Előfizetés

Egy tehetséges csatár: a visontai Ronaldo

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.05.04. 08:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Országszerte rosszul hengerelt pályákon, hajdani libalegelőkön fociznak kiugróan tehetséges fitalok, akik aztán ottragadnak a falujukban, mert a futballban lévő hatalmas pénzek hozzájuk nem érnek el.
Disney-hercegnős rózsaszín plédet terít szét az árokparton egy fiatal lány. Leül, majd két kicsi gyerek huppan mellé. Jégkrém kerül elő egy kis hűtőtáskából. Többen is ülnek a földön, másoknak csoki, szotyi, dobozos sör van a kezében: az árokpart lassan megtelik a Heves megyei Mátraballán, a tájszólás hamisítatlanul palóc. Néhány tíz méterrel odébb egy asszony monoton kapálja az agyagos földet, krumplit ültet majd bele, errefelé más nemigen terem meg. Szombat van, délután öt óra, a hazaiak a Visontát fogadják a „megye kettőben”, a meccset most az átlagosnál is nagyon izgalom övezi. A vendégcsapatban pályára lép Radics Renátó, aki a legeredményesebb csatárok közé tartozik a megyében, a bajnokság április 24-ig tartó periódusában 16 meccsen 13 gólt szerzett. Ráadásul az előző héten országos hírnévre tett szert, miután szinte a teljes sajtót bejárta edzője, Dérfi Zoltán nyilatkozata. A mester az Atkártól elszenvedett egy-nullás vereség után azt mondta a heol.hu-nak csapatáról és a meccstől távol maradó labdarúgóról: „Ma teljesen veszélytelenek voltunk a kapura, az ellenfél a végén kihasználta az egyetlen helyzetét, igaz, azt is mi rúgtuk. Azt azért megjegyezném, vicc kategória, hogy három nyert meccs után az egyetlen csatárunkat nem engedi el a barátnője a meccsre! Ez röhej!” A sztori hamar végigfutott a médián: foglalkozott vele a megye újság, rádió, országos bulvárlap, a népszerű hírportálok. - Na mi van, máma végre elengedett az asszony? – süvít valaki a fakorlátok takarásából, majd a meccs végén jön egy másik megjegyzés: „Te, Renátó, 99 nem fogadott hívásod volt a barátnődtől…!” A falusi foci világát ismerve abban is biztosak lehetünk, hogy a csatár nem ússza meg ennyivel: még évekig élcelődésre ad okot a pálya szélén álló drukkereknek s ellendrukkereknek az edzői elszólás. A húszéves fiatalembert szemmel láthatóan megviseli a felhajtás. Szóra bírni nem is tudjuk, noha a 3-3-as döntetlenre végződött meccsen a visontaiak két gólját is ő jegyzi, így lenne oka némi felszabadultságra. Edzője, Dérfi Zoltán mentegeti. - Nagyon jó srác, de hát ez a „megye kettő”. Itt senki nem kap fizetést, nincs mit elvonni, ha valaki kihagy egy meccset. Most is ketten hiányoznak, nem kényszeríthetem őket, hogy itt legyenek. Renátónak volt ez a szerencsétlen indoka, aztán persze kiderült, hogy a barátnőjének semmi köze az egészhez, csak nem nem volt „ingerenciája” focizni aznap – mondja az edző, civilben a visontai vadásztársaság vadászmestere. Hetente két edzést tart, kedden és csütörtökön, szombaton és vasárnap pedig a pálya széléről „üvölti szét a torkát”, mert nemcsak a felnőtteknek, de az ifiknek is ő a mestere. Hogy mennyi pénzből gazdálkodnak, azt nem árulja el, miként azt sem, mennyi tao-támogatás érkezik hozzájuk. Szavai szerint egyedüli fenntartójuk a visontai önkormányzat, amelyik finanszírozza az egyesületet, de – teszi hozzá - a Mátrai Erőműtől vagy más, a könyéken működő gazdasági társaságtól nem kapnak közvetlen támogatást. Ennél persze árnyaltabb a kép. A környékbeli nagyüzemek jelentős iparűzési adót fizetnek, Visonta és Halmajugra például évente több száz millió forintot kap ilyen címen, de ha a társasági adó egy részét is a focicsapathoz irányítják, még tágabb lehetőségekről beszélhetünk. Később Szarvas László, Visonta polgármestere sem beszél a focicsapat támogatásáról: hiába hívjuk emiatt többször is az általa korábban megadott időpontban, nem veszi fel a telefont. Mátraballán nincs nagy üzem, sőt, lassan már semmilyen cég, ezért az önkormányzatnak, a focicsapat fenntartójának, „lavíroznia” kell. Mázli, hogy a falu polgármestere, Pádárné Gyuricza Henriett maga is nagy futballrajongó, férje pedig – aki ezen a meccsen épp a kaput védi, mert az egyes számú kapusnak az előző meccsen kificamodott az egyik ujja – a focicsapat edzője. – Húsz éve ott vagyunk a csapat mögött, ez afféle szerelem, másképp nem is lehetne egy falusi focicsapatot működtetni – mondja a polgármester. Fél szemmel folyton a pályát pásztázza, s fennhangon biztatja, akit éppen kell az övéi közül. Elismeri: náluk sokkal rosszabbak a feltételek, mint Visontán, nincsen például igazi öltözőjük, a pálya is göröngyösebb – a hengert a tíz kilométerre lévő Recskről kellene idehozni teherautóval, de ez nem mindig sikerül –, s edzést is csak hetente egyszer tudnak tartani. A legtöbb játékos gyöngyösi vagy jászsági üzemekbe ingázik, aki esti műszakból jön, vagy épp odatart, nem tud tréningezni. A gyerekek és ifik miatt mégis megéri fenntartani az egyesületet, meccsekre utazni velük, szponzorokat felkutatni, mert a sport nélkül többen is elkallódnának. Renátó közben berúgja az első gólt. – Villámgyors és jól cselez, de sajnos forrófejű – mondja egy visontai néző, miközben szotyihéjakat köpköd a pálya szélén. A szemközti domboldalon közben élénken futnak odébb a legelésző birkák, mintha maguk is a gólnak örülnének. – A legjobb focista. Nemcsak a faluban, de talán az egész térségben – ezt már Lakatos Rozália, Halmajugra polgármestere mondja a településen élő, de Visontára igazolt Renátóról, aki a „sajtóhírverés” után majdhogynem sírva hívta fel őt, mondván: nem gondolta, hogy ekkora felhajtás lesz egyetlen mondata miatt. – Ugyanezt az elesettséget és bizonytalanságot látjuk, amikor tehetséges roma gyerekek 14-15 évesen „felkerülnek” egy fővárosi csapatba. Elvesznek, magukra maradnak, nem találják a helyüket, s közben az itteni családtagok is folyamatosan emésztődnek, hogy mi lesz a fiúval Pesten – teszi hozzá. A vége pedig rendszerint az lesz, hogy a tehetséges roma focisták néhány hónap múlva visszamenekülnek a szülőfalujukba és közmunkás lesz belőlük. Renátó családja még halmajugrai viszonylatban is nagyon szegénynek számít: édesapja alkalmi munkákból él, édesanyja nem dolgozik, neveli a focista három testvérét. A polgármester szerint Renató története hasonlíthatna Ronaldoéra, aki a nyomorból küzdötte fel magát, de vajon Renátó pályaíve lehetne-e legalább magyar viszonylatban hasonlatos a brazil sztáréhoz? A halmajugrai csatár abból él, amiből a többi helyi fiatal cigány fiú: alkalmi munkákat vállal, építkezéseken dolgozik, ami alkalomadtán jó napszámot jelent, de hosszú távú megélhetést nem biztosít. A Visonta-Mátraballa meccs után, a döntetetlen tiszteletére kisebb ünnepséget tartanak a hazaiak. Hevenyészett öltözőjük előtt körbejár a pálinkás butykos, szisszennek a dobozos sörök, az egyik helyiségben babgulyás rotyog. A vendégcsapat már elporzott, a legelésző birkák is elvonultak. A füves pályát féltucatnyi, kisiskolás korú, klottgatyás gyerek foglalja el, lelkesen passzolgatni kezdenek, pedig már lassan a hold is feljön a mátraballai horizonton.

„Vastagabban fog a ceruza”

A megyei bajnokságok másod vagy harmadosztályában játszó amatőr futballisták hivatalosan nem kapnak tiszteletdíjat. Az egyik egyesület vezetője névtelenséget kérve elárulta, hogyan tudják mégis dotálni őket. – Elvileg a tao-ból eddig csak az utánpótlás-csapatokra kaphattunk pénzt. Nem olyan régóta lehet pályázni a felnőtt klubok működtetésére. Amikor az ifik utaznak vagy mezt kell nekik venni, kicsit vastagabban fog a ceruza, és az így lecsípett pénzből tudnunk felszerelést adni vagy épp benzinpénzt fizetni a felnőtt játékosoknak – mondja. Ez utóbbi úgy megy, hogy öten ülnek ugyan az autóban, de mindenki megkapja fejenként a benzinpénzt. A tao-támogatásnak is van egy államilag meghatározott plafonja, ám ha valamelyik település hat-nyolc utánpótlás-keretet is ki tud állítani, akkor utánuk csapatonként akár másfél-másfélmillió forintot kaphat. Egy megyei harmadosztályban szerény körülmények között játszó falusi focicsapat éves működése alsóhangon egymillió forintba kerül. Ebből a mez 250 ezer, a 20-30 labda – amit szinte évente pótolni kell – 300 ezer, a többit elviszi az útiköltség. – A „megye-kettőben” vagy „megye-háromban” senki nem a pénzért focizik – mondja Molnár Zsolt, a mátraballai székhelyű Mátrai Sportcentrum Egyesület szakmai igazgatója. Ők néhány éve alakultak meg afféle ernyőszervezetként, miután az egykori virágzó bányászkolóniákban – például Egercsehiben, Recsken, Sirokban – a bányák bezárása után pénz híján elsorvadtak a helyi sportklubok. De átvették a dél-hevesi szegény falvak, Erdőtelek, Átány, Sarud, Tiszanána focicsapatát is, így jelenleg közel hatszázan sportolnak a klubban. – Lehet szidni a tao-t, de enélkül ezekben a kistérségekben rég nem lenne foci. Márpedig a legszegényebb falvakban hangsúlyosan jelen van az alkohol-, és a drogprobléma, így a sportolás, az értelmes elfoglaltság segíthet jó úton tartani a fiatalokat – mondja. D. J. 

Oltási mellékhatás: lanyhul a fegyelem

Unyatyinszki György
Publikálás dátuma
2021.05.04. 07:40

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Nemcsak a vendéglátóhelyek teraszain – ahol ez engedélyezett –, hanem az utcán is egyre gyakrabban lehet látni, hogy az emberek egy jelentős része „letette” a maszkot.
A Népszava tudósítója a szombati Fradi-meccset megelőzően is azt tapasztalta, a stadion felé tartó szurkolók jó része arra hivatkozva, hogy már megkapta az első oltását, nem takarta el az arcát. Pedig a köztéri maszkviselésre vonatkozó szigorú szabályok nem változtak, ráadásul a virológusok az elmúlt hetekben többször figyelmeztettek: a vakcina nem akadályozza meg a fertőzés továbbadását. A fegyelem lazulása a statisztikákban is tetten érhető. Az operatív törzs (ot) rendszeresen közzéteszi a maszkviselési szabályokat megszegők aznapi, időnként pedig az összesített számát. A lappangási időt is figyelembe véve a harmadik hullám első napjaként számon tartott február 8-ig összesen 24 ezer személlyel szemben intézkedtek, mert nem viseltek maszkot, a pénteki ismertetés szerint ez a szám azóta 62 ezerre nőtt. A hétvégén pedig 1966 emberrel szemben intézkedtek a rendőrök. Mindez azt jelenti, hogy a harmadik hullám alatt 260 százalékkal nőtt a maszkot nem viselő, eljárás alá vont – megbüntetett, feljelentett, figyelmeztetett – magyarok száma. Az operatív törzs március 10-i tájékoztatóján – amikor még csak 1,1 millió ember kapta meg az oltást – már szóvá is tette Kiss Róbert alezredes, hogy a megelőző napon tett 575 intézkedés „nagyon magas szám”. Ehhez képest a húsvéti négynapos hosszú hétvégén már 3949 eljárás indult, vagyis naponta átlagosan 912 emberrel szemben intézkedtek. Bár az egyre javuló időjárás több embert arra sarkall, hogy a szabadban töltse az időt, de fegyelem fellazulása egybeesett a nyitásról szóló kormányzati kommunikáció fokozásával is. Mint ismeretes, a kormány mindig újabb és újabb célszámot jelöl ki: bizonyos számú oltás után – függetlenül attól, hogy mennyi idő elteltével alakul ki a vakcinázás után a védettség – újabb nyitást rendel el, miközben a szakemberek szerint a nyájimmunitás eléréséhez, a fertőzési kockázat érdemi csökkentéséhez 7-8 millió beoltottra lenne szükség. Erdei Anna, az ELTE Immunológiai Tanszékének oktatója a Népszavának adott áprilisi interjújában figyelmeztetett: függetlenül attól, hogyan halad az oltási folyamat, „hosszabb távú védelemre kell berendezkednünk, vagyis várhatóan az év végéig maszkot kell hordani, távolságot kell tartani és gyakran kell kezet mosni”. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora egy tavalyi elemzésében pedig kimutatta: a maszk nemcsak a vírus továbbadását akadályozza, de mérsékelni képes a betegség súlyosságát is, mert csökkenti a bejutó vírusszámot. 

A matematika írásbelikkel folytatódnak az érettségi vizsgák

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2021.05.04. 07:36

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A vizsga 180 percig tart, az emelt szintű pedig 240 percig.
Ma reggel a matematika írásbelikkel folytatódnak az érettségi vizsgák országszerte. E tárgyból 68 ezren középszinten, több mint ötezren pedig emelt szinten vizsgáznak. A vizsgákat az előző napihoz hasonlóan szigorú járványügyi intézkedések mellett tartják. Egy teremben legfeljebb tíz vizsgázó tartózkodhat – a másfél méteres távolság betartásával –, és megfelelő mennyiségű kézfertőtlenítőt kell számukra biztosítani. A felügyelő tanároknak kötelező védőmaszkot viselniük – nekik kesztyűt és védőmaszkot is központilag biztosítanak –, a diákoknak az írásbeli ideje alatt azonban ez csak ajánlott. A matematika középszintű írásbeli vizsga 180 percig tart. A diákok először az I. (45 perc), majd a II. feladatlapot (135 perc) oldják meg, a feladatlapokon belül a rendelkezésükre álló időt tetszés szerint oszthatják meg az egyes feladatok között, és a megoldás sorrendjét is meghatározhatják. A 10-12 feladatot tartalmazó I. lap az alapfogalmak, a definíciók, az egyszerű összefüggések ismeretét hivatott ellenőrizni. A II. feladatlap két részre oszlik: az A jelű rész három feladatot tartalmaz, a feladatok egy vagy több kérdésből állnak. A B jelű rész három, egymással megegyező pontszámú feladatból áll, amelyek közül a vizsgázó választása szerint kettőt kell megoldani, és csak ez a kettő értékelhető. A matematika emelt szintű írásbeli vizsga 240 perces. Két részből áll, a diákok a rendelkezésükre álló időt tetszésük szerint oszthatják meg az I. és a II. rész, illetve az egyes feladatok között, és a megoldások sorrendjét is meghatározhatják. Az I. rész négy feladatból áll, ezek több részkérdést is tartalmazhatnak. A II. rész öt, egymással megegyező pontszámú feladatot tartalmaz. A vizsgázónak az öt feladatból négyet kell kiválasztania, megoldania, és csak ez a négy értékelhető. Vizsgázónként megengedett segédeszköz – közép- és emelt szinten is – a függvénytáblázat (egyidejűleg akár többféle is), a szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, a körző, a vonalzó, a szögmérő, amelyekről a diákok gondoskodnak. Ezeket az eszközöket a vizsga során egymás között nem cserélhetik. Az érettségi dolgozatok javítása és értékelése központilag kidolgozott javítási-értékelési útmutatók alapján történik. A vizsgák szerdán a történelem írásbelikkel folytatódnak.  A hétfői magyar nyelv és irodalom érettségiről ebben a cikkünkben írtunk, a feladatok megoldásait pedig itt mutattuk be.