Program a szegénység oldására

Talán van remény a nyugdíjasok számára, hogy a közeljövőben végre a valóságban is megbecsülik őket. Talán elindulhat a konkrét intézkedések olyan folyamata, amely, meghaladva az évi pár százalékos emeléseket és kampányszerű adományokat, végre eltörli a jelenlegi nyugdíjrendszer igazságtalanságait és emberhez méltó életet garantál a nyugdíjasoknak.

Az MSZP bemutatta „Kormányváltást! Korszakváltást!” című előválasztási programját, melynek hangsúlyos eleme az idős emberekről való gondoskodás. Ez a dokumentum tényekkel és számításokkal alátámasztott konkrét terv arra, hogyan lehet felzárkóztatni a jelenleg rendkívül alacsony nyugdíjakat, a kisebb összegű juttatások eddiginél sokkal nagyobb mértékű, fenntartható növelésével együtt.

Talán nem túlzás: az utolsó előtti pillanatban vagyunk. Az általam vezetett Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) számtalanszor kimondta: a „nyugdíjas” mostanra sok esetben a „szegény” szinonimájává vált. A kormány konkrét tettei ordítóan ellentmondanak a megbecsülésről hangoztatott panelmondataiknak. A valóság ugyanis az, hogy a Fidesz-KDNP-kormány 2010 után szegénységi pályára állította a nyugdíjasokat Először is számukra rendkívül hátrányosan és igazságtalanul alakította át a nyugdíjrendszert. Megszüntette a vegyes indexálást, mondván: mostantól csak az infláció számít, a fizetések növekedését nem veszi figyelembe. Pedig a nyugdíjasok ugyanazokat az árakat fizetik a boltban, mint a fizetésből élők, csak közben nem részesülnek a gazdasági növekedés eredményeiből.

Ráadásul a kormány – aljas módon – évről évre alultervezi az inflációt, visszatartva a nyugdíjemelés egy jelentős részét. Abszurd és igazságtalan, hogy a Fidesz-KDNP a nélkülöző kisnyugdíjasok pénzét használja csaknem egy évig.

A kormány a nyugdíjakra fordított összeg arányát is jelentősen csökkentette: 2010-ben ez a kiadás a KSH szerint a GDP 11,2 százalékát tette ki, 2019-ben viszont már csak 8,3 százalékát. Így egyre több nyugdíjas került a szegénységi küszöb közelébe. 2010-ben 26 ezer idős ember élt a társadalom legalacsonyabb jövedelmű tizedében, de 2019-ben már csaknem 270 ezer. Mintegy félmillió nyugdíjas a létminimumnál is kevesebb nyugdíjat kap. A nyugdíjjárulék-plafon eltörlésével és a csak százalékos nyugdíjemeléssel, valamint a nettó átlagbér és az átlagnyugdíj arányának folyamatos csökkentésével a kormány nélkülözőkre és tehetősekre szakította szét a nyugdíjastársadalmat: idén januárban 80-szoros volt a különbség a néhány kiugróan magas nyugdíj és a legszegényebbek nyugdíjának emelése között.

A hamis sikerpropagandán túli világban ezzel a helyzettel nagyjából mindenki tisztában van, de a nyugdíjasok eddig legfeljebb ködös ígéreteket kaptak a helyzetük javítására. Az MSZP előválasztási programjában azonban feketén-fehéren elolvasható egy konkrét terv a nyugdíjasok megélhetési válságának megszüntetésére.

Az MSZP világosan leírja, hogy a gazdaság teljesítményéből az idős embereknek is részesülniük kell, ezért a nyugdíjemelés meghatározásánál a keresetek emelkedését is figyelembe kívánjuk venni – vagyis visszaállítjuk a vegyes indexálást. Az is egyértelmű beszéd, hogy mindenki megkapja az inflációnak megfelelő emelést a nyugdíjának arányában, de az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása érdekében átmenetileg (3 évig) az afeletti részt, vagyis a béremelkedés alapján járó összeget egyenlően osztanánk el a nyugdíjasok között. Hasonló megfontolásból azonos összegben adnánk az úgynevezett „13. havi nyugdíjat” is.

Egy dologban biztos vagyok: a mai juttatási formánál szolidárisabb megoldásra van szükség. Ezzel kapcsolatban a korábbiakban a NYUSZET is kifejtette a szolidaritás irányába mutató álláspontját. Az MSZP a rokkantellátást visszahelyezné a nyugellátások közé, a jelenleg 28 500 forintos nyugdíjminimum összegét pedig a mindenkori minimálbér 50 százalékában határozná meg, ami így 65-70 ezer forintra emelkedne, miközben a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének bevezetését is támogatja.

S hogy honnan lenne minderre pénz? Az MSZP úgy érvel: a rendszerben van forrás, csak át kell azt csoportosítani. Kevesebb propaganda, több nyugdíj - ezt nehezen lehet vitatni, a megértéséhez pedig még közgazdásznak sem kell lenni.

Nem állítom, hogy az MSZP nyugdíjasokat érintő programjának minden eleme kompakt módon illeszkedik a NYUSZET tagszervezeteinek elképzeléseihez. Lehet róla vitatkozni, sőt, kell is. De ez a dokumentum remélhetőleg olyan alapot képez, amelyből kiindulva eljuthatunk a nyugdíjrendszer igazságos megváltoztatásához. Bízom abban, hogy ez a program, vagy minél nagyobb része, a hatpárti megállapodás bázisát fogja képezni, mivel itt a középpontban az ember áll, és nem egyes parciális érdekek. Ennek eredményeként a ma még nélkülöző nyugdíjasok sokkal több pénzt kaphatnak, emberhez méltó módon élhetnek. Ez a lehetőség sok idős ember számára felértékelheti egy esetleges kormányváltás tétjét.