Betegek a hálapénzről: se vele, se nélküle

Kétlelkűek az emberek a hálapénz büntetendővé tételének megítélésében. Részben örülnek annak, hogy megszűnik, de nem bíznak abban, hogy enélkül is hozzájutnak a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Idén márciusban 1200 embert kérdezett meg a Szinapszis Kft. az egészségügyben zajló változásokról. Egyebek mellett azt firtatták, ki mennyit költ az egészségére, s az ilyen jellegű kiadásait hogyan (zsebből, vagy valamilyen előtakarékosság formájában) fizeti-e. Vásárol-e szolgáltatásokat magánellátóktól? Mit gondol az új szolgálati jogviszony alkalmazásáról, a hálapénz kivezetésével kapcsolatos intézkedésekről. A tanulságokat a Portfolió című online portál A magánegészségügy helye a reformfolyamatban című rendezvényén ismertette Kertész Balázs, a Szinapszis Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte a TOP 50 egészségügyi magánszolgáltató árbevétele 2017 óta dinamikusan nőtt. 2020-ra az első huszonöt szolgáltató lépte át az egymilliárdos árbevételt. A lakosság ekkor évi ezer milliárdot költött az egészségével kapcsolatos kiadásokra. Ebből a legtöbbet a receptköteles és szabadon megvásárolható orvosságokra fejenként 77,6 ezer forintot, étrendkiegészítőkre 44,3 ezret, fogorvosi ellátásra csaknem 30 ezer forintot, magánorvosi diagnosztikai vizsgálatokra mintegy 28 ezret. Emellett hálapénzként átlagosan 7,5 ezer forintot költöttek.

Arra is rákérdeztek, hogy mit gondolnak az emberek a hálapénz tiltásáról. A válaszadók túlnyomó többsége (83 százaléka) egyetértett az intézkedéssel, de egyben tart is a következményektől. A többség erősen aggódik, hogy enélkül az orvosok és az ápolók nem érdekeltek a betegek ellátásában. Továbbá jelentős a félelmük, hogy hálapénz nélkül hogyan fog az állami rendszer szolgáltatni. A kutatásból kiderült az is, hogy a hálapénzmentes ellátás lehetősége többeket terel vissza az állami ellátórendszerbe. A megkérdezettek többsége, mintegy 71 százaléka úgy vélekedett: „azért fizeti a TB-t, hogy ne kelljen magánorvosi szolgáltatásokért fizetnie.” S ugyan a válaszolók fele szerint a magánszolgáltatások jobbak az államinál, de csak alig harmaduk mondta azt is, hogy ezen szolgáltatásokért megéri többet fizetni. A lakosság fele pedig nem tudja megfizetni a magánellátást.

A kutató végül megállapította, hogy a magánellátások intézményes finanszírozása megoldatlan: nincsenek olyan biztosítási termékek, amelyek segítenék az embereket a magánorvoshoz fordulás finanszírozásában. Arról Bodnár Viktória, IFUA Horváth & Partners Kft. ügyvezetője beszélt előadásában, hogy a lakosság bizalma a járvány alatt alaposan megfogyatkozott a közfinanszírozott ellátásban, és egy uniós felmérés szerint a magyaroké volt a legalacsonyabb a járvány idején. A magánszolgáltatói piacon viszont alig több mint tíz olyan cég van, amelyik képes teljes körű szolgáltatásokat nyújtani. Azaz a magánellátás még nem tud teljes körű alternatívát nyújtani a fizetőképes lakosságnak sem.