Nyolcvan felett is kísérletezik a brit festőművész

Májusban a világhírű brit festőművész, David Hockney képeit is elárverezik a Sotheby's aukcióján.

Kisebb vagyonért adhatják el a 83 éves brit festőművész David Hockney három képét májusban a Sotheby' akciósház árverésén. Becslések szerint az 1981-es Kert éjszakai fénnyel akár 1,2 millió, az 1987-es Ian tévét néz 1,8 millió, míg az 1984-es Önarckép a teraszon akár 12 millió dollárért kelhet el. A három festmény más alkotások mellett egy filantróp amerikai házaspár, a 2002-ben elhunyt Morris Pynoos kaliforniai mérnök és a 2019-ben meghalt felesége, Rita Pynoos tulajdona volt, akik gyűjteményük egyes darabjait a Smithsonian Amerikai Művészeti Múzeumnak és a Los Angeles-i Megyei Művészeti Múzeumnak ajándékozták. Hockney nem először hívja fel magára a figyelmet aukción: 2018-ban a New York-i Christie's árverésén az egyik leghíresebb festménye, az 1972-es Egy művész portréja (Medence két figurával) 90 millió dollárért kelt el, mellyel ő lett legdrágább élő művész a világon (2019-ben Jeff Koons visszaszerezte a címet a Nyúl című szobrával).

De vajon miért ilyen kelendőek Hockney képei, és miért ilyen népszerű a közönség körében? A válasz vélhetőleg az alkotások felhívó jellegében rejlik, élénk színükkel, letisztultságukkal és a belőlük áradó életkedvvel szinte megidézik a művész páratlan személyiségét. Hockney már huszonévesen feltűnő figura volt a brit Királyi Művészeti Akadémián, egyfelől szerepelt a Fiatal Kortársak című tárlaton, mely a brit pop art kezdetét jelentette, másrészt visszautasította az egyetem azon kérését, hogy a tanulmányok lezárásaként egy női portrét adjon le, helyette inkább egy meztelen, izmos férfiaktot festett. A záróvizsgához szükséges esszét sem írta meg – jelezve, ő csak a művészetre koncentrál –, a helyzetből viszont mégsem került ki vesztesen, az Akadémia látva a sikereit, megváltoztatta a szabályzatát, így megkapta diplomát.

Hockney festészetére kivált hatott, hogy 1964-ben Kaliforniába költözött, ahol a környezet és a helyi életmód lenyűgözte. Ebben az időszakban született az ikonikus A csobbanás (The Splash) című képe, mely egy modern házat és egy úszómedencét ábrázolt, melybe a kép főszereplője egy pillanattal korábban ugrott be – a pop art kép tavaly a Sotheby's londoni árverésén 23 millió fontért cserélt gazdát. Ugyancsak ebben korszakában született a hasonló tematikájú Peter kimászik Nick medencéjéből című képe, mely a meztelen Peter Schlesinger képzőművészt, Hockney akkori szerelmét ábrázolta, ahogy háttal kiemelkedik a vízből. A festő Kaliforniában sokkal szabadabban élhette meg a homoszexualitását, mely téma a későbbi festményein is megjelent. A '72-es Egy művész portréja (Medence két figurával) című képén szintén Schlesinger pózolt rózsaszín zakóban és fehér nadrágban, amint egy medence széléről figyelt egy éppen úszó, fürdőnadrágos férfit.

Portréin többnyire barátait és családtagjait festette meg, így a képek a személyesség érzetét keltik, még ha statikus kompozíció is jellemző rájuk. Ilyen hatást nyújt az Ossie Clark és Celia Birtwell divattervező házaspárt ábrázoló 1971-es Mr. és Mrs. Clarck és Percy című kép vagy az Amerikai kollektorok című festmény, melyen Fred és Marcia Weisman gyűjtők szerepelnek. A festészet mellett magával ragadta a fotózás is, nem a klasszikus értelemben: a nyolcvanas években ugyanarról a témáról több különböző szögből és időben készített képeket, melyeket később kollázsként rakott össze, így teremtve olyan „darabossá” váló műveket, melyek már-már kubista hatást idéznek. Kísérletezőkedve időskorára sem hagyta el. Míg a nyolcvanas évektől számítógépen is alkotott, addig 2009-tól iPhone és iPad segítségével festett képeket, melyek közül az egyik, galagonyabokrot ábrázoló mű II. Erzsébet királynő uralkodásának tiszteletére készült, és a Westminster-apátság egyik ólomüveg ablakát díszíti. A korábbi, fotómontázsokra jellemző technikáját később filmen is alkalmazta: ugyanazt a tájrészletet több kameraállásból rögzítette, majd egymáshoz illesztett képernyőkön vetítette le azokat.

Leginkább azonban mégiscsak otthona, Yorkshire tájai ihlették meg, ahová a kilencvenes években gyakran utazott haza, hogy meglátogassa édesanyját. A festői helyszínek annyira megfogták, hogy 2003-tól már a szabad ég alatt vitte azokat vászonra. Hockney viszont e téren is rendhagyót alkotott: 2007-ben megfestette élete legnagyobb képét, a 4,6 méterszer 12,2 méteres Nagyobb fák Warter közelében című olajfestményt, mely összesen ötven vászonból áll, és több, óriásira nőtt platánfát ábrázol a szürke, téli ég alatt. Utóbbi kép nem került árverésre, Hockey azt a Tate Múzeumnak ajándékozta.