Előfizetés

Zakatol a konspirációgyár

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2021.05.02. 11:44

A komplett magyar ellenzék oltásellenes, a nemzetközi nagytőke zsoldosaként gyalázza a keleti vakcinákat. Magyarok ezreinek halála száradna a lelkén, ha nem lenne résen Minden Magyarok Kormánya. – Ha egy átlagos laposföld-hívő vagy egy közepesen megszállott Qanon-aktivista mondaná ezt, arcizmunk sem rándulna. De a magyar kormány tagjai mantrázzák. A mondás ugyan nem igaz, de a két és fél millió Fidesz-hívőt hatékonyan hadba hívja az üzenet – ha már a szintén jól gyűlölhető migránsokat kitolta a rettegéstérképről a vírus. Krekó Péter szociálpszichológussal és Keresztes Zoltán pszichiáterrel szereltük darabjaira a kormányzati összeesküvés-elméletet.
A baloldal oltásellenességgel rontja a járvány elleni védekezés esélyeit, tehát halálpárti. Erről a kormányzati propagandaszövegről „keresztallergiaként” az összeesküvés-elméletek juthatnak az eszünkbe, hiszen a történetbe vetett hit, hinni akarás itt is hasonlóan működik. Az is egy fejlemény, hogy amíg a konteó egykor népi megfigyelésekre szorítkozó kispolgári műfaj volt, és a négy fal között (esetleg az agórák pletykaterein) maradt, addig ma politikai vezetők és kormányok űzik magas fokon, a közösségi média hangszóróján harsogva a csúsztatásokat.

A putyini mintamutyi

A kortrend szerint egyértelműen változik a nyilvánosság és a közélet viszonya a politikai tények kérdéséhez. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója, az összeesküvés-elméletek és álhírek kutatója (Tömegparanoia 2.0, Athenaeum, 2021) szerint a „valóság utáni” politikai mezőben a közvéleménynek is kevésbé van igénye az efféle igazságokra. „A politikusok törzseknek beszélnek, akik a saját információs univerzumukban szeretnének élni, és az ezzel ellentétes dolgokat fake newsnak kiáltják ki – mondja a politológus, szociálpszichológus. – Ez annyiban veszélyt jelent a demokratikus berendezkedések számára – ahol van ilyen –, hogy a közbeszéd előfeltételei a tények, amelyben egyetértenek a felek, és a párbeszéd. Ha a szemben állók külön megismerési univerzumban élnek, akkor a párbeszéd lehetősége elvész.” A válsághelyzeteket szerte a világon arra használják az autoriter rendszerekben működő kormányok, folytatja a kutató, hogy még jobban bebetonozzák a hatalmukat. De ez egyúttal kihívást is jelent számukra. „Korábban az volt a narratíva, hogy a diktatúrák jók a koronavírus kezelésében. Ezt én egyáltalán nem látom. Én azt látom, hogy többet titkolóznak. Ne felejtsük el, hogy a koronavírus egy diktatórikus titkolózás miatt tudott kitörni Vuhanból, az egész világot beterítve, hiszen a kínai kommunista hatóságok eltitkolták a vírust, és aki beszélni próbált róla, elhallgattatták” – emlékeztet Krekó Péter a járvány 2019. novemberi, homályba vesző kezdeteire. „Amikor aztán az emberek már kilátnak a túlélő üzemmódból, akkor elkezdik kritizálni a kormányukat. Ebből fakad egy ambivalencia is: a gazdasági cél az, hogy minél hamarabb hátra lehessen hagyni a vírust, a politikai viszont az, hogy minél tovább lehessen küzdeni vele. Addig lehet rendkívül jogrendet fenntartani, addig lehet könnyebben vagyontárgyakat magánkézbe juttatni, addig lehet a politikai ellenfeleket a vírus barátainak és a nép ellenségének beállítani. Nagy kérdés, hogy mekkora információs monopóliuma van ehhez egy adott politikai erőnek.” Krekó Péter szerint szerte a világon sok politikai vezető él meg nehezebb időszakot, még az olyan autoriter karakterrel rendelkezők is, mint Vlagyimir Putyin. Számukra kulcsfontosságú, mennyire tudják ellenőrizni a nyilvánosságot. „Nem véletlen, hogy a rémhírterjesztés egyébként valós problémájával – sokszor csak az ürügyén – arra használják a hatalmukat, hogy elhallgattassák a kritikus hangokat. Magyarországon a lakosságnak például csak a 36 százaléka van tisztában azzal, hogy mennyi halálesetet követelt eddig a koronavírus. Ez azt mutatja, hogy nem teljesen sikertelen az a politika, ami a napi esetekről beszámol, de nem helyezi kontex­tusba a számokat, és nehézzé teszi az állampolgárok számára, hogy kitekintsenek a napi hírek közül. Szerbiában sokkal inkább transzparens és módszertanilag könnyebben védhető kutatást láttam a vakcinák hatásáról. Az információs transzparencia terén, finoman fogalmazva, lenne hová fejlődnie a magyar kormánynak.” Meglehetősen furcsa a magyar kormány retorikájában, mutat rá Krekó Péter, hogy a kínai és orosz vakcinaszállítmányokat nagy örömmel ünneplik (amivel szerinte nem volna probléma), de miért nem kap ugyanilyen üdvözlést a Pfizer- vagy a Moderna-vakcina? Az eleve erős, keleti geopolitikai vektor mintha még hosszabbá vált volna, mondja a szociálpszichológus. A vakcina-geopolitika védelmében azonban szerinte ki lehet jelenteni, akár a szerb adatok alapján is, hogy aki be van oltva, jóval nagyobb védettséget élvez, tehát az orosz és kínai vakcinák is fontos segítséget nyújtanak a vírus megelőzésében, visszaszorításában.”

A jó és a rossz csúfsága

A turáni átok, a végletes magyar szembenállás megkoronázásában évtizede jeleskedő Fidesz-kormány a járvány idején sem finomított az ellenséggyárának a működésén. Keresztes Zoltán pszichiáter, pszichoanalitikus szerint az úgynevezett hasítást a kormánypropaganda is sikeresen használja a külső vagy belső ellenségkép fölállításakor. „A hasítás a primitív énvédelmek szintjére sorolandó elhárító mechanizmus, amely mindig a legkisebb közös többszörös felé viszi el az egyént, és a közösséget is – magyarázza a pszichiáter, aki Díványra, magyar! címmel elemezte a kormányt dicsőítő tömegek lelkiállapotát. – A hasítás hasznos és produktív eszköz a közeg vagy az egyed korai fejlődési időszakában, de a gyerek vagy a közösség idővel megtanulja integrálni az élményeket, együtt látni a jót és a rosszat, és megtanulja elviselni az összegzésből eredő ambivalenciát. A hasítás kettészakítja a világot jóra és rosszra. Egyszerű módszer, politikailag és lélektanilag egyaránt, mert „mi vagyunk a jó fiúk, mások meg a rosszak. Ambivalencia – hátha bennem is van hiba – nem merül föl”. Keresztes Zoltán szerint minél inkább elidegenedünk, minél kevésbé értünk szót a másikkal, annál manipulálhatóbbak leszünk. „A pandémia, az izoláció ezeket a jelenségeket erősíti meg és szüli újra. Ha izoláltak vagyunk, akkor nem tudunk közösséggé formálódni. Fantáziák töltik ki a valódi tapasztalatok helyét. Elképzelem a szomszédomról, hogy mekkora tuskó, és ugyan nem tudok találkozni vele, de meggyőződésem, hogy az. Akár nyuszika a fűnyírógéppel. Ezek a beégések egy idő után nehezen korrigálhatók, mert azonosulunk velük, személyes tulajdonná és látszólagos igazodási ponttá válnak. Ha pedig már van egy eligazodást jelentő előítéletünk, belső táblázatunk, ami nem a valós tapasztalatokon, hanem például propagandaszlogeneken alapszik, akkor ez ad egyfajta biztonságot az individuum és a csoportok szintjén is. Ez olyan, a másik meg amolyan.” A keleti oltásokkal kapcsolatos – az Európai Gyógyszer Ügynökségre alapozó – ellenzéki aggályok a kormánykommunikációban odáig vezettek, hogy az ellenzék oltásellenes. A pszichiáter úgy látja, mindez még nagyobb feszültségekhez vezet akár egyéni szinten is, de társadalmi szinten mindenképpen. Emiatt azt is gondolja, hogy nagyon ronda választásnak nézünk elébe. „Semelyik oldalnak nem lesz semmi sem drága. De a Fidesz oldaláról biztosan nem, a feketítésben, a valóság torzításában nem nagyon lesznek gátlásaik, ahogy eddig sem voltak. Ha kétséged van egy oltással szemben, akkor oltásellenes vagy. Ha szereted a kormányt, akkor szereted a hazádat. Ez olyan, mint a fasizmus vagy a Kádár-kor idején: ha szereted a mi nagy, bölcs vezérünket, akkor szereted a hazádat. Miközben a kettőnek nincs köze egymáshoz” – jelenti ki Keresztes Zoltán. Szerinte az egyetlen, aminek ebben a helyzetben helye lehet, az a türelem, a bölcsesség, a szolidaritás. „A Bibó-féle »szabadság kis körei« még fontosabbak lettek, belül is. Arra kell figyelnem, hogy meg tudjunk maradni önmagunknak. Jöhet bármilyen propaganda, meg tudjak maradni abban, amit gondolok. Ne legyek megingatható, az összes ambivalens rezgés ellenére. Ne gondoljam azt magamról, hogy ha nem vagyok valamivel azonos, akkor kifogásolható vagyok, nem vagyok elég jó. És főképp ne gondoljam azt, hogy egyetlen üdvözítő út van.”

Masszaország

A kormányzat számára adekvát lépés volna, véli a pszichiáter, hogy még átláthatóbbá teszi a működését, de ebben eddig sem állt valami fényesen. „Ne azonnali intézkedések random strukturálatlansága kényszerítse szenvedésre a lakosságot, vagy ha igen, akkor legalább lehessen látni a tanácstalanságot. A tömegeket is a regresszió felé tereli, ha a politikusok megpróbálnak népmegmentő szólamokkal előjönni, és megtartani a populációt ebben a fejletlen, individualizálatlan, infantilis pozícióban. Mert akkor lesz egy cár atyuska, aki jól megmondja, és jól megment, és akkor nekünk nem kell felnőni. Amitől persze inkább leszünk masszaszerűek és manipulálhatók, de ez akkor is egy politikai retorika, aminek nincs köze a valósághoz. Ez egy elég nagy veszély. Nem biztos, hogy a Covid a legnagyobb veszély most.” Mindezért a koronavírus-világjárvány nyomán minden kormányzatnak oda kellene figyelnie arra, hangsúlyozza a pszichiáter, hogy a mentálhigiénés rekonstrukciós lépéseket megtegye, akár pszichoterá­piás ellátások elérhetővé tételével, kormánytámogatással. Mert akármekkora közhely is, de mégiscsak súlya van annak, hogy az emberek végtelenül frusztráltak. „A bezártság idején nem működnek az érzelmi feszültségeket is feldolgozó, szokásos kis elaborációs, problémamegoldó körök. Amikor mindez ki van húzva alólunk, mert nincs fitneszterem, színház, kocsma, akkor ennek a frusztrációja és a belőle adódó elégedetlenség túlterjed önmagán.” A kutatások alapján a magyar közvélemény bénult állapotban van, több másik nemzethez hasonlóan befelé fordulóbb lett, ami a mély sokkot követő túlélési üzemmóddal magyarázható, véli Krekó Péter. „Az erősen torzított médiakörnyezet és a korlátozott ellenzéki politizálás mellett nem látom azokat a sokkhatásokat, amelyek felrázhatnák a magyar közvéleményt. De mivel az aktív szavazóknak nem egészen a fele támogatja a kormánypártokat, néhány százalékos változás már a választási eredményben is megmutatkozhat. A héten elfogadott alapítványi törvénycsomag egyértelműen arra is utal: számolnak annak a lehetőségével, hogy elveszítik a hatalmukat. Már a kormány sem tartja betonbiztosnak a pozícióját” – értékel a Political Capital igazgatója.

Csodatévő lovak

Muhari Judit
Publikálás dátuma
2021.05.02. 10:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Legalább öt évig tart egy terápiás ló kiképzése, de tudása felbecsülhetetlen. Egyetlen foglalkozás 16-20 ezer forintba kerülne, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központja gyakran csak ennek töredékét kéri, noha nem kap fix állami támogatást. Pedig a lovak és a szakemberek munkája nélkülözhetetlen, súlyos fejlődési rendellenességgel, autizmussal, pszichés zavarral küzdő gyerekeknek segítenek.
Egy csoda, ahova eljutott – mondja a 13 éves Eliot édesapja a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központjában. Fia a terepen lovagol Robika hátán, Bozori Gabriella (Gabi néni – egyben a központ vezetője) irányításával. Eliot két kezét oldalra tartja, aztán előre-, majd hátralendíti, miközben a ló vezetőszáron sétál a karámban. „Eliot középvonali záródási rendellenességgel született, ez érinti az agyát, a szívét, egyszóval mindent, ami a középvonalban van – meséli az apuka. – Az első 4D-s ultrahangra boldogan mentünk, babamozira készültünk, helyette ezt a lesújtó hírt kaptuk. Összeroppantunk, rendesen arcul csapott minket. Soha nem dohányoztunk, egyetlen korty alkoholt sem iszunk, nem drogoztunk, és mindig sportoltunk. Azt mondták az orvosok, valószínűleg egy rossz időben elkapott influenzavírus okozta a rendellenességet.”    Eliotnak agyrészei hiányoznak, a két agyféltekéje nem kapcsolódik össze. Születésekor semmi jóval nem biztatták az orvosok a szülőket, állították: haza sem tudják vinni fiukat a kórházból, járni pedig biztosan képtelen lesz. „Három hónapos korától visszük fejlesztésekre, a feleségem heti tíz foglalkozásra hordta. Amikor már tudott ülni, akkor kezdtük a lovas terápiát is. Azt vártuk, hogy ettől majd javul az egyensúlyérzéke, és segít megindítani a járást. És tényleg segített.” Eliot járása szinte tökéletes, Gabi néni csak arra figyelmezteti (még a földön), hogy előre nézzen, és húzza ki magát, de ő vezette Robikát a találkozó helyszínétől a karámig. Ott ült fel a lóra, ehhez egy lépcsőre lépett fel. A lovon ülve is ügyelnie kell „délceg” tartására. „Gabi az egyensúly fejlesztésére megy rá, olyan feladatokat ad Eliot­nak, amivel az agyműködését is serkenti” – magyarázza az apa. Eliotnak rosszalkodnia kell a lovon, az a feladat, hogy mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit Gabi néni kér tőle. Ha azt mondja, hogy emelje fel a kezét, akkor lent kell tartani, ha előre kellene lendítenie, akkor húzza hátra. Ő maga is jót nevet a feladaton, élvezi minden percét. Aztán könnyedén átemeli egyik lábát Robika hátán, és úgy mennek körbe-körbe, hogy ő oldalt ül a lovon. Aztán ráfekszik, rátérdel, törökülésbe ül, karikát húz saját lábfejére, amihez persze el kell engedni a kantárt. És, sikerül ez is. Gabi néni végig száron vezeti Robikát, Eliot minden feladatot egyedül végez. „Öt gyerekünk van, Eliot a legidősebb, született még három fiunk és egy kislányunk. Rajta kívül mindenki egészséges. Magával ragadó kisfiú, de anyagilag nagyon nehéz éveken vagyunk túl. Az elején napi 10 ezer forintot költöttünk terápiára, minden megtakarításunk oda lett, milliós hiteleket vettünk fel. Mára csak a lovas terápia maradt, itt anyagi segítséget is kapunk, máshol ezt nem ajánlották fel. Egy-egy foglalkozás több mint tízezer forint lenne, de nekünk csak kétezret kell fizetni a heti egyszeri alkalomért.” Megérkezik Eliot, leszáll a lóról, és odaadja az otthonról hozott almát Robikának. Aztán bevágódik az autóba, és igazi kiskamaszként feltekeri a rádiót, dübörög a zene. Amikor indulnak haza, boldogan integet mindenkinek.

Központi támogatás nincs

„A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat célja, hogy támogassa a hátrányos helyzetű gyerekeket – meséli Bozori Gabriella. – Egyetlen foglalkozás 16-20 ezer forint lenne, de ezt nem terheljük a szülőkre. Általában 50-90 százalékos, vagy akár teljes támogatást biztosítunk. Állandó állami bevételünk nincs, pályázatok és szponzorok útján jutunk forráshoz. Azt szeretnénk elérni, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő befogadja a lovas terá­piát, így tb-támogatással tarthatnánk a foglalkozásokat.” A szolgálat lovas terápiás központja Fóton van, ez egyben a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány oktatóhelye is. „Két fontos feladatunk van, az egyik a terapeuták képzése, a másik a terápiás munka, utóbbi három részből áll. Elsősorban gyerekek járnak hozzánk, a lovas terápián belül a hipoterápián kifejezetten a mozgásukban akadályozott pácienseket fejlesztjük. Vannak, akik valamilyen balesetben sérültek meg, az ő rehabilitációjuk része a lovas terápia. A pszicholó­giai lovas terápián megfordulnak kamaszok, fiatal felnőttek is, nagyon sok olyan lelki probléma van, amely nem kisgyermekkorban jelentkezik, hanem később. A gyógypedagógia-lovaglás az, ahol szinte kizárólag gyerekekre fókuszálunk.” „Ha egy gyermek fogyatékossággal született, vagy később derül ki valamilyen probléma, fontos, hogy minél hamarabb megkezdődjön a fejlesztése – magyarázza a szakember. – Az ember és a ló mozgása nagyon hasonló. Amikor lép az állat, a hátán ülő lovasra egy háromdimenziós mozgásimpulzus hat. Az előre-hátra irányuló lómedencemozgás, egy fölfele-lefele irányuló billenés és a rotáció. A ló percenként 100-120-at lép, ilyenkor nagy intenzitású impulzusok jutnak el a lovas medencéjén keresztül a gerincoszlopon át az idegrendszerig. Ezt a stimulálást hagyományos gyógytornával nagyon nehéz lenne előidézni. Így viszont a neurológiai vagy ortopédiai problémáknál erősebben hathatunk a mozgás és az egyensúly fejlődésére, az izomtónus szabályozására.” Az biztosan nem jelenthető ki, hogy ezzel a módszerrel meddig jut el egy-egy páciens, de akadt olyan gyerek, aki a hippoterápia hatására fel tudott állni a kerekesszékből, és ma már járókerettel vagy háromlábú bottal is képes járni. Van, akinél az a cél, hogy fejlődjön az egyensúlya, képes legyen szabályozni az izomtónusát. Ez például abban segíthet, hogy önállóan tudjon étkezni, a kanalat a szájához tudja emelni. „Mindig arra törekszünk, hogy a gyerekek, a felnőttek, illetve a családtagjaik életét könnyebbé, komfortosabbá tegyük.” A foglalkozások nem tartanak élethosszig, a páciensek orvosi javaslattal érkeznek, a terapeuták pedig készítenek egy fejlesztési/kezelési tervet, kitűzik a célt, és hajrá. „A gyerekekkel általában egy tanévre tervezünk, szeptembertől júniusig járnak hozzánk. Hetente egyszer fél órát foglalkozunk velük. A végén értékelünk, és a terapeuta eldönti, hogy más célokkal ugyan, de szükség lehet-e a folytatásra”, magyarázza Bozori Gabriella. A gyógypedagógia-lovagláson és lovas tornán különböző szakos gyógypedagógusok vezetik a foglalkozásokat. Sokféle gyerekkel foglalkoznak, van, aki a tanulásban akadályozottal, akad értelmileg sérült, jönnek autizmussal élők, hiperaktívak és látássérültek is. Nemcsak a ló mozgását használják ki, hanem sokféle tevékenységet végeztetnek a gyerekekkel, megtanulják például, hogyan kell gondoskodni az állatról, hogyan kell vezetni.

Megszűntek a hisztirohamok

„Egy látássérült látását nem adhatjuk vissza. De más funkciókat, például az egyenes tartást, a tapintást, mozgáskoordinációt fejleszthetjük. Egy autizmussal élő kisgyereknél megtámogatjuk a kommunikációt, erősítjük a szociális kapcsolatait. Minden problémánál máshova helyezzük a hangsúlyt. De vannak közös célok is, igyekszünk fejleszteni a tanuláshoz szükséges és a motoros képességeket, a kommunikációt, a magatartást, a viselkedést, az érzelmi-indulati élet szabályozását.” A hatéves Bence autizmussal él, harmadik éve jár lovas terápiára. Anyukája szerint a legnagyobb eredmény, hogy megszűntek a dühkitörések, hisztirohamok. A kisfiú szókincse is sokat fejlődött – mondja, és az egyensúlyérzéke is összehasonlíthatatlan a korábbival. Bence közvetlen, barátságos, de nehezen megy neki, hogy egy helyben üljön. Mivel iskolába készül, ez egy nagy kihívás. Ő is Robikán lovagol ki a terepre, de vele nem egy karámba, hanem az erdős akadálypályára indul Gabi néni. 10 kis házikóig kell eljutni a ló hátán. Az elsőben egy labda és egy tányér van. A labdát a tányérra teszi Bence, az a feladata, hogy míg ellovagol a másik kis házig, ne guruljon le a labda. Arra is figyel, hogy Robika csak akkor indul, ha meghallja tőle a vezényszót: lépés. Egy másik házikóban csipeszek vannak, azokkal kell feldíszíteni a fogót meg a ló sörényét. Aztán fotók kerülnek elő, a képeken különböző pózban van egy kisfiú, Bence őt utánozza. Hasra fekszik a lovon, oldalra nyújtja mindkét kezét. Babzsákot tesz a fejére, azzal egyensúlyoz a következő állomásig. Aztán képekről elmeséli, mit szeret és mit nem szabad adni egy lónak. A terápia végén ő is almával jutalmazza Ro­bikát. „ Bence nagyon sokat fejlődött, amikor elkezdtük a terápiát, szinte alig beszélt. A félórás foglalkozáson végig a lovon ül, nem lehet róla föl-le ugrálni, így megtanulja, hogyan kell tartósan egy helyben ülni” – teszi hozzá a végén Bozori Gabriella.

Visszatükrözik az ember hangulatát

 Elképesztőnek nevezi azt a motivá­ciót, amit egy ló kiválthat egy gyerekből. Sokszor már az is örömforrást jelent – mondja –, hogy felülhetnek az állat hátára, vagy az, hogy mozgásban sikerül egy olyan feladatot megcsinálni, ami korábban nem ment. „Azt látom a gyerekeken, azért, hogy a lóval együtt lehessenek, hajlandóak a viselkedésüket is kontrollálni. A pszichológiai lovas terápián is ezt használjuk ki. Ilyenkor pszichológus szakemberek dolgoznak. Nagyon sok a szorongó gyerek, sok esetben testvérféltékenység, a családi élet egyensúlyának felbomlása, válás okozhat súlyos lelki problémát. A serdülőknél, kamaszkorban megjelenhet a testképzavar vagy akár a szenvedélybetegség.” Egy ló visszatükröző funkciója nagyon jó – magyarázza. Az ember viselkedésről, hangulatáról, félelmei­ről is jelzést ad. Ez segíthet abban, hogy sikerüljön megfogalmazni a problémát. Mint mondja, azok az állatok alkalmasak terápiára, amelyek csapatban élnek, mert emiatt kifinomult és fejlett kommunikációval rendelkeznek. A ménesben nagyon komoly rangsor van, az állatok metakommunikációval jelzik egymásnak, mit szeretnének és mit nem. Az is jelzésértékű például, hogy az egyik állat milyen messze van a másiktól, mennyire engedi közel magához a társát, milyen irányba néz.

A gyógyítók

A fóti Lovasterápiás Központ 15-20 terápiás lóval dolgozik most, de hamarosan több fiatal jószág is vizsgát tesz. (Akad egy-két nyugdíjas lovacska is, ők már csak boldogan legelésznek.) Hogy mennyi idő kiképezni egy lovat az változó, hiszen ugyanolyanok, mint a gyerekek: vannak fogékonyak, okosak, és vannak kevésbé motiváltak. Az első évben, a kiscsikóknál még csak az emberhez szoktatás a cél, utána kezdődik az egy-két éves alapkiképzés. Ezzel párhuzamosan startol a terápiához szükséges speciális oktatás, és 5 éves korukban tehetnek vizsgát. Egy-egy ilyen ló tudása megfizethetetlen. Ahogy az is, amit a sérült, beteg kisgyerekekért, felnőttekért képesek tenni.

Heti abszurd: A Szabadság-szobor irigyen sápadna

N. B. Gy
Publikálás dátuma
2021.05.02. 08:00

Hogy kettéhasadt-e világ, vagy csak ezután fog, nos, erről lehet lamentálni – nyilván mindenki a saját valósága szerint dönt. Gulyás Gergely világában példának okáért Magyarország mintaszerű demokrácia, esetleges – de mindenképp halovány – szégyenfoltjait legfeljebb az idegen és elnyomó világhatalommal (tetszés szerint: Soros, Biden, EU stb.) pincsiskedő ellenzéki pártok jelentik, egyebekben a Szabadság-szobor elpirul ennyi szabadság láttán. És tényleg: az államnak esze ágában sincs beavatkozni a piaci folyamatokba, példának ­okáért­ a válságkezelésben sem biztosít semmilyen érdemtelen előnyt a kormányzat a különböző ágazatoknak/cégeknek – így nem ad a kis- és középvállalatoknak olyan bértámogatást, ami garantálná (vagy csak lehetővé tenné) túlélésüket; nem önti nyakon álláskeresési támogatással a munkájukat vesztőket, és a szerény dotáció is mindössze három hónapig jár; nem alázza meg szabadnappal az oltakozókat, hiszen mindenki képes felelősen dönteni, hogy mi a fontosabb: ha odavész 24 órányi szabadság, vagy ha exponenciálisan nő az életben maradás esélye. Szóval tényleg nincs biztosabb módszer az ingyenélés/elkényelmesedés hárítására mint a totális szabadság megadása. És ez a kormány nemcsak hirdeti, hogy kisebb államot épít, de cselekszi is. A kormánypárt képviselői sugárzó tekintettel mondtak le a GDP mintegy 2 százalékáról (ami nagyjából a büdzsé 5 százalékának felel meg), és könnyű kézzel karcsúsították az állami vagyont – kipakolva mintegy 1000 milliárd forintot, úgynevezett közalapítványokba. (Utóbbiak apriori ismérve, hogy a benyelt közpénzhez soha többé semmi köze az államnak, és még az uniós szabályokat is kijátszva lehet költeni.) Ugye, milyen felhőtlen boldogság, hogy nem kell ezzel a temérdek összeggel bíbelődni, fejet törni, hogy hova jusson? Már csak azért sem, mert a hatalom emberei magukra vették a gondolkodás terhét, amikor egy jogszabály-módosítással törvényessé tette az Országgyűlés fideszes többsége, hogy kormánytagok, parlamenti képviselők, polgármesterek is lehessenek a vagyonkezelő alapítványok kuratóriumának, felügyelőbizottságának fizetésben részesülő tagjai. Köszönet és hála nekik! És nemcsak a pénzügyi/piaci szabadság határát tágítja az állam, de a szellem korlátait is egyre arrébb és arrébb löködi. Például számos orgánum lekapta a tíz körméről (vagy legalábbis megpróbálta) a kormányt, amiért az egy táblázatot tett közzé az oltások beadása – és a védettség kialakulása – utáni fertőzés- és halálszámokról. A hőzöngők az értelmező kontextust kérték számon, pedig pont a „túlmagyarázás hiánya” mutatja, hogy a kabinet igenis nagykorúnak tekinti az ő lakosságát, amelyik el tudja dönteni, miképp értelmezzen mindenféle adatsorokat. És amennyiben mégis volna szemernyi igazság azokban a sajtókritikákban, miszerint a kabinet manipulál, na, akkor mi van? Az is bizonyítja, hogy a kormány a hazudozásban is a szabad verseny pártján áll, csak éppen elsőbbsége nem tetszik a pénzéhes gyógyszergyártóknak és a hataloméhes ellenzéknek. De mielőtt elmélyednénk ebben a gondolatcsavarásban, kizárt, hogy a kabinet játszani akart a számokkal, hisz ha akart volna, sem tudna – ezt épp Müller Cecília bizonyította. Az országos tiszti főorvos szerint ugyanis nem rendelkeznek olyan adatokkal, hogy egyes városokban hány vakcinát böktek az emberekbe. Akkor hogy lenne a sokkal bonyolultabb statisztikai műveletet kívánó kormányzati adatsor valós? Egyebekben az helyes, hogy az országos tiszti főorvos hivatala nem tölti az időt olyasmivel, hogy városok szerint rendezze a beadott oltásokat, hisz ebben az esetben nem a vakcina a fontos, hanem az ember. Az ember, aki az emlegetett demokrácia letéteményese. Hisz a demokrácia ünnepén (köznyelvibb formában: választás) mégiscsak az ember az, aki pajzsra emeli (vagy letaszítja) a politikust. Így nem csoda, ha a mi szép kis demokráciánk a szavazás napján (vagy ahhoz közeledve) megpróbálja ünneplőbe öltöztetni a polgárok lelkét. És tudván, hogyha a száj mosolyog, akkor a lélek is ragyog, utalvánnyal, rezsipénzzel, miegymással kedveskedik a választóknak – most például az ősszel esedékes nyugdíjkorrekciót hozta előre hónapokkal a kormány. A kabinet azonban nem elégszik meg az ünneplőbe öltöztetéssel, de a szavazó lelkének tisztaságára is ügyel (ahogy az aktuséra is). Így nem engedi, hogy az országgyűlési voksolás fényét mindenféle előválasztás csökkentse, pettyezze – és mindent megtesz, hogy az ellenzék ne játszhasson ki- és megszavazósdit, megzavarva ezzel az állampolgári fejeket. Mert ahogy Kecskemét polgármestere nagyon helyesen rámutatott: az előválasztás még a város nemzetközi megítélését is befolyásolhatja. (Hogy hogyan, azt majd a választó szabadon eldönti.)