Magyarországon 1944 áprilisának utolsó napjaiban vagonírozták be az első zsidó transzportokat, hogy a náci haláltáborokba szállítsák az ártatlanul halálra ítélt embereket, ám a német megoldóemberekkel lelkesen együttműködő magyar hatóságok nem várt ellenállásba ütköztek: Kistarcsán és Bácstopolyán, ahonnan az első halálvonatok már indulásra készen álltak, egyszerre csak megjelentek a keresztény egyházak tiltakozó papjai. Amikor a dühös papok megérkeztek, a németek és a magyarok már azt hitték, hogy végeztek: addigra mindenkit feltuszkoltak a szerelvényekre, de előtte gondjuk volt arra, hogy mindenkit kiraboljanak, ugyanis a halálba induló emberektől még az utolsó kenyérmorzsáikat is elszedték. Ebbe az önfeledt munkába rondítottak bele a magyar keresztény papok, akik feszülettel a kezükben jöttek a zsidókat megmenteni.
Egy országszerte ismert katolikus püspök a kistarcsai vasútállomáson odaállt a vonatszerelvény elé, és azt vágta a deportálást levezényelni szándékozó Hermann Krumey képébe (Magyarországon ő volt Adolf Eichmann helyettese), hogy innen csak akkor indulnak el a zsidókkal megrakott vagonok, ha őt is elviszik velük együtt, de ezt nem ajánlja, mert mögötte ott áll a pápai állam és a nemzetközi világ.
Nemcsak Herman Krumey lepődött meg, hanem a jelenlévő magyar csendőrök és MÁV-alkalmazottak is, akik jól ismerték a katolikus püspököt a rádióból és az újságokból, tudták, hogy Magyarországon irtózatosan népszerű, úgyhogy abból csak a bonyodalom lesz, ha ez a dühös pap a zsidók mellé felszáll a vonatra.
Súlyosbította a helyzetet, hogy a püspök mögött feltűntek további papok is, mindegyik reverendában és feszülettel a magasra tartott kezében, s kezdtek mögöttük a keresztény hívek is összegyűlni, akik úgy gondolták: nekik az ártatlanok oldalán álló papok mellett a helyük.
A németek ideges telefonálásba kezdtek. A csendőrök is ideges telefonálásba kezdtek. A vasutasok is ideges telefonálásba kezdtek. Közben egyre csak gyűltek a papok köré a magyar keresztény hívek, és azt kiabálták, hogy ha felrakják a papjaikat a szerelvényre, akkor rakják fel őket is, mennek együtt, mert azt a gyalázatot nem hagyják, hogy magyar területről ártatlan magyar zsidókat vigyenek külföldre megölni.
Az ideges telefonálás vége az lett, hogy Hermann Krumey odaintett a vasutasoknak: az a felsőbb utasítás, hogy egyelőre várjanak. Egy óra múlva újabb felsőbb utasítás jött: az összegyűjtött zsidókat le kell szállítani a szerelvényről, és meg kell várni az újabb felsőbb utasításokat. Így menekültek meg a magyar zsidók Auschwitzból.
Ha azt hiszitek, hogy amit fentebb leírtam, csak rossz vicc, akkor gondoljatok arra: Bulgáriában a fentebb leírt módon menekültek meg a már bevagonírozott zsidók. A vasútállomásokon tiltakozó papok jelentek meg, és közölték, hogy a bolgár zsidókat nem vihetik sehová, vagy ha mégis elviszik őket, akkor ők is mennek velük. A bátor kiállás vége az lett, hogy a reggel kiadott indulási parancsot délre már visszavonta a cár.
Nézzetek most magatokba.