A tavaly tavaszinál ugyan jóval lassabb ütemben, de év eleje óta ismét emelkedik a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál (NFSZ) regisztrált álláskeresők száma – derül ki a friss adatokból. Márciusban 304 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami fél százalékos, 1400 fős növekedést jelent februárhoz képest. Tavaly év végéhez képest így már 13 ezerrel többen regisztráltak a munkaügyi hivataloknál. Az álláskeresők majdnem fele, mintegy 148 ezer ember márciusban semmiféle pénzbeli ellátást nem kapott, vagyis tavaly decemberhez képest 8 ezerrel többen kénytelenek gyakorlatilag a semmiből megélni. Mintegy 41 ezren most kerültek be a statisztikába, vagyis friss munkanélküliek lehetnek.
A nők némiképp nagyobb arányban vesztették el munkájukat, mint a férfiak: előbbiek 9, utóbbiak 7 százalékkal lettek többen az NFSZ nyilvántartásában egy év leforgása alatt. Az egy évvel ezelőtti helyzethez képest látványosan - 26 százalékkal - több a diplomás munkanélküli. Esetükben a nagy ugrás azonban főként annak köszönhető, hogy a diplomások a koronavírusjárvány megjelenése előtt csak nagyon kis létszámban szerepeltek a regisztrált álláskeresők között, így egy 4500 fős növekedés is nagy kiugrást jelent arányaiban. Jól mutatja ezt, hogy a szakképzetlenek körében „csak” 3 százalékkal emelkedett egy év alatt a munkanélküliség, számuk mégis 97 ezerre rúgott az idén márciusban, míg a diplomás álláskeresőké csak 21 ezerre.
A diplomások az átlagnál jobban vészelték át a koronavírusjárvány első hullámát is: körükben kisebb volt az állásvesztés valószínűsége, nagyobb arányban tértek át távmunkára, és az őket alkalmazó cégek árbevétele is kevesebbet esett – állapították meg a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányukban Köllő János és Reizer Balázs. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója és tudományos munkatársa a KSH munkaerő-felmérése és havi teljesítménystatisztikája segítségével vizsgálta az első hullám azonnali gazdasági hatásait. Eredményeik az egyenlőtlenség növekedésére utalnak. Rámutattak arra is, hogy a válsághoz a társadalomnak azon tagjai tudtak jobban alkalmazkodni, akik már a járvány megjelenése előtt is jobb helyzetben voltak. Eközben heti 3,5 órával csökkent az átlagos munkaidő is, alig 10 százalékról 30 százalék fölé emelkedett a szokásosnál kevesebbet dolgozó foglalkoztatottak aránya, a teljes munkaidős foglalkoztatás pedig 9,3 százalékponttal esett vissza. Köllő János szerint ezek a számok a 2008–2010-es válságnál is erősebb sokkra utalnak. Az akkori krízis első négy hónapjában, 2008 októbere és 2009 februárja között a foglalkoztatási ráta 2,2 százalékponttal, a legalább egy órát dolgozóké 2,6 százalékponttal esett vissza.
Eltérően alakultak az állásvesztési esélyek is. A január–februárban állásban lévők, és legalább egy órát ténylegesen dolgozók 2019-ben 2,8 százalékos valószínűséggel vesztették el munkájukat a második negyedévre. Tavaly ennek esélye 14 százalékra ugrott, és kiemelkedően magas volt a kisvállalkozók, illetve a 10 fősnél kisebb cégek dolgozói körében, valamint ágazatok szerint a járműgyártásban és a szolgáltatásokban. Míg a férfiak állásvesztési esélye 2019-ben még azonos volt a nőkével, addig tavaly utóbbiaké már nagyobb volt.
A KSH munkaerő-felmérése azt tekinti foglalkoztatottnak, aki a kérdezést megelőző héten legalább egyórányi jövedelemtermelő munkát végzett, vagy ugyan egy órát sem dolgozott, de csak átmenetileg volt távol az egyébként meglévő munkahelyétől (például szabadságon volt). Utóbbi kategóriába „békeidőben” a foglalkoztatottak 1,5-2 százaléka esik bele. A járványhelyzetben azonban a sokszorosára nőtt azok száma, akiknek hiába volt munkahelyük, mégsem tudtak dolgozni (például, mert állásidőre vagy „kényszerszabadságra” küldték őket). Így, miközben a foglalkoztatottság hivatalosan csupán 2,8 százalékponttal esett vissza tavaly január-február és április-június között, addig a ténylegesen legalább egy órát dolgozó munkavállalók száma 5,7 százalékponttal csökkent. Vagyis április–júniusban már a 7,4 százalékuk minősült foglalkoztatottnak anélkül, hogy egy órát is dolgozott volna. A probléma kiemelten érintette a fiatalokat, a pályakezdőket, az érettségivel nem rendelkezőket, és az iskolás korú gyermekeket nevelő nőket – hívta fel a figyelmet a tanulmányt bemutató online beszélgetésen Köllő János.
