Nincs két egyforma kiállítás akkor sem, ha a bemutatott alkotók egy része megegyezik: egy kereskedelmi galéria tárlatán is mindig különféle tematikák kapnak nagyobb hangsúlyt, ahogy az eladók által felajánlott, legmagasabb minőségű festmények, grafikák, falikárpitok egymás mellé kerülnek. Megtalálni és megmutatni az újfajta összefüggéseket és struktúrákat: Kieselbach Tamást is ez motiválja galériájának egy-egy tárlatán. A Színek, realizmusok, meglepetések című kiállítás mintegy 150 műalkotással április 15-én nyílt a Kieselbach Galériában, ám mivel a tárlat eladással egybekötött, van olyan mű, ami már el is kelt: a Trianon díszalbumra, amelyet 1929 decemberében a magyar országgyűlés ajándékaként küldtek el a revíziós törekvésekkel megértő Lord Rothermere-nek, hamar lecsapott egy magánygyűjtő.
Munkácsy Mihálytól Keresztes Zsófiáig: a műkereskedő, művészettörténész és műgyűjtő, a Kieselbach Galéria és Aukciósház tulajdonosa és vezetője elsőként a tárlat kronológiai ívének két főalakját emelte ki. – Munkácsy 1871-ben készült Tépéscsinálókhoz készült tanulmánya Majovszky Pál gyűjteményében volt korábban.
Majovszky 1897-től 1917-ig a vallás és közoktatásügyi minisztériumban a művészeti ügyek felelőse volt, majd a Magyar Művészet szerkesztője lett. Neves műgyűjtőként a kifejezetten a vázlatos, frissen, energikusan elkészített munkákat kereste – meséli Kieselbach Tamás. – A XIX. század végén, XX. század elején egyes műgyűjtők ugyanis az olyan vázlatos alkotásokat keresték, amelyek az impresszionizmus felé közelítettek, annak oldottságával reflektáltak a múltra. Majovszky e szemlélettel vásárolt, e vonulatba illeszkedik ez a Munkácsy-tanulmány is. Majovszky kollekciójában Cézanne, Renoir és mások grafikái is megtalálhatók voltak, 1934-ben adományozta a mintegy kétszáz műből álló rajzgyűjteményét a Szépművészeti Múzeumnak. Keresztes Zsófia jövőre fogja képviselni Magyarországot fa velencei biennálén. Kevés olyan magyar szobrászművészünk van, akire ekkora nemzetközi figyelem irányul. 2019-ben a neves angol művészeti könyvkiadó, a Thames & Hudson beválasztotta a feltörekvő szobrászok száz legígéretesebb tehetsége közé. Ezek a könyvek annyira frissek, hogy már figyelik a mostani harmincasokat, kik a jövő ígéretei. A világban négy-öt vezető kortárs művészeti galéria van, az egyikük, a New York-i Elijah Wheat Showroom internetes kiállításának válogatásán is bemutatták Keresztes Zsófia üvegmozaik szobrait. Olyan jelzések vannak az életműve felé, ami azt mutatja, már most nemzetközileg is jegyzik, számontartják, kiugrás előtt van az ő életműve.
A Színek, realizmusok, meglepetések című tárlaton szinte az egész magyar festészet megnyilvánul, megidézhető. A tematikák között találhatók a magyar történelem fejezetei, az elcsatolt országrészek, a nagy stílusirányzatok – az avantgárd, a fauvizmus, a realizmusok –, de erős hangsúlyt kapnak a női alkotói pozíciók is. – A két világháború közötti és az azt követő korszak nőművészei között találjuk a női Nyolcak csoportot – róluk jelent meg Kopócsy Anna művészettörténész könyve Új nyolcak címmel –, amelyet Endresz Alice Asztaltársaság című festménye, valamint Kiss Vilma Önarcképe képvisel. A világon egyre erősebb a figyelem a női alkotások, világértelmezések, a nőművészet irányába, a tárlaton Országh Lili, Anna Margit, Maurer Dóra és Keserü Ilona alkotásai is jelen vannak, akárcsak az acb Galéria válogatásának jóvoltából Bak Imre 1981-ben formázott kartonra festett alkotása, valamint három textilművész, Hübner Aranka, Kuchta Klára és Szilvitzky Margit művei.
Ámos Imre Az élet vize című olajfestménye egykor a színész- és rendezőlegenda, Várkonyi Zoltán műgyűjteményének része volt. – A színház és a film világából mindig voltak és vannak is érzékeny gyűjtők, ilyen volt Pécsi Sándor színművész is, vagy ilyen Alföldi Róbert, akinek fotógyűjteményét a Mai Manó Házban 2016-ban mutatták be – teszi hozzá Kieselbach Tamás. – Egy gyűjtemény nem egyenlő a tárgyhalmazzal: egy pontos vonulatot követ, a gyűjtő belső, a világról alkotott vízióját ragadja meg. Egy gyűjtemény világértelmezés, a gyűjtő szinte alkotói attitűddel válogat, az általa birtokolt műveken keresztül a művészetnek egyfajta esszenciáját mutatja meg. Várkonyi Zoltán gyűjtött Mednyánszkyt, Ferenczyt, Gulácsyt, Barcsayt, Kondort is, és mivel nagy társasági életet élt, gyűjteménye „ható” gyűjtemény volt, referenciaértékű, sokaknak adott megerősítést. A legfelső gyűjtőkörökhöz tartozó Rácz István is ilyen gyűjtő volt, akárcsak Bényi László festő és művészettörténész is, akinek kollekciójából Koszta József Kukoricatörése látható a tárlaton.
Nagybányai iskola, art deco, fauve-ok – a Kieselbach tárlatán számos mű mellett rácsodálkozhatunk Korga György fanyar realista festményeire is. Korga műveit hosszú évtizedekig nem látta senki: miután Aczél György bezáratta egy kiállítását, azok hosszú évtizedekre a privát világába, a padlásra szorultak fel. A magyar neoavantgárd és pop art egzotikus alakja, a bolgár arisztokrata származású Ludmil Siskov tizenöt – iparterves korszakából készült – festményéből álló minitárlat is izgalomra adhat okot: a műgyűjtők és a Magyar Nemzeti Bank is az utóbbi időben az iparterves alkotók műveit vásárolják előszeretettel.
