Mocskos munka

Nem kellene sokat foglalkozni a kormányközeli Századvég múlt héten megjelent tanulmányával, ha a miniszterelnök pénteken nem gyakorol “nemes gesztust” a politikai ellenzékkel szemben, s nem veti oda a rádióinterjújában, hogy a kormánypárti képviselők közül visszatartja azokat, akik sürgetik, az oltásellenességnek legyen büntetőjogi következménye. Mert vannak ilyen indítványok, de nem szeretné, ha védekezés közben még ezzel is foglalkoznia kéne.

Lehet gondolkodni, valóban ott van-e a politikai kritika határa, ahol azt a kormányfő éppen "nagyvonalúan" meghúzza, és hogy ez a határ úgy mozgatható-e, ahogyan neki tetszik. S hogy kire bízza a mocskos munkát - a kritikus hangok elfojtását, az egyoldalú tájékoztatás fenntartását -, miközben az ő keze tiszta marad. A megjegyzés azzal nyer mélyebb értelmet, ha emlékszünk a cinikus válaszra, amit a nagyobb tájékoztatási szabadságot kérő média kapott a kormányzattól: “a kórházban gyógyítani kell, nem kamerázni”. Ami nemcsak az újságírók szakmai megalázása, hanem a nyilvánosság, a szabad tájékoztatás kisajátítása, lenézése. De több is, mint a szokásos fideszes szájkosár.

Háború van, mondja egy kormánypárti sajtóember a Hír TV-ben, bólogatásokkal kísérve a kormányzat háborús retorikáját. Pedig nincs itt semmilyen háború. Kezelendő és kétségkívül nehezen kezelhető pandémia van, szörnyű áldozatokkal. A félrevert harangok zúgása viszont csak arra jó, hogy a kollektív félelmet oly méretűvé dagassza, hogy a jövő tavaszi választáson a kormánypárt a nemzet egyetlen - oltó - megmentőjeként léphessen fel. A kormány pandémiás "tájékoztatását" ez vezérli, ezért fogná be nemcsak az ellenzék, hanem a kritikus média száját is, rákenve mindkettőre, hogy álhírgyártó oltásellenes. Nemzetgyilkos.

A Századvég múltheti elemzése arra jut: "Gyurcsány Ferenc és partnerei... az oltásellenességük elkendőzésébe kezdtek... A mocskos munkát pedig ráhagyják a szabad és független médiumokra..., feltételezhető, hogy a balliberális médiumok terve (amely a kórházakban és oltópontokon történő kamerázást célozza) nem más, mint a Gyurcsány-lista tehermentesítése, a hatékony járványkezelést hátráltató politikai magatartás újságírók általi folytatása".

Lehetne mondani, primitív elemzés. Csak a pandémia kormányzati kezelését kritikusan tekintő média, az amúgy is erősen kézben tartott nyilvánosság lekezelése; számon kérés, hogyan akadhat olyan médium, amely kételkedni merészel a kormányfő és az operatív törzs szavaiban. Csak épp megtámogatja a kormányfő már említett fenyegetése, miszerint erős a nyomás rajta, hogy adminisztratív módszerekkel számolja fel a kritikát.

Mondhatnánk: a kormánypárti sajtó önmagából indul ki, amikor eleve hazug, pártpolitikát kiszolgáló mocskos munkát feltételez a kritikus sajtóról. Hogy egyszerűen képtelen, vagy inkább nem akarja megérteni a média szerepét, amikor a “baloldali politika" transzmissziós szíjának degradálja a kormánykritikát, miután az ellenzéki politika zubbonyát ráhúzza a média valóságfeltáró részére. De mi ez, ha nem mocskos munka?