Gyerekkoromban azt hittem, tényleg van egy nénikénk Sanghajban. Képtelen állítások abszurd voltának illusztrálására gyakran tromfoltak így a felnőttek: persze, majd a nénikéd, aki táncosnő volt Sanghajban! Azt azért a hangsúlyokból érzékeltem, hogy itt nem egy levendula illatú tántiról van szó, hanem kétes hírű családtagról. Ez nem sokat zavart. A „külföldi rokon” szavaknak akkoriban pénzszaguk volt: talán csomagot is küld majd a néni.
Annyi évtized után tessék: van sanghaji nénikénk. Nem egészen nekem, de képviseletemben a kormánynak. Végre szerető szívre leltünk Sanghajban, aki rokoni érzelmekkel siet segítségünkre. Teljesen önzetlenül, ahogy a jóságos tántikák szokták. Szó sincs kétes hírről, hiszen az illető nem bártáncosnő, hanem a világ legjobb egyetemeinek egyike. Egy családhoz tartozunk: mi is utáljuk az emberi jogokról meg a jogállamról való dumát, és náluk is ez a helyzet. Csak ő egy kicsit nagyobb meg öregebb, de hát a nagynénikben éppen ez a jó, ezért tudnak olyan bőkezű ajándékokkal meglepni. Most nagy meglepiről van szó: mi kapjuk meg a kínai állami egyetemek első külföldi campusát. Igaz, egyelőre mi fizetjük, de ajándék egyetemnek ne nézd a fogát. Családon belül mit számít az az 500 milliárd, amit leperkálunk a sanghaji nénikének. Amilyen jóságos, ad rá kölcsönt, majd valahogy kinyögjük a törlesztő részleteket.
A kormánysajtó majd elmondja: csak azért morgunk, mert savanyú a tanti. Azaz a szőlő. Irigyeljük a kormány sikerét. Az ellenzék oltás- és egyetemellenes. Egyrészt azt akarja, hogy pusztuljon a magyar, másrészt, hogy ha már, akkor hülyén haljon meg, rendes egyetemi képzés nélkül. Ja, és rasszista is: biztosan az a bajuk a kínaiakkal, hogy sárgák, bezzeg egy kis cigányozást, niggerezést, migráncsozást rögtön elirigyelnek a magyar embertől, hogy semmi örömük ne lehessen két nemzeti konzultáció között.
Egy ilyen színvonalas egyetem magyarországi megjelenése tényleg nagyszerű dolog. Lehetne. De abban, hogy igazán örüljünk, megzavar egy-két körülmény. Nem is csak a nyilvánvaló ideológiai flottatüntetés: amikor elkezdték előkészíteni a kínai megállapodást, tetőpontján volt a (saját pénzén működő) CEU kiüldözését célzó inkvizíciós hadjárat. Hja, nem minden multikultit utálunk, csak azt, amelyik túl sokat beszél szabadságról. A sanghaji egyetem alapító okiratából viszont nemrégiben törölték még a „szabad gondolkodás” és a „demokratikus vezetés” kifejezéseket is, helyettesítették a kínai állampárt iránymutatásainak követésével. Ha az alapítványi kézbe adott magyar egyetemek sorsára gondolok (a kínai képzés is ilyen konstrukcióban működik majd), mindjárt látszik, hogy ez nem is annyira multikulti, inkább nagyon is unikulti, egybeesik a magyar kormányzati ízléssel.
Ehhez képest mit számít, hogy a kormány és a főváros 2019-es megállapodása szerint az Atlétikai Stadion megépítésének egyik feltételeként a szóban forgó területen tízezer egyetemista kollégiumi helyét biztosító „Diákváros” épülne. Megnyitva a továbbtanulás útját azok előtt is, akik nem bírják a drága albérletet. Fürjes kormánybiztos nem nyilatkozik, mondván, nem volt részese a döntésnek. Ezt elhiszem. Viszont ezentúl egyetlen szavát sem, hiszen bármit mond, azt a gazdája felülírhatja. Városligetről, Diákvárosról, önkormányzatiságról, a budapestiek akaratának tiszteletben tartásáról. Tessék az ilyen fellengzős dumákkal ezentúl mások drága idejét rabolni! Minden egyebet lassan úgyis elrabolnak.
Az üzlet gazdasági részében a magyar állam piszkosul rosszul jár. Az 550 milliárdos gigaberuházás lekoppintja a 700 milliárdos Belgrád-Budapest vasútvonal modelljét: mindent mi fizetünk, de mivel ennyi pénzünk nincs, kínai hitelből. A vasútból legalább az alvállalkozó Mészáros Lőrincék jól jártak. Lehet, hogy ezt itt is kibrusztolják valahogy, de a tervezet szerint kínai alapanyagból, kínai munkásokkal, kínai cég építkezik. Azért remélem, a követ nem Kínából hozzák, tudok egy-két megbízható magyar kőbányát.
Orbán nem hülye. Mire kell neki a nem túl jó üzlet? Valószínűleg egy nagy terv láncszemének tekinti. Nem is annyira antiglobalista, mint hirdeti. Csak épp egy másik globalitást, másik szövetséget keres a kínai selyemút impozáns nemzetközi ambícióiban. Olyat, amelyik nem nagyon izgatja magát holmi értékekkel, jogi normákkal, politikai fékekkel. Amelyik felől itthon azt csinál, amit akar. Még a német tőke is megbokrosodhat: jobb lecserélni a politikájával rokonszenvező kínai cégekkel.
A felmerülő egyéb gyanúkat, amelyek az orosz beruházási bank mintájára némi kémkedési lehetőségre utalnak (ugyanaz a kínai cég épít nálunk, amelyet máshol kémberendezések telepítésével vádolnak), nem részletezném. Akár a sanghaji nagynéni kétes erkölcseiről, ezekről sem tudom, mennyire megalapozottak. Magyarország nyilván nem fő célpontja a kínai ipari kémkedésnek.
Ha csak nem Rogán bejegyzett szabadalmára vágynak, de ez új esélyekkel kecsegtet: hátha az agyelszívás keretében magát Rogánt is elszívják?
A bárgyú ellenzék meg nem veszi észre, mennyi rejtett előnye van a kínai campusnak.