Előfizetés

20 év múlva

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás nyomán az Egyesült Államok teljesen jogosan támadta meg az al-Kaidát bújtató Afganisztánt. De nem lett volna szabad két évtizedre ott ragadnia, magával húzva a szövetségeseit is. George W. Bush védelmében: az egész nem így indult, azt hitte, hogy mandátuma végére haza tudja vinni a katonákat. De nem tudta, amint aztán Barack Obama és Donald Trump sem, pedig mindkettő eltökélten kezdte, hogy azután ernyedten a katonákra hagyja a dolgot, maradjanak, ha annyira akarnak. Ők pedig maradtak, pedig egy idő után már senki sem hitt a csodában. Az eddig vídia keménységűnek bizonyult Joe Bidenre volt szükség, hogy kimondja: vége.  A kezdeti illúziókra jellemző, hogy Bush egy huszonéves, szakértelem helyett csupán „rendes keresztény” fiatalembert küldött Kabulba a tőzsde (!) megszervezésére. Az is emlékezetes marad, ahogyan nyoma veszett egy komplett raklap dollárnak – ma se tudja senki, hová lett a milliárd. A katonák, mint ahogyan egy öt éve készült, de három évig titokban tartott jelentésből kiderült, tudatosan hazudtak, amikor azt mondták a politikusoknak, hogy karnyújtásnyira a győzelem. Valójában tisztában voltak vele, hogy esélyük sincs, már csak azért sem, mert senki sem határozta meg, mi is lenne a győzelem. Az egymást váltó tábornokok pedig nem vállalták annak felelősségét, hogy az Egyesült Államok Vietnám után másodszor is háborút veszítsen. Inkább majd a következő parancsnoksága alatt. Ahogy Vietnám esetében, Afganisztánban is sok oka van a kudarcnak, de ha egyet kell kiemelni, akkor az Pakisztán. A tálibok oda húzódhattak vissza, ott voltak a kórházaik és fegyverraktáraik, onnan kaptak hírszerzési adatokat és pénzt. A konfliktusban 150 ezer afgán, köztük 40 ezer civil halt meg. Az Egyesült Államok eddig 2488 katonát veszített, a nemzetközi erők összesen több mint 3600-at, Magyarország hetet. Álljon itt a nevük is: Kovács Gyula, Nemes Krisztián, Pappné Ábrahám Judit, Kolozsvári György, Róth Orsolya, Dálnoki András és dr. Borbély Csaba.

A kínai csel

Kínai – így hívják a kézilabdában az egyik leglátványosabb játékelemet, amikor is a két ellentétes oldalon álló játékos a levegőben repülve passzolja a labdát, illetve dobja be a hálóba, és így ér el gólt. Nem biztos, hogy az akciót elég plasztikusan írtam le, de higgyék el, akik ilyet még nem láttak: a közönség minden egyes elemét látja a támadásnak, és az eredményét is. Vagyis itt a lényeg: az a kínai látható. A magyar kormány kínai csele azonban rejtett marad, ki tudja, még mennyi ideig. Mindazonáltal ez is egy csel, nagyjából azt is sejtjük, hogy kik vesznek benne részt, de csak részeredményt tudunk, egyes fontos húzásai rejtve maradnak, nem a szemünk előtt játszódnak le. Arra a beszerzésre gondolok, amellyel hazánkba jutott a kínai vakcina, egy olyan szereplővel megtoldva, aki a játékban - hitünk szerint - nem odavaló volt. Aki újságot olvas, az tudja, hogy miről van szó: egy offshore hátterű cég bevonásáról, amely a vásárlást végsősoron lebonyolította. Hogy miért léptették be a folyamatba ezt a vállalkozást, miért volt rá szükség, arra a legkülönfélébb válaszokat kapjuk hivatalos helyről; bár becsüljük meg azokat is, hiszen leginkább semmire sem szoktak válaszolni. A magyarázat szerint ezt a kínaiak akarták így. Hogy miért ragaszkodik ahhoz az eladó, hogy az eleve magasabb áron eladott portékájához még drágábban jusson hozzá a vevő, ez már önmagában is nehezen értelmezhető, az pedig még kevésbé, hogy milyen alapon köt ki olyan feltételt, hogy az üzlet lebonyolításához szükség van egy gyógyszer nagykereskedési engedéllyel rendelkező vállalkozásra. Érdekes módon más országok esetében a kínaiak a vásárlóként jelentkező kormánnyal közvetlenül kötöttek alkut, mint ahogy korábban Szijjártó Péter is – hisz ő hivatott egy ilyen ügylet lebonyolítására – büszkén jelentette, hogy megkötöttük a szerződést - így többes szám első személyben. Utóbb azonban, noha felvétel őrzi a hangját és szövegét, tagadta, hogy ez a mondata azt jelentené, amit jelent. Nem, szerinte ez csak azt jelenti, hogy elvileg megállapodott, a lebonyolítás már nem az ő dolga volt. Hajlamos lennék készséggel elhinni minden szavát, ha következetesen mindig ugyanazt hallanám tőle. No meg hát akkor, ha nem lengené körül ma már szinte az összes kínai üzletünket a gyanú légköre. Ha nem menne át Gulyás Gergely hirtelen virológusba, és nem jelentené ki, hogy márpedig a kínai vakcina – és az orosz is – jobb, mint a nyugati versenytársaké, még a Pfizernél is kiválóbb. És ha nem lenne már itt a furcsa, drágán megkötött üzleteknek egyéb előzménye is, hogy más ne mondjunk, a lélegeztető gépek feles számban történt bevásárlása. Mellesleg, visszatérve a vakcina-vásárláshoz: ha már egyszer közbeiktattak egy magyar, frissen alakult céget, és annak, gondolom, fizettek is rendesen jutalékot, akkor miért a magyar állam vállalta magára a szállítást, raktározást? Ismétlem: van a kézilabdában egy kínainak nevezett csel. Ez is az. Sok mindent látunk is belőle, csak azt nem, hogy a levegőben hova tűnik a pénz…  

Hülye Járások Minisztériuma

A miniszterelnök le van sújtva. Bemondták a rádióban pénteken. Pontosabban ő maga mondta be, mert lassan mindent neki kell csinálnia. Nem a sok halál, a tönkrement családok sorsa sújtotta le, ezt még vas idegzettel bírta. Hanem az ellenzék. Mert amit művel, az „a romlottság újabb foka”. A kormányt akarják lejáratni. Szerintem ezzel ugyan kár bárkinek strapálnia magát, ezt jobb kormányok megteszik segítség nélkül is. Az a baj, hogy „a hataloméhségét a baloldal nem tudja legyűrni”. Annál csúnyább dolog pedig a világon nincsen. És természetesen oltásellenes is. Egyik kezével migránst simogat, a másikkal falhoz csapja a vakcinás ampullákat, csak hogy pusztuljon a magyar. A harmadik kezével szövetségre lép, pedig a koalíciós kormányok vacakok, „a varratoknál a teher alatt megrepedhet az egység”. Orbán egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy hivatalosan neki is van koalíciós partnere. Ezt meg tudom érteni. De május végére, mint ígérte, „kint leszünk a vízből”. Ez szó szerint így van: az élővizeink, a Balaton biztosan, de lassan a Fertő tó is a Mészáros-félék kezébe kerülnek. Mi, többiek kint leszünk a vízből, mint a partra vetett hal. A májusi boldog napok felvirradtáig is kell néhány örömforrás. Ezúttal egy monstre intézménnyel vidítja fel a kormány az ő népét. „Serkenj fel, kegyes nép, mert most jő a hajnal”, pontosabban Semjén és Palkovics. „Aranyszál tollakkal, repdes, mint egy angyal”, és hozza a törvényjavaslatot a „Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról”. Gyönyörű név, nem? Az embernek a „Hülye Járások Minisztériuma” jut eszébe a legendás Monty Python sorozatból. Azért is imádtam, mert magam is bármikor képes vagyok hülyén járni (hol leesem a cipősarkaimról, hol rohanás közben megbotlom a saját lábamban, hol csúsztatott lábtechnikával igyekszem kitapogatni a lépcsőfokokat, mert nem veszek szemüveget). A Monty Python által kigúnyolt brit államigazgatás a miénkhez képest ártalmatlan volt. Az említett tárca csak a közpénzt költötte marhaságokra, a hülye járások még hülyébbé tételének állami támogatására. Mondjuk ez sem ismeretlen, bár nálunk nem a hülye járásokat, hanem a hülye eljárásokat szokták még hülyébbé tenni jelentős pénznyelés kíséretében, lásd az oktatási és egészségügyi átszervezéseket. Itthon nem egyetlen tárca szakosodik erre, itt a Hülye (El)járások) Minisztériumai egész kormánnyá álltak össze. Lehet persze, hogy csak minket vesznek hülyére. Különben nem lehetne érteni, miért jó egy tíz évig minden hatalmat központosító kormánynak, hogy most pánikszerű gyorsasággal mindezt kiszervezze saját maga alól. Már többezer milliárdnyi állami vagyont adott magánkézbe eddig 31 ú.n. közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában, amelyek kuratóriumai Orbánék meghosszabbított kezét jelentik arra az időre, amikor nem lesznek kormányon. Az idétlen nevű hatósággal most a jogosítványokat is kiszervezik egy új kormány alól, és olyan szervezet kezébe adják, amelynek vezetőjét pályázat nélkül személyesen Orbán nevezi ki 9 évre. A hatóság nincs a kormány alá rendelve, és csak kétharmados többséggel lehetne bármit változtatni rajta. Hatásköre máris óriási volna, de a titokzatos elnevezés azt sejteti, a hátralévő egy évben még bármit – akár az oktatás vagy az egészségügy felügyeletét, vagy az egykori tárdadalombiztosítás területeinek irányítását - hozzájuk lehet csoportosítani, elvégre ott is „szabályozott tevékenységek felügyelete” folyik. Íme, a kettős hatalom a maga teljes szépségében. Első lépésként azokat a döntéseket adnák az új hatóság kezébe, amelyek a NER számára különösen fontos vagyonokat őrizhetik és gyarapíthatják egy új kormány kontrollja, igazságtételi lehetősége nélkül. Itt egyesítik a Szerencsejáték Felügyeletet és a dohány nagykereskedelem valamint a trafikok eddigi felügyeleti rendszerét, csak hogy nyugodtan üljenek ebül szerzett jószágukban a kaszinók és dohányüzlet koncesszióinak nyertesei. De a hatósághoz, vagyis az Orbán által kinevezett elnök kezébe kerül a többi koncesszió fölötti döntés joga is: hozzájárulása nélkül nem köthető, módosítható vagy bontható fel koncessziós szerződés. És hol is vannak még ilyenek? Pl. a bányajogban (na, kire gondolok?), a plakáthelyek osztásánál, és legfrissebben a szemétszállításban, hulladékgazdálkodásban vagy a parkolási jegyek, menetjegyek, autópálya matricák mobil fizetési rendszerében. Csupa milliárdos üzlet, tessék nyugodtan a neveket is hozzápasszítani. De mivel a válság után csődhullám is várható, az új kormánytól független, Fidesz-vezérelt hatóság kap jogot a bírósági végrehajtók, felszámolók fölött is. Rajtuk sok múlik abban, ki kapja meg bagóért a tönkrementek vagyonát, akiket most hagynak bezuhanni. Ezért vesz át a gigahatóság jogköröket miniszterektől, még a Rogán-féle Miniszterelnöki Kormányirodától is. Hja, ők választás után lecserélődhetnek, de az új hatósági főnök 9 évig marad. A mesterterv világos. Rajtunk múlik, csak bambán nézzük-e, hogy az új kormánynak csak annyi mozgástere marad, amelyben legfeljebb a hülye járásokról működtethet egy minisztériumot. Hogy ilyen hülyén járjunk.