Nincsenek történelmi filmek – ez volt a bánatos mondás 2018-ban, a legújabb kulturkampf beindultakor. A hangadók szerint az akkor éppen kasszát robbantó Kincsem a történelemhamisítás nemzetietlen esete volt. Kérdés, mi az, amit hiányoltak? Az immár halott filmügyi kormánybiztos, Andy Vajna által sokmilliárdos produkcióként dédelgetett, azóta látványosan ejtett Hunyadi filmet biztosan nem, hiszen ugyanaz a "hazaáruló" csapat állt mögötte, mint a már említett csodalovas kalandfilm hátterében.
Azt hihette az ember, hogy a kurzusfilm hiányzik nekik, hiszen abból a rendszerváltás után - hagyományteremtő módon - kettő is készült: a Bereményi Géza rendezte Hídember és a Koltai Lajos jegyezte Sorstalanság, mindkettő az aktuális pénzosztó rendszer felett jött létre. Vajna valószínűleg azzal követte el a hibát, hogy nem magyar, hanem amerikai stúdióvezetőként gondolkodott: ő a szórakoztatást tartotta a filmek alapvető funkciójának, nem az ideológiai nevelést. Csalódott volt, amikor a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnöke szerette volna lenni, de a szakma kikosarazta. Így inkább betagozódott Orbán Viktor bizalmi köreibe. Döntései abból a szempontból is következetesek voltak, hogy ejtette az utódjaként érkező kormánybiztos, Káel Csaba Toldi filmtervét – melyet íróként a mostani forgatókönyv fejlesztési igazgató, Fonyódi Tibor jegyez; aztán a Pálfi György féle verzió szakmai (meg még ami mögötte volt) viták miatt nem jött létre. Ha elkészült volna bármelyik, nehezebb lett volna tovább fejleszteni a kultúrharcot.
A Hunyadi filmterv viszont már nagyon rizikós lépés volt. Elvégre a magyar hős a románok szerint román, a szerbek szerint meg szerb – igaz, egy apolitikus film helyi szinkronokkal még üzletileg is működhetett volna. Ez persze csak vicc, hiszen pontosan látjuk, mit is értenek a kultúrharc éllovasai történelmi film alatt: különösen, mióta a Filmalapot váltó Nemzeti Filmintézet keretein belül lassan mindenki kiélheti a filmrendezői ambícióit. Bizonyíthatják, hogy művészek, csak éppen eddig el voltak nyomva a „nemzetietlen erők” által.
Egy közös pont ugyanakkor kitapintható a támogatást nyert alkotásokban: a magyar-román viszonnyal, az erdélyi „magyar sorstragédiával” foglalkoznak. A harc tehát megy tovább. Bayer Zsolt Orbán Balázs nyomában címmel mesél a XIX. századi erdélyi íróról-néprajzi gyűjtőről. Orbán János Dénes Brassai Sámuelről, az unitárius polihisztorról mondja meg a tutit. De persze, az élharcos sztárok mellett jönnek az új hangok is: az MTVA műsorvezetője, Béli Ádám például A román megszállás címmel készülő alkotásában a XX. századi magyarság történelmének „talán legbizonytalanabb időszakát” igyekszik feltárni a néző okulására. Mindezt egy olyan cég gyártásában, amelynek a honlapja csupán egy Tovarisi Konyec plakátból áll. A határon túli Zsigmond Attila pedig az Olt folyó mentén található magyar épített örökségről forgathat.
Így vált egyértelművé, hogy pontosan mi az, ami miatt érdemes volt mozgalomba verődniük. A sok picike kurzusfilmért.