.  Kezd beérni az elmúlt évek edukációs munkája, az ivartalanítás mögött ugyanis talán soha nem látott társadalmi támogatottság áll – idézték Ovádi Péter, a Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztost. Ezt támasztja alá a közelmúltban zárult állatvédelmi online felmérés eredménye is: a kitöltők 96,4 százaléka erősítette meg egy országos ivartalanítási program szerepének jelentőségét – tette hozzá. Azóta, hogy chippel kell megjelölni az ebeket, jelentősen csökkent az ebrendészeti telepekre kerülő kutyák száma, de még így is több mint 17 ezer kutyát fogtak be 2020-ban – mondta Bognár Lajos országos főállatorvos. Kiemelte: az ivartalanítási program elindításával, a szaporulat csökkentése mellett, fontos cél a tévhitek eloszlatása is. A beavatkozás ugyanis többek közt mérsékli az ebek domináns viselkedést, visszafogja szökési hajlamukat, de csökkenti az időskori megbetegedések, például a daganatok előfordulásának esélyét is. A kutyák egészségére nézve tehát sokkal több pozitívuma van az ivartalanításnak, mint azt a legtöbben gondolják.    

Kilógtak a berber makákók egy német állatkertből

MTI
Publikálás dátuma
2021.04.09. 15:09
Illusztráció
Fotó: MARIJAN MURAT / AFP
A gondozók néhány óra múlva megtalálták és hazavitték az erdő szélén sütkérező majomcsapatot.
Két tucat berber makákó szökött meg a délnyugat-németországi Baden-Württemberg tartományban lévő Löffingen állatkertjéből – közölte csütörtökön a helyi rendőrség.   A cefkóffélék az állatkertben folyó felújítási munkálatokat használhatták ki arra, hogy kilógjanak az intézményből. Löffingen közelében látták őket először csoportosan barangolni. Az első befogási kísérletek sikertelenek voltak, de aztán a gondozóiknak néhány óra alatt sikerült befogniuk az állatkert közeli erdő szélén sütkérező majmokat és visszavitték őket az intézménybe. A berber makákók inkább félénk állatok, egymással kimondottan barátságosak, nem veszélyesek az emberre, ám a rendőrség óva intett attól, hogy a gondozókon kívül bárki megpróbálja etetni vagy befogni őket. A berber makákó Afrikában őshonos, Gibraltáron élő populációja miatt Európa egyetlen majomfaja. 10-30 állatból álló csoportokban élnek. A zömök testű, hét kilogrammnyi állatok mintegy 65-70 centiméter magasak.