Előfizetés

Szerkesztett vagy cenzúrázott az M2-es csatorna?

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2021.04.16. 10:30

A szemkiszúrás vagy leszbikus csók a nyomosabb érv, hogy a megvágjanak egy-egy filmet vagy sorozatot, de akár fogalmazhatunk úgy is: ideológia vagy az üzlet?
Cenzúrázza legalább két sorozatát a M2-es csatorna – mondja Oblath Ádám filmes szakújságíró, aki kiszúrta, hogy a Netflix által gyártott, ám most a köztévén futó Jessica Jones nevű Marvel sorozat első részéből kivágták a Carrie-Ann Moss alakította Jeri Hogarth karakterének leszbikus voltára utaló képsorokat. A napokban bombaként robbant hír kapcsán a kritikus elmesélte, azért kezdte el nézni Jessica Jones-t a köztévén, mert ahogy lapunknak fogalmazott, az új, MTVA által gyártott új szinkronra volt kíváncsi. Nem mellékesen, a szinkron szövegén nem finomítottak most sem a Jessica Jones, sem a korábban leadott Marvel széria, a Daredevil esetében, mert a káromkodások megmaradtak. Hovatovább, heteroszexuális és kifejezetten erőszakos szcénák maradhattak benn a Jessica Jones első részében – volt azonban pár meleg csók, melyet egyébként szemmel jól kivehető otromba vágással távolítottak el. Arra a kérdésre, hogy ez dramaturgiai szempontból mennyire sújtja a mű integritását, Oblath Ádám is várja a választ, hiszen heti három rész és az epizódok (az ötödiknél tart az M2 a tizenháromból) és az évad végén a leszbikus barátnő karaktere fontos szerephez jut. Nem mellékesen, időközben lett még egy vágott széria: a Megtalálsz Párizsban című produkció első évadjának második epizódja lett szegényebb egy meleg szállal a köztévé univerzumában. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a csonkítások csak és kizárólag ideológiai alapon történtek, így ebben az esetben jogos a cenzúra jelző használata. Magyarországon hivatalosan cenzúra sosem volt. Legalábbis olyan értelmében, mint például Olaszországban, ahol 1914-ben hivatalos cenzúratörvényt alkottak és csak a minap jelentette be a megszűnését Dario Franceschini kulturális miniszter. Nem mellékesen, az elmúlt száz évben több száz filmet cenzúráztak Olaszországban, elsősorban politikai, erkölcsi és vallási okokból. Ezek közül az egyik legismertebb példa Bernardo Bertolucci 1972-ben Oscarra jelölt Az utolsó tangó Párizsban című klasszikusa, melynek minden kópiáját elpusztították, csupán hármat hagytak meg „bűncselekmény bizonyítékaként”. (Egyes vélemények szerint Bertolucci túl messzire ment és abuzálta a színészeit.) Hazánkban viszont a cenzúratörténet eléggé kibeszéletlen volt egészen a rendszerváltásig, előtte pedig az államszocialista Magyarországon egészen más értettek a szó alatt, mint nyugaton – jelesül az irányított kultúrát. Haraszti Miklós ír erről A cenzúra esztétikájában: a fogalom a „két kultúra fikcióját” kelti, miszerint létezik egy tiszta, szabad művészet (az „ilyen lenne az alkotás, ha nem létezne cenzúra”), és ezzel szemben létezik a cenzúra piros ceruzájával meghúzott „látható művészet”. A cenzorok azok, akik a „hagyomány irányítóiként” meghatározták, mi kanonizálódhat, mi lehet építőköve a szocialista kultúrának és hagyománynak. Egyszóval, Olaszországgal szemben, nálunk intézményesített volt a szisztéma és csonkítás helyett „nevelés” volt a cél. Ami most csak azért izgalmas, mert efféle edukációra vállalkozik az M2. Továbbá árnyalja a helyzetet, hogy a rendszerváltás után felszabadult a magyar kultúra, így a mozgókép is. A jelenleg is érvényben lévő szabályozás szerint a mozikban bemutatott filmek esetében a Nemzeti Filmiroda Korhatár Bizottsága dönt a korhatárról. Szemben a most megszűnő olasz gyakorlattal, a rendszerváltás óta a magyar hatóságok nem vágtak meg semmit. Amit ma adnak, az úgynevezett korhatár karikák, az is csak ajánlás. Még a 18-as karika is: ha a moziba elmegy két kiskorú, jogszabályi szempontból nem lehet nem beengedni őket – erősítette meg lapunknak több szakértő. Kivétel csupán az úgynevezett X-besorolású művek, este tíz után vetíthető filmek esete, melyekre valóban csak felnőttek engedhetők be. Ilyen mű volt a Fűrész című horror egyik része, melyet öncélúnak tartotta korhatárért felelős bizottság. Annak a lehetősége fennáll, hogy ha egy forgalmazó nem elégedett a besorolással, saját maga megvághatja a jogtulajdonos engedélyével az adott címet, de a magyar rendszer szerint onnantól kezdve az egy másik alkotás és új filmként tekintenek rá. Teljesen más a helyzet a tévék esetében, ahol nincs intézményes karika-osztás, a csatornák önbesorolást végeznek, és ha esetleg elszámolták magukat, akkor lehet a hatóságnál bejelentést tenni. Így fordulhat elő, hogy ha Magyarországon tévében látunk egy-egy filmet, az garantáltan meg lesz vágva. Ebben a gyakorlatban – forrásaink szerint – az RTL Klub és cégcsoport csatornái járnak az élen, akik kvázi nézhetetlenné vágják a műveket. Igaz, amikor nemrég ment az Úszó erőd március 21-én, a két főszereplő közötti végső harc csaknem úgy ahogy van, kikerült a műből – pedig van benne egy csinos szemkiszúrás is. Erre a gyakorlatra tévés körökben úgy gondolnak, mintha csak szerkesztenék az anyagokat adott üzleti érdekek miatt.  

Búcsú Törőcsik Maritól

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2021.04.16. 10:21
Illusztráció: Németh András Péter
A legendás színésznő életének 86. évében hunyt el.
Legutolsó filmjében, Mészáros Márta mozijában egy élet és halál között lebegő nőt játszott. Önmagát, mi mást. Tudtuk róla, hogy beteg. A filmbe bele is vették, hogy néhány éve Törőcsik Mari visszajött a klinikai halálból, az egyik kezét ugyan nem tudta ugyanúgy használni, mint korábban, de teljes értékűen jött vissza, és játszott, közöttünk volt, nem is akárhogy. Úgy, ahogy csak ő tudott. Örökös visszatérő, túlélő volt és maradt is. Hiába vonult vissza kényszerből egy ideje Velemre, hiába betegeskedett, hiába küzdött óriási hittel és elszánással, amikor megvillantotta újra egy egy gesztusát, azonnal színésznővé vált. A Törőcsikké. Hirtelen eltűnt a törékenysége, az esendősége. Képes volt megnőni, hatalmassá válni. Igazi átváltozóművész volt. Bármit el tudott játszani. Sok személyes emlék fűz hozzá. És sok benne a csúcspont. Mindig képes volt reagálni, önmagára, a helyzetre, a partnerre, a mesterre. Állandóan mondogatta, hogy neki megadatott igazi mesterekkel találkoznia. Ljubimovval, Menzellel, Vasziljevvel, Makkal, Zsámbékival. Emlékszem, hogy miután visszajött a klinikai halálból Kaposváron a nagy orosz mester, Anatolij Vasziljev rendezésében eljátszotta Marguerite Duras Naphosszat a fákon című darabjának a főszerepét, Az anyát. Az ő kedvéért újra zarándokhely lett Kaposvár. Aki csak tehette és befért a nézőtérre, ment, hogy lássa Törőcsiket. Az előadást több mint félórás monológgal ő kezdte. Őrület volt, amit csinált. Láthattuk, ahogy a színpadon hozza formába saját magát. Hogy aztán kiteljesedjen és szárnyaljon. Az, aki nemrég még az életéért harcolt, birtokba vegye újra a színpadot és megmutassa, mit is tud. Olyan volt, mint egy újrakezdő színészvizsgája. Árnyalatok, részletek, suttogások és sikolyok. Meg is állt egy kicsit a jelenet után az előadás, merthogy senki sem akart hinni a szemének. Egy másik csúcspont: lassan húsz éve, a Katona József Színházban Zsámbéki Gábor rendezésében eljátszotta Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című művében Ingangát, a száz éves anya királynét. Egyszercsak Nagy Ervin az ölébe kapta. És akkor megtörtént a csoda. Néhány kölcsönös gesztust követően Törőcsik kacérkodni kezdett a férfival. Egy pillantásra, mint egy tündéri varázsütésre, kortalanná vált. Izgatóvá, visszautasíthatatlanul csábítóvá. A mosolya, a hangja, a tartása, a játékos incselkedése, pillanatok alatt egy nő teljes fegyvertárát képes volt megmutatni. Sokszor mesélte, hogy mielőtt színpadra lép, szorong, nincs önbizalma. De aztán ahogy közeledik a perc, úgy lesz egyre erősebb. Amikor pedig belép a közönség elé, elillan a lámpaláza, már csak a feladattal törődik, megszűnik minden ami hátráltatná. Törőcsik hatalmas szakmai utat járt be. Csak a filmszerepeinek listája Bérczes László beszélgető könyvének végén öt és fél oldalt tesz ki: a Körhintától (1955), a már említett Aurora Borealis- Északi fényig. (2016). Igazi filmsztár volt, a szó jó értelmében. A közönségen kívül a nemzetközi filmes szakma is a vállára vette. A hetvenes évek közepén nyerte el Cannes-ben a legjobb színésznő díját, akkor amikor a vasfüggöny mögül még nem volt szokás kiragyogni. De ő kiragyogott, nem is akárhogy. A heves megyei kis faluban Pélyen született Törőcsik a színészetével bebizonyította a tehetség képes utat törni. Sokan tűzik ki maguknak ezt a közhelyként elkoptatott célt. Keveseknek sikerül, Törőcsik ezen kivételek egyike. De másban is kivétel volt. Mégpedig abban, hogy nem hagyta magát bedarálni. Pártok, politikusok keresték a kegyeit. De ő ösztönösen ugyanazzal a mércével mért. Hiába hívták bárkinek az ország vezetőjét, Törőcsiktől ugyanazt kapta, a színésznő nem esett hanyatt egyikük előtt sem. Annyit adott magából mindegyiknek, amennyit ő gondolt. Leginkább partnerük volt, és a figyelmével ajándékozta meg őket. De nem vált alattvalóvá, sohasem adta el magát. Én ezért is tiszteltem nagyon. Az egyik kerek születésnapjára a Nemzeti Színházban rendezett gálára ő maga hívta meg a vendégeket. Sőt az ülésrendet is ő határozta meg. Tudta, hogy kit ki mellé ültessen. Utálta a szakmában szított ellentéteket. Minden alkalommal elmesélte, hogy ugyanúgy jóban van Jordán Tamással, Alföldi Róberttel, Vidnyánszky Attilával (a Nemzeti volt igazgatói és jelenlegi direktora). Nem hajlandó különbséget tenni, ugyanúgy örül, ha Jordán, vagy Vidnyánszky látogatja meg Velemen. Imádott fiatal alkotókkal dolgozni. Képes volt örökké nyitott és kíváncsi maradni. Nemrég egy alkotócsoport kérte, hogy vegyen részt az egyik produkciójukban. Az Ördögkatlan Fesztiválon mutatták be az előadást. Csak a hangjával volt jelen. Mégis mindenki megkönnyezte, ahogy Pilinszkyt szavalt és ahogy reagált civilben az őt körülvevő fiatalokra. Távozásával elszállt az a bizonyos körhinta. De a már többször emlegetett utolsó filmjében az orvos azt mondta: "az ember képtelen megérinteni a saját orrát a nyelvével, de ezenkívül bármi megtörténhet vele. " Nos, ahogy aztán Mészáros Márta mozijából kiderült: Törőcsiknek szimbolikusan még ez is sikerült, ő képes volt megérinteni a saját orrát a nyelvével.
Kapcsolódó
Elhunyt Törőcsik Mari

Többen is elbúcsúztak Törőcsik Maritól

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.04.16. 10:11

Fotó: Facebook/Orbán Viktor
A politikusok mellett több művész is gyászolja a színészlegendát.
Mari! “Én nagyon szeretem magát!”

- ezekkel a szavakkal búcsúzott el Törőcsik Maritól Alföldi Róbert Facebook-oldalán. Mint írta, nem tud jobb mondatot, mint a "mi mondatunkat...Amit akkor írtam, amikor anno majdnem meghalt. Nem lehetne, hogy most is elolvassa, és akkor felhív, hogy na, de Igazgató uram! És nevetünk és nevetünk... De jó lenne! Maga sok csodára képes volt! Na, még ezt az egyet! Ölelem nagyon, és köszönöm a bizalmat! Nagyon köszönöm! “Én nagyon szeretem magát!”
"Drága Mari! Elment hát. Repültünk, Mari, repültünk! Isten Önnel!"

- ezekkel a szavakkal búcsúztatta Facebook-oldalán a 86 éves korában elhunyt Törőcsik Marit a miniszterelnök. Orbán Viktor korábban többször járt a színész otthonában, Kossuth-díját is személyesen vitte el neki.
"Bár a művészetekben talán értelmetlen a rangsor, mégis kétség nem férhet hozzá, a legnagyobbak egyike hagyott itt bennünket" - írta ugyancsak közösségi oldalán a főpolgármester. Karácsony Gergely szerint Törőcsik Mari színészkirálynő volt, és mindent tudott, amit egy színész tudhat, sőt, még annál is többet.  "Isten nyugosztalja Törőcsik Marit!" - zárta bejegyzését. 
Ónodi Eszter Instagram-posztjában, egy közös képpel búcsúzott a színésznőtől. "Nyugodj békében drága Mari! Nagy ajándék a sorstól, hogy ismerhettelek" - írta.  
"Vannak emberek, akik nélkül nem létezik magyar kultúra. Törőcsik Mari közéjük tartozik. Direkt nem használok múlt időt, pedig ma - fájdalmas leírni - meghalt"

- utóbbit már Geszti Péter írta róla. Felidézett egy személyes emléket is, amikor gyermekszínészként együtt szinkronizálhatott vele 1975-ben. "Emlékszem, mekkora hatással volt rám a jelenléte, mint kisfiúra, aki ámulattal és tisztelettel léphetett be egy nagy művész aurájába a szinkronizálás során" - fogalmazott.