Betonra cserélt cölöpházak – A NER már a Fertő-tóra is lecsapott

Tonnaszám töltik fel kövekkel Fertőrákoson, az állami óriásberuházás helyszínén a tó mocsaras partját – derült ki ottjártunkkor.

– Nicsak, már a térképről is elkezdték eltüntetni a cölöpházakat! Tegnap még ott volt mind – néz meglepődve a telefonján megnyitott, fertőrákos partszakaszát mutató légi térképre Varga Szabolcs, helyi nádtető készítő mester.

Míg az internetes térképről csak a napokban kezdték el kitörölni a Fertő-tó ikonikus építményeit, a vízben álló híres cölöpházak bontásának már hónapokkal ezelőtt nekiláttak a kormányzati gigaberuházás miatt. Az 1966-ban épült 21 ház közül ma már csak négy áll. Varga Szabolcs szomorúan idézi fel: a cölöpházak nádtetejét még édesapja építette. Amikor pedig testvérével együtt kitanulta a szakmát, éveken át ők tartották karban az épületek nádtetőit. Most a bontást is rájuk bízták volna, jól fizető munkának ígérkezett a feladat, mégsem vállalták:

– Nem vitt rá minket a lélek, hogy lebontsuk azt, amit az édesapánk felépített.

A férfi mesélne még, de szavait elnyomja a szőlőn átvezető, murvás úton robogó teherautó hangja: a platón fagerendákat, cölöpházak maradékait látni.

A Fertő-tó partján, mintegy ötven hektárra tervezett, 30 milliárdosra taksált állami, turisztikai óriásberuházásnak útba lettek a cölöpházak. A nagyszabású tervek szerint – részben nemzeti parki, részben a Ramsari-szerződés által védett területen – egyebek mellett nagy parkolót, kempinget, sportcentrumot, száz ágyas, négycsillagos szállodát és több száz férőhelyes vitorláskikötőt építenek. A munkát Mészáros Lőrinc kivitelező cége kapta meg nemrég.

Az óriásberuházás területét megközelíteni is nehéz. Az oda vezető utakat rég lezárták, kerítést emeltek, így csak a magasba nyúló darukat látni a beruházásból – legalábbis a szárazföld felől. A vízről azonban még megközelíthető a terület, így végül az egyetlen lehetséges módot választottuk a hétvégén, hogy megnézhessük, mi épül a vízparton az adófizetők milliárdjaiból. Az egyik kis csatornán evezünk két kilométert a nyílt vízre. Onnan jól látszik: a parton mindent letaroltak, eltűntek az egykori fák, a nádasok, a 21 cölöpház közül már csak négy áll, a mögöttük lévő mocsaras, vizes élőhelyeken munkagépek túrják a földet.

A partra nagy mennyiségben zúdítják a messziről dolomittörmeléknek tűnő murvát, ami arra utal, hogy későbbi betonnak vagy térköves parti építménynek alapoznak. A víz messzire viszi az építkezés dübörgését. Nehéz hinni, hogy a zaj nem zavarja a pár kilométerre kezdődő madárrezervátum fészkelőit, márpedig az állami természetvédő szervezet ezt állítja. A Fertő-Hanság Nemzeti Park éléről 2018-ban hirtelen elbocsátott igazgató helyére kinevezett Kulcsárné Roth Matthaea korábban sietett leszögezni, hogy a beruházás semmilyen hatással nem lesz a környező élővilágra.

Nincs több idő a madarak nyugalmán merengeni, mert a parton erősen hadonászó és válogatott trágárságokat kiabáló emberekre leszünk figyelmesek. Hamarosan pedig motorcsónak közelít felénk: két biztonsági őr érdeklődik, mi járatban vagyunk. Végül elfogadják: közterületről – a nyílt víz még annak számít – nem baj, ha nézzük, fotózzuk a közpénzből fizetett építkezést.

Így nyugodtan rögzíthetjük, mennyit változott néhány hónap alatt a partvidék. Tavaly még az 55 éves cölöpházak határozták meg a látványt – és aligha akadt ember, aki úgy gondolta, hogy egyik-évről a másikra eltűnhetnek ezek az építmények. Olyannyira nem, hogy a cölöpházak tulajdonosai – elsősorban osztrák és magyar magánszemélyek, emellett állami szervezetek is – úgy vették meg és újították fel a sok tízmilliósra taksált házaikat, hogy bíztak abban, az állam 99 évre adta bérbe nekik a helyszínt, pontosabban a tómedret. (Az épületek tulajdonjogát meg lehetett szerezni, de a házaknak helyet adó tómedret bérelni kellett az államtól.) Azt, hogy a tulajdonos-bérlők hosszú távra terveztek, jól mutatja: a 2017-es tűzvész után – amikor is tíz cölöpház égett le – az épületek többségét újjáépítették súlyos milliókért. A jogi helyzet bizonytalanságát jelzi, hogy az épületek egyik bérlője a Magyar Posta volt, amely még nemrégiben is eladásra hirdette cölöpházát.

A nagy beruházás mögött álló állami tulajdonú Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit (SNFT) Zrt. szerint azonban szó sem volt örökbérletről. A jelenleg érvényben lévő szerződéseket az előző vagyonkezelő kötötte a bérlőkkel még 1999-ben, és szerintük a bérlet határozatlan időre szólt ugyan, ám tartalmazott egy rövid határidejű felmondási opciót is. Végül – mint azt a 24.hu megírta – a múlt év végén Farkas Ciprián Sopron fideszes polgármestere jelentette be, hogy az építési szabályzat és a katasztrófavédelem előírásai miatt „tűzvédelmi szempontból” nem engedélyezi a cölöpházak megmaradását a területen. A polgármester emellett úgy fogalmazott, a cölöpházak "környezetvédelmi szempontból sem felelnek meg a hatályos hazai és uniós jogszabályoknak, így ezek hosszútávú fenntartása nem lehetséges”.

Az osztrák tulajdonosok elképedtek azon, hogy a magyar állam – tekintet nélkül arra, mennyit fektettek az évtizedek alatt az ingatlanokba – egyoldalúan felmondta bérleteiket. Felháborodásuk azonban akkor teljesedett ki igazán, amikor kiderült: kötelezik őket a házak bontására és még ennek költségeit is rájuk terhelik. A tulajdonosok többsége azonban végül mégis lebontotta a házát. A tulajdonosok álláspontja – forrásaink szerint – korántsem egységes. Volt, aki nem akart hosszú és drága perbe kezdeni. Más még csak most fontolgatja, hogy pert indítson. És lehetnek olyanok, akik még bíznak az állammal valamiféle utólagos egyezségben. Lapunk több háztulajdonost is megkeresett, most egyikük sem akart nyilatkozni.

– Agyrém ez az egész úgy ahogy van – mondja Holló András, a Yacht Club Fertőrákos elnöke, de ő már nem a cölöpházakról, hanem a beruházás részeként tervezett, óriási vitorláskikötőről beszél. Szavainak különös súlyt ad a közeg ahol mondja ezt: a víztől pár száz méterre fekvő szántóföldön állunk, körülöttünk több, a beruházás miatt szárazföldön rekedt vitorlás. Megfeneklett maga a klub is: pár éve még támogatták őket, hogy népszerűsítsék a helyi vitorlássportot, de aztán hirtelen fordult a széljárás. Holló András szerint – azután, hogy a klub több tagja is felszólalt az óriásberuházás ellen – ellehetetlenült az életük. Korábban a partra tervezett rendezvényüket nem tudták megtartani, mivel a rendőrség nagy hirtelen „bombaveszélyre” hivatkozva lezárta a területet. Később a beruházás ellen tiltakozók rejtélyes mód nem kaptak helyet hajójuknak a környék megmaradt magyar kikötőiben. Így a helyi klub még hajózó tagjai jobb híján most nem a falujuk határába, hanem bő tíz kilométerrel odébb, az osztrák oldalon tartják a járművüket. Méghozzá Holló szerint nagyjából ugyanannyiért, mint egykor Fertőrákoson.

A klub elnöke elképzelni nem tudja, hogy a nagy állami beruházás hogyan lehet majd nyereséges. Különösen a nagy vitorláskikötő jövőjét nem látja. A jól fizető vendégek – akik megengedhetik maguknak a komolyabb, másfél méteres merülésű, nagy, tőkesúlyos hajókat – ezután sem a tó magyar oldalát részesítik majd előnyben. Az ugyanis iszapossága, sekély vize miatt csak kisebb vitorlások számára használható.

– Aki ide óriási vitorláskikötőt álmodott, az nem ismeri a tavat – állítja Holló András. Mint meséli, a vitorlázásra alkalmas, mélyebb osztrák nyílt vízre csak három, szűk csatornán lehet átjutni, ám abból tavaly nyáron kettő is úgy feliszapolódott, hogy épeszű ember nem mert bemenni a hajójával. A klubelnök szerint az osztrák vízen is úgy júliusig lehet használni a nagyobb hajókat, utána már csak 80 centinél kisebb merülésűek tudnak kifutni.

A beruházásról, az elbontott cölöpházakról, a helyben értelmetlennek tartott óriási vitorláskikötőről és a projekt megtérüléséről, a várható vendégforgalomról megkérdeztük a fejlesztő Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.-t, de az állami társaság nem reagált.

A helyszínen készült képösszeállításunkért kattintson ide!