“Ha Hongkongban lennék, a szabályozás érvénybelépésekor, akkor még fojtogatóbbnak érezném a helyzetemet. Aggódnék a családomért és a barátaimért, hiszen a városban egy szempillantás alatt tússzá válik mindenki” - véleményezte lapunknak a metropolisz új bevándorlási törvényét Finn Lau Londonban élő hongkongi demokráciapárti aktivista. A múlt szerdán elfogadott jogszabály értelmében Hongkong bevándorlási hivatalának vezetője augusztustól bárkinek megtilthatja, hogy elhagyja a Kínához tartozó világváros - és ehhez hatályos bírósági végzés, de még indoklás sem szükséges. Jogorvoslatra semmilyen lehetőség nincsen, a tiltás korlátlan ideig fenntartható. Lau szerint bárkit örökre megfoszthatnak a kiutazási szabadságától; a külföldön élő ellenzékieket szeretteiken keresztül zsarolhatják, a hongkongiak elől pedig elzárhatják a menekülőutat.
- tette hozzá az aktivista.
A hongkongi kormány megalapozatlannak tartja a demokráciapártiak félelmeit. John Lee biztonsági miniszter azt hangoztatta: a jogszabálynak az a célja, hogy kiszűrhessék a menekültügyi rendszer kiskapuival visszaélő menedékkérőket. Ha a törvény valóban csak erről szólna, bizonyos szempontból az is nyugtalanító lenne; emberi jogi szervezetek szerint ugyanis a menekültügyi eljárások már most is túl szigorúak, lassúak és igazságtalanok, Hongkongban azok sem részesülnek nemzetközi védelemben, akik erre jogosultak lennének. A szabályozás homályosan megfogalmazott szövege azonban másokra nézve is vészjósló. Hiába állítja ugyanis a biztonsági miniszter, hogy az új jogköröket kizárólag a beutazókkal szemben fogják alkalmazni, a törvény indokolatlanul széleskörű felhatalmazást ad a bevándorlási hivatal vezetőjének, amely alapján nemcsak a belépést, hanem a távozást is megtilthatja bárkinek. Noha a hongkongi ügyvédi kamara már februárban felhívta erre a képviselők figyelmét, a törvényhozás mégis változtatás hagyta jóvá a kifogásolt szövegrészt. Ez aggodalomra ad okot, tekintettel arra, hogy a kontinentális Kínában nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy személyt maradásra kényszerítettek a hatóságok.
A kínai illetékesek eleinte csak a saját disszidens állampolgáraikat sújtották “kiutazási tilalommal.” Ugyan emberi jogsértő gyakorlatról van szó, a totalitárius rendszerekben bevett szokásnak számít, a rendszerváltás előtti Magyarországon és a keleti blokk más országaiban is alkalmaztak hasonlót. Kínában viszont a szabad mozgást korlátozó “vasfüggöny” az utóbbi években már külföldi állampolgárok előtt is legördült. Sok esetben a korrupcióval vádolt, külföldön bujkáló kínaiakat próbálják rábírni a hazatérésre azzal, hogy ártatlan szeretteiket a kommunista országban tartják. Előfordul olyan is, hogy a nyomásgyakorlás egy bizonyos cég vagy állam ellen irányul. Egy ír üzletembert, Richard O’Hallorant 2019 óta nem engedik hazatérni családjához, mert munkáltatója összekülönbözött a kínai hatóságokkal.
A kiutazási tilalom augusztustól Hongkongban is Damoklész kardjaként lebeghet a külföldiek, kiváltképp a kellemetlenkedő újságírók feje felett. A pekingi vezetés addig azonban nem fog ehhez az eszközhöz folyamodni, amíg a metropolisz virágzó pénzügyi központ marad. A demokráciapárti aktivistáknak viszont már rövidtávon is van félnivalójuk, hiszen a döntéshozók eddig sorra megszegték megnyugtatónak szánt ígéreteiket. Tavaly a nemzetbiztonsági törvény bevezetésekor hiába fogadkoztak, hogy azt csak bajkeverők ellen fogják alkalmazni, a jogszabály alapján az ellenzéki előválasztás szervezői és indulói ellen eljárás indult. Az érintettek “bűne” mindössze annyi volt, hogy le akarták váltani a kormányt demokratikus úton. Kína azóta hozzáfogott a választási rendszer átalakításához, hogy a demokráciapártiak győzelmének elméleti esélyét is kizárják. Ezek alapján egyátalán nem tűnik paranoiának, hogy az aktivisták szerint a bevándorlási törvény is ellenük irányul. Már a kiutazási tilalom elméleti lehetősége is választásra kényszeríti őket: behódolnak Peking akaratának, vagy kockára teszik saját és szeretteik szabadságát.
