A kínai csel

Kínai – így hívják a kézilabdában az egyik leglátványosabb játékelemet, amikor is a két ellentétes oldalon álló játékos a levegőben repülve passzolja a labdát, illetve dobja be a hálóba, és így ér el gólt. Nem biztos, hogy az akciót elég plasztikusan írtam le, de higgyék el, akik ilyet még nem láttak: a közönség minden egyes elemét látja a támadásnak, és az eredményét is. Vagyis itt a lényeg: az a kínai látható.

A magyar kormány kínai csele azonban rejtett marad, ki tudja, még mennyi ideig. Mindazonáltal ez is egy csel, nagyjából azt is sejtjük, hogy kik vesznek benne részt, de csak részeredményt tudunk, egyes fontos húzásai rejtve maradnak, nem a szemünk előtt játszódnak le.

Arra a beszerzésre gondolok, amellyel hazánkba jutott a kínai vakcina, egy olyan szereplővel megtoldva, aki a játékban - hitünk szerint - nem odavaló volt. Aki újságot olvas, az tudja, hogy miről van szó: egy offshore hátterű cég bevonásáról, amely a vásárlást végsősoron lebonyolította. Hogy miért léptették be a folyamatba ezt a vállalkozást, miért volt rá szükség, arra a legkülönfélébb válaszokat kapjuk hivatalos helyről; bár becsüljük meg azokat is, hiszen leginkább semmire sem szoktak válaszolni. A magyarázat szerint ezt a kínaiak akarták így. Hogy miért ragaszkodik ahhoz az eladó, hogy az eleve magasabb áron eladott portékájához még drágábban jusson hozzá a vevő, ez már önmagában is nehezen értelmezhető, az pedig még kevésbé, hogy milyen alapon köt ki olyan feltételt, hogy az üzlet lebonyolításához szükség van egy gyógyszer nagykereskedési engedéllyel rendelkező vállalkozásra. Érdekes módon más országok esetében a kínaiak a vásárlóként jelentkező kormánnyal közvetlenül kötöttek alkut, mint ahogy korábban Szijjártó Péter is – hisz ő hivatott egy ilyen ügylet lebonyolítására – büszkén jelentette, hogy megkötöttük a szerződést - így többes szám első személyben. Utóbb azonban, noha felvétel őrzi a hangját és szövegét, tagadta, hogy ez a mondata azt jelentené, amit jelent. Nem, szerinte ez csak azt jelenti, hogy elvileg megállapodott, a lebonyolítás már nem az ő dolga volt.

Hajlamos lennék készséggel elhinni minden szavát, ha következetesen mindig ugyanazt hallanám tőle. No meg hát akkor, ha nem lengené körül ma már szinte az összes kínai üzletünket a gyanú légköre. Ha nem menne át Gulyás Gergely hirtelen virológusba, és nem jelentené ki, hogy márpedig a kínai vakcina – és az orosz is – jobb, mint a nyugati versenytársaké, még a Pfizernél is kiválóbb. És ha nem lenne már itt a furcsa, drágán megkötött üzleteknek egyéb előzménye is, hogy más ne mondjunk, a lélegeztető gépek feles számban történt bevásárlása.

Mellesleg, visszatérve a vakcina-vásárláshoz: ha már egyszer közbeiktattak egy magyar, frissen alakult céget, és annak, gondolom, fizettek is rendesen jutalékot, akkor miért a magyar állam vállalta magára a szállítást, raktározást?

Ismétlem: van a kézilabdában egy kínainak nevezett csel. Ez is az. Sok mindent látunk is belőle, csak azt nem, hogy a levegőben hova tűnik a pénz…