Előfizetés

Feszül a fideszes Face-fight

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2021.05.09. 08:30

Fotó: Népszava
A Facebook az Orbán-rezsim Achilles-sarka – a sebezhetőséget jól jelzi, hogy a kormány már akkor is roppant ideges, ha pár órára gyengül elérése a közösségi médiában, vagy letiltják/felfüggesztik a holdudvar egyik profilját. Jajveszékelésük beszédes. „Önök hisznek a véletlenekben?” – szisszent föl Varga Judit nemrég, azt orrontva, hogy a techcég suttyomban átállította az algoritmusokat, így akadályozva bejegyzéseinek szétterülését. A kabinet ráébredt, hogy a közösségi média tán az egyetlen felület, amit bajosan tud megzabolázni. Azért persze megkísérli – a miniszter Facebook-törvényt ígér, a kormány szakértői pedig harsány megjelenést. Ám amíg ez meglesz, valamit kezdeni kell azzal, hogy a politikával olykor finnyás a Zuckerberg-szisztéma. Jöjjenek hát a civilek, őket támogatja pénzzel-paripával például a Megafon Központ. Amelyik Rákay Philip posztjait 5, A kopasz oszt oldalt 1,6 millióval lódította meg. A projekt bevallottan harcosokat toboroz, mondván: a 2022-es választást a social médiában kell megnyerni. Macskás posztok, fasírtfotók, kapaszkodjatok!
Jó tíz éve még óriásplakátokra és médiahirdetésekre fókuszáltak a pártok a kampányban. Aztán a plakátpiacot bekebelezte, a televíziókat és rádiókat leszabályozta a Fidesz: a megyei lapok például nem fogadnak be hirdetést kampányidőszakban, és a tévék is dönthetnek így. Az említett fókusz a közösségi médiára állt át. Nem véletlenül: 2010-ben alig 450 ezer magyar ismerkedett a Face­book idővonalával, ma 5,5 millió él ott. A 18–35 éves generáció tagjai közül annyian követik a posztokat, mint az összes többi korosztályból együttvéve. Ráadásul éppen azok a fiatalok használják készségszinten, akik a legkisebb arányban fogadják el a „fiatal” demokratákat. „Orbán Viktor már a 2010-es választást követően arról beszélt, hogy a választást a Facebookon nyerték meg. Ezt talán még ő sem gondolta komolyan, mindenesetre a közösségi média már akkor téma volt a Fideszben. Amint az is, hogy mennyit számíthatott ez a felület a kampányban, pedig ak­kor még objektív szempontok miatt is jóval kevésbé volt releváns ez a platform” – mesél a kezdetekről Bene Márton, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, akinek tavaly jelent meg a Virális politika: Politikai kommunikáció a Facebookon című kötete.

A „kerüld és cuppanj rá” dilemma

Orbánék se kiköpni, se lenyelni nem tudják a közösségi médiát – pedig mindkettővel beljebb volnának. A konzervatív értékrendnek nem természetes közege ez az információs környezet (a Fidesz is sokáig ezt hirdette), ugyanakkor előnyeit szívesen élvezné a kormánypárt. Csak az a roppant kellemetlen, hogy az előnyökből az ellenzéki pártok és vélemények is részesülnek, sőt: a kormánykritikus hangok jóformán már csak a Facebook terében hallhatók „vágatlanul”. Bene Márton szerint is jó ideje megfigyelhető a „szeretni vagy nem szeretni” kettősség a kormányoldalon. „Az egyik vélemény szerint ez egy szörnyű találmány, ahol a konzervatív oldalt elnyomják, ezért a kormánypártok kezdetben csökkenteni igyekeztek a közösségi média jelentőségét, és megpróbálták óvni tőle híveiket. A másik nézet ugyanakkor azt vallja, hogy ezt a platformot is fel kell használniuk, és igenis át tudják venni fölötte az irányítást. Csakhogy nem lehet egyszerre szidni a Facebookot és azt szorgalmazni, hogy a fideszes szavazók is ott tájékozódjanak” – véli a kutató. A Fidesz – médialeágazásaival együtt – a legutóbbi időkig eredményesen uralta a közösségi platformot. Erre a harmadik kétharmad a bizonyság. A 2018-as kampányban csak migránsvideót lehetett látni a kampányban, és háttérben mindig kirajzolódott Soros György képe. Csakhogy 2019-ben beütött a ­krach.­ Kiderült, a Facebookra szorult ellenzéki mondások sem hatástalanok, ha független médiaeszközön kapnak lehetőséget. Mert nincs az a Patyi András-i (volt NVB-elnök) szolgálatkészségébe oltott Karas Monika-i (a Médiahatóság elnöke) igyekezet, amely megregulázhatná a szabadon áramló valóságot Mészáros Lőrinc dubajozásáról vagy Szijjártó Péter jachtozásáról.

Tiltás a tűréshatáron

„A szabadságot ritkán adják ajándékba. Most a digitális szabadságért is meg kell küzdenünk! Hajrá, Magyarország!” – fújta meg a csatakürtöt Varga Judit az év elején, amikor bejelentette a lex-Facebook tervét. A kormány azt rögzítené, hogy a közösségi oldalak miként törölhetnek felhasználókat vagy bejegyzéseket, miként kell biztosítaniuk a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, és mikortól tekinthető egy lépésük cenzúrának. Érdekes kísérlet – és nem egyedülálló. A politika sok helyütt rátehénkedett a billentyűzetre, észlelve a lehetőséget, hogy milyen rendkívüli hatékonysággal mondhat/lódíthat bármit élő egyenesben, anélkül, hogy egy valamirevaló szerkesztőség a józan ész és az egyetemes etika alapján ­korlátozhatná. A hírügynökségek ­másodhegedűssé léptek elő a trumpi Twitter-kultúra korában. De amikor nevezett unortodox, bukott republikánus elnök privát posztjai a Capitolium elfoglalására buzdítottak, akkor értelemszerűen nyúlt a kézifékért a teljes közösségimédia-tulajdonosi há­­lózat. Cenzúra! – sikoltott föl egyemberként a Fidesz. Csakúgy, mint Kovács Zoltán államtitkár, amikor a Twitter lekapcsolta a magyar kormány fiókját. „Az elmúlt napokban számtalan hír, elemzés és kommentár jelent meg a techóriások legújabb hobbijáról, ami semmi másból nem áll, mint hogy felfüggesszék vagy letiltsák a nekik nem tetsző – általában konzervatív, jobboldali – hangokat” – tudatta akkor Kovács. Ezt a nyilvánvaló butaságot azóta zászlajára hímezte a kormány, melynek tagjai azóta is látványosan fetrengenek a politikai pálya füvén, ha sérelem éri őket. A Twitter-fiókot egy órára, tévedésből kapcsolta le a techcég, amelynek mentségére szolgáljon, hogy Amerikában tízezrével kellett likvidálnia az olyan összeesküvés-elméleteket terjesztő profilokat, mint amilyennek január első felében Donald Trumpé bizonyult. A nemzeti oldal mai hozzáállását Rákay Philip fogalmazta meg, amikor belépett a szorítóba az év végén. Szerinte a közösségi média világában is lehet sikeres egy hazafi, és a tét óriá­si: minden közéleti kérdés ma már a neten dől el, így a ’22-es választás is itt, a Facebookon zajlik majd. Csak akkor tud felülkerekedni a nemzeti oldal, ha mindenki beleáll. „Legyünk bátrak és hangosak!” – szól a Fidesz extévésének és prémiumlovászati felelősének csatakiáltása.
Rákay Philip érkezik a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényére, a Polgári Piknikre Kötcsén.
Fotó: Népszava

Nemzeti Megafon

„Tekerd meg a volumét, attól vad, / Azt mondják, hogy jön a vég, / És kell a nagy / Hangerő.” A kispáli kultsorok idevágnak ugyan, de a Fidesz-barát Kossuth-díjas énekes, Feró megidézését biztos jobban szívelné a jobboldal. Fel is fedezte magának jó háttéremberként a Me­gafon Központ. A két éve elindított kormánypárti szövetkezés úgynevezett patrióta közösségimédia-harcosokat kíván képezni, megszólalásaikat fel kívánja hangosítani. Facebook-oldalukon idézik is a nemzeti oldal csótányát. „Nagy Ferót is megdöbbenti a balliberális tábor és annak szélsőséges megnyilvánulásai, amellyel nap mint nap mindannyian találkozunk. A zenésznek azzal a jelenséggel is szembesülnie kellett, amelyet jobboldaliként sokszor átélünk: a közösségi médiában a véleményünket nemegyszer letiltják vagy épp csökkentik egy-egy poszt elérését”, hirdeti az oldal. És ugyanez az énekes saját szavaival: „Elszomorít: olyan szélsőséges baloldali nézetekkel találkozom, hogy olykor még én is megijedek. Ezt gondolják ők demokráciának?” A Fidesz-kompatibilis „mi-ők”-ö­zést magas fokon űző előadótól szívesen megkérdeznénk, mit gondol az olyan szélsőséges jobboldaliságról, amely kormányzati retorikává szomorította a libernyákozást, vagy (az EB által nemrég eltanácsolt) törvénybe iktatta a civilek megbélyegzését? És miért nem attól a demokráciától fél, ahol a törvény ellen protestáló egyesületi tagokat „a taknyukon és a vérükön kell kirángatni” a Parlamentből a lovagkeresztes-fideszes publicista szerint, ha ismét megzavarják a munkát, s „ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat”. Persze az ellenzék soraiból is kihallatszik olykor méltatlan beszéd, de a karhatalommal és a döntések felelősségével bíró kormány gesztusai összehasonlíthatatlanul erősebbek. A Megafon első számú felfedezettje azonban egy másik jobboldali elkötelezett, Rákay Philip. A támogatók között egyelőre Bayer Zsolt publicista, Deák Dániel elemző és Bohár Dániel újságíró sorakozott fel. Bene Márton szerint a Megafon érdekes és talán nemzetközileg is egyedülálló projekt, amely egyfajta politikai közösségimédia-ügynökségként a közéleti személyiségek kommunikációját fogja össze – viszont egyelőre vérszegény az eredmény. „Az eredeti cél, a fiatalok megszólítására alkalmas influenszerek kinevelése egyelőre kudarcot vallott. Videóikban ugyanazok az arcok köszönnek vissza folyamatosan, akik évek óta jelen vannak a jobboldali médianyilvánosság fősodrában. Eddig nem sikerült érdemben új influenszereket bevonzani. Talán csak egy figura van, aki nem napi szintű szereplője a kormánypárti médiának, A kopasz oszt nevű oldal készítője. Hiába mentek el rengetegen a képzőtáborba, úgy néz ki, egyelőre nem találtak alkalmas embereket a feladatra” – véli Bene Márton. A kopasz, vagyis Filep Dávid valóban új arc a jobboldali médiában. Nyers, belemenős. Gyurcsány a beakadása. Egyik videójában a romlásnak annyi adatát sorolja föl a volt kormányfő időszakából, mintha legalábbis hat Bogár László ülne a fejében, vagy a teljes Fidesz-központ. „Nem azok az emberek fogják elérni a fiatalokat, akikről köztudomású, hogy egyrészt a médiában is ugyanezt csinálják, másrészt anyagilag is függenek a kormányoldaltól. Olyan influenszereknek lenne értelme, akikről el lehetne hinni, hogy hitelesen képviselik ezt azt értékrendet. Lehet, hogy Deák Dánielről is el lehet ezt hinni, de azt is tudjuk, hogy nem is mondhatna mást, mert anyagilag függ ettől a rendszertől. A hitelességnek nagy jelentősége van a közösségi média influenszerszférájában. Annak kell látszania, hogy valaki érdek nélkül, autonóm módon vallja az adott álláspontot. A kopaszt oszt ilyen, hihető, hogy azt gondolja, amit mond, és nem anyagi függésből teszi, mert nem látjuk nap nap után a kormánypárti csatornákon, és legalábbis nem ismerünk kapcsolódást a kormányoldal hatalmas intézményrendszere és közte.” A Megafon célja az lehet Bene szerint, hogy eljuttassa a kormány­oldal által minden csatornán ezerrel közvetített – főleg az ellenzékkel kapcsolatos üzeneteket – azok számára is, akik ezeket a csatornákat kevésbé követik. Rákay Philip, Bayer Zsolt, Deák Dániel azonban szerinte ugyanazokat a paneleket használják, amit a Hír Tv-től a Pesti Tv-n és a Magyar Nemzeten át az Origóig a teljes kormányoldali nyilvánosság ismer. „Túlságosan hardcore, szubkulturális, fideszes celebritásoknak számítanak, és nem biztos, hogy a kor­mányoldal legelkötelezettebb magján túl kellően hitelesek vagy figyelemfelkeltőek. Jobban működne ez a projekt, ha be tudnának vonni olyan figurákat, akiknek a Fideszen túli világgal is van kapcsolatuk – magyarázza a kutató.” Bene Márton szerint a Fidesz szavazótábora is koncentrikus körönként épül föl: „Vannak benne elkötelezettek, akik minden körülmények között odaszavaznának, de vannak gyengébb meggyőződésűek is, akiket nem érdekel különösebben a politika, eljutnak hozzájuk a kormánypártok üzenetei a TV2-n vagy a köztévén keresztül, de van esély a leszakadásukra. A cél ezeknek a laza kötődésű szavazóknak a megtartása lehetne. De nem biztos, hogy ők a leghatékonyabban az említett kommunikációs ketrecharcosokkal és mondandójukkal érhetők el, amelyek nagyrészt Jakab Péter, Szabó Tímea és más ellenzéki politikus karaktergyilkolásáról szólnak.”

Felkészül: Kötter

A kopasz után a Kötter Tamás íróként ismert Biczi Tamás ügyvéd (Tuzson Bence volt kormányszóvivő cégtársa) lehet a Megafon új üdvöskéje. A regényeiből, novelláiból és irodalmi interjúiból szerencsésen hiányzó kormányhűsége megvan hozzá, a kellő antimigráns-minimummal, Merkel-ellenszenvvel, Fletó-fóbiával. Kávészünet Kötterrel című – immár profi kiszerelésű-technikájú –, a minap debütáló Facebook-videójában Kiszelly Zoltán politológussal fejtik ki véleményüket a békésen létrejött 4. Német Birodalomról, a balra tolódott CDU-ról és a zöldek uralta „agymosott német társadalomról”. Az író elegan­ciája kifogástalan, beszédmódja azonban az 1994-es balmazújvárosi helyhatósági választás jelöltjeinek stíluskönyvét követi.
De azért ezzel a bájos lelkesedéssel reméli, Dobrev Klárának nem lesz módja betartani a választási ígéreteit, mert Medgyessy óta tudott, a baloldal hazugságánál csak a felelőtlen ígéreteik betartása kártékonyabb. Kötter Jakab Péterbe is két lábbal száll bele: „A kisnyilasok feladták önállóságukat és saját magukat töltik be a Gyurcsány-kolbászba. Ne engedjük, hogy Gyurcsány nevessen a végén!” Ez a Fidesz-kommunikációt – s ezzel mintegy saját magát – parodizáló szöveg roppant kínosan hat. Meg is kérdeztük Kötter Tamástól, nem érzi-e szorongatónak az olyan mondatokat, mint hogy „Gyurcsányékat csak a hatalom érdekli”, hiszen ezeket szó szerint mondhatná (és mondja) Dömötör Csaba vagy Rétvári Bence bármelyik tetszőleges pillanatban, vagy a Fegy­őrözést, Apró-villázást? Az írónak számos kérdést küldtünk (milyen viszonyban vannak a megszólalásaival a Miniszterelnöki Hivataltól kapott több tízmilliós ügyvédi irodai megbízások, támogatja-e a Megafon, és a többi), de időhiányra hivatkozva udvariasan kimentette magát. Talán később megtudhatjuk, hogy a Facebookon közölt ars poeticája – a polgári értékekben hisz, és egy erős, független és büszke Magyarországért küzd – hogyan viszonyul a libernyákozáshoz, Orbánnal azonosulva szerinte is ráront-e a nemzetére a baloldal, amikor csak teheti? De nem sokkal eredetibbek a többiek sem: Deák Dániel az ellenzéki oltásellenességgel operál, Rákay sze­­rint pedig Brüsszel a hibás vak­cinaügyben. De honnan olyan ismerősek ezek a szövegek?

Fideszesek félsze

A kormánypárti holdudvar fél. Fél, hogy elfogy a pénz (Nagy Feró kft.-je 2018-ban 133 millióra duplázta az árbevételét, 25 millióra az eredményét, Kovács Ákos bt.-jének ugyanekkor 562 milliós forgalommal 240 millió maradt adózás után). A partvonalon lévők attól félnek, hogy elapad a forrás, a magemberek pedig attól, hogy jön az elszámoltatás és az Európai Ügyészség. Ott biztosan szabadon és színesen lehet majd azzal érvelni Laura Codruta Kövesi előtt, hogy ők csak a nemzeti középosztályt építették, mert nem akarták a mocskos multikat pénzelni, de Tiborcz István (és még sok más kegyelt) előtt ettől még biztosan megáll a kérdés a levegőben: hol a 13 milliárd forint (Elios)? Orbán a választásokat posztonként nyeri. Levélszavazás, média­tanács, pártfinanszírozás, ÁSZ, ügyészség, MTVA, Alkotmánybíróság, Nemzeti Választási Bizottság, hirdetési piac, zsebállamfő, szociális transzferek – a „nemzeti tizenegy” sorait csak kevés játékos képes kicselezni. A Facebook ilyen. Nem korrumpálható hatékonyan, megfélemlíteni sem lehet, és nincs hozzá mérhető, megvehető tárgy a piacon. Tíz éve az Európai Parlamentben a médiatörvényről tartottak vitát, ahol az akkor még csak csírájában létező fideszes illiberalizmus verte ki a biztosítékot, Cohn-Bendit képviselő egyenesen Chavezhez hasonlította Orbánt. A kormányfő ezt kikérte magának a megsértett magyarok nevében (miattunk igazán kár volt a gőzért), és feltette a kérdést: „Hogyan lenne képes bárki az internet korában elnyomni a szólásszabadságot?” Ha a kínai Fudan egyetem vagy a belgrádi vasút ügyében legközelebb erre visz Hszi-Csin-ping elnök útja, hóna alatt a hitelek főkönyvével, talán érdemes lenne tőle megkérdezni.

Köszönjük a paneleket, de nem

A Megafon ötletgazdája Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. Kovács a Fidesz EP-parlamenti képviselőjelöltje volt 2019-ben, a 14. helyen szerepelt, s így épphogy lecsúszott a brüsszeli járatról. Néhány héttel később rukkolt elő a Megafon ötletével. Csaknem két éve nyilatkozik a célokról, de eredményt – legalábbis látványosat – nemigen tud felmutatni. A mintegy 2000 regisztrálóval és 500 jelentkezővel beharangozott négynapos képzést végül októberben tartották 90 kiválasztottal. Róluk azóta sem tudni semmit. Kovácsot megkérdeztük a terveiről és a fideszes hátszéllel mérhetetlen előnyökkel járó nemzeti elnyomottságról, de válaszait csak szó szerinti közléssel vállalta. A leírt panelek miatt ezzel a lehetőséggel nem éltünk.

Heti abszurd: Intellektus, izgatottság, miegyéb

N. B. Gy
Publikálás dátuma
2021.05.09. 07:30

Fotó: JOHN THYS / AFP
Hogy mennyire vehető komolyan az a könyvkritika, amit a szerző asszonya jegyez – szuperlatívuszokból építve meg a szöveg testét –, nos, az kérdéses. Az viszont nem, hogy az említett író/tollnok hosszú évek óta tanácsol politikát a miniszterelnöknek (a megfogadási ráta nem ismert), és ha hitelt lehet adni a feleségének, akkor ugyanazokat a gondolatokat formálja, mint a kormányfő – miközben nem az utóbbi az elsődleges forrás. Szóval G. Fodor Gábor új könyve, az Orbán-szabály egyfajta szellemi/politikai szimbiózis eredménye, és amikor a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke (egyebekben a 888.hu internetes portál – valójában heccblog – főszerkesztője) azt állítja, hogy Orbán állandóan intellektuális izgatottsági állapotban van, akkor érdemes venni a fáradságot, és megnézni, hogyan veri vissza a kormányfő intellektusát az ő népe. Már ha visszatükrözi, és nem nyeli el. Olcsó poén lenne arra hivatkozni, hogy a sereget államtitkárként szolgáló Németh Szilárd közéleti/közírói tevékenysége leginkább gasztrofotók publikálására szorítkozik, a legutóbbiból például megtudhattuk, hogy a chili con carnét a kormánypárti politikus szalonnába csavart debrecenivel fogyasztja, füstölt sajttal és rengeteg cigánypetrezselyemmel. Megjegyzendő, a poszt kilóg a kormányzati kommunikációból – ugyanis pozitív, de legalábbis semleges szövegkörnyezetben prezentálja a cigány szót. Szemben azzal a Gulyás Lászlóval – neki egyébként a szegedi egyetem oktatójaként munkaköri kötelessége, hogy folyamatos intellektuális izgatottság lázában égjen –, aki előadásain niggerezett, cigányozott, hímsovén dumákat nyomott, és mindezen érdemeit Áder János köztársasági elnök állami kitüntetéssel ismerte el. Piedesztálra állítását a hallgatók gyomra nem vette be, az egyetem vezetése elé vitték mondásait, vizsgálat indult, és úgy volt, hogy a rektor megválik az oktatótól. Ám az ügy vége egy suta mondás lett, miszerint munkáltatói intézkedés történt. Hogy mi, azt az egyetem nem részletezte. Persze lehet, hogy ez már maga az egyetem izgatott intellektuális állapota, és ezzel a gumimondattal a munkáltatói intézkedés filozófiai mélységű újradefiniálását szerette volna elérni. De az is megeshet, hogy az intézmény szerint intellektuális izgatottság macsó dumákat nyomni, és fekákat ostorozni. Végül az is előfordulhat, hogy leszólt valaki: ne bántsák ezt a tanárembert – intellektuális izgatottsága a rezsimével azonos. És valószínűleg ez a helyzet az ethnofitnesz kiagyalóival is. Akik 12 millió forinthoz juthattak Kásler Miklós miniszter kegyelméből, hogy kifejlesszék ezt a…, nevezzük mozgásformának. Az Élet Szolgálat Egyesület elnöke erről annyit mondott: „Ez a mi találmányunk, fitnesz-mozgáskultúra magyar népzenére. A cél, hogy a fiatalokat is megszólítsuk, ebben a formában mutassuk be nekik a hatalmas hazai népzenei és néptánckincset.” És ezzel az ügyészség szerint minden rendben, akkor is, ha az ethnofitneszt már feltalálták, úgy hívják: néptánc. Persze ezt a kormány egy speciális mozgássorral gazdagította. Eddig a koreográfia úgy volt, hogy a legény tapsol, lábával dobbant. Most viszont úgy van, hogy a kormány/a klientúra tapsol, a közpénzzel dobbant. Ennek a mozdulatnak a nép közé vitele és tökéletesítése simán megér 12 milliót. Persze Orbán Viktor intellektuális izgatottsági állapota nem mindenkire hat ilyen megtermékenyítően, sőt megesik, hogy blokkolja az agyat: például a következtetési, az igazmondási és a statisztikakészítési központos. Példának okáért legalább három történet meséli a neten, hogy az AstraZeneca vakcinájának beadása után mélyvénás trombózissal szembesültek. Az orvosok szerint ennek semmi köze az oltóanyaghoz, sokkal inkább a hosszú évek óta zavartalanul szedett fogamzásgátlóhoz. Így a zárójelentések sem említették a vakcina felvételét, sőt, amikor az egyik nő arról érdeklődött, hogy nem kellene-e mindezt jelezni, azt a választ kapta, hogy ha akar, írjon a kormányzati koronavírus-oldalon megadott e-mail-címre. Az intellektuális izgatottsági állapot jelentését ugyan nem könnyű pontosan dekódolni, de úgy tűnik, a rendszerszintű hazudozás egy elég pontos szinonima lehet.

Turisták ágyúk helyett, és persze boszorkányok

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.05.02. 19:00

Még két évünk maradt, hogy a Citadellát a régi romos-kopott pompájában élvezzük: a tervek szerint 2023 tavaszára teljesen átalakítják a Gellért-hegyi erődöt, megbontják rondelláját (kerek bástyáját), ahonnan egy lépcső vezet majd a belső udvarra, amit parkosítanak, és egy kisebb tóval látnak el. Lesznek még kilátóteraszok, kialakítanak múzeumot, éttermet, és akad egy udvari medence is. Noha Erő Zoltán, Budapest főépítésze meghökkentőnek tartja az új tervet, véleménye szerint kiindulásnak jó. Ha viszont az erőd ilyen metamorfózisra készül, érdemes felidézni, hogy a századok során mit látott, mi esett meg a Gellért-hegyen. Géra Eleonóra történész-levéltárossal beszélgettünk, akinek történelmi témájú könyveiben – Házasság Budán, Kőhalomból (fő)város – is megelevenedik a környék története.
– A Citadellát Ferenc József megrendelésére 1854-ben építtette fel Haynau, hogy innen szemmel tartsa, fenyegesse Buda és Pest népét. A császári erőd ezenkívül mire volt alkalmas? – Az osztrákok a Citadellával elsősorban félelemben akarták tartani a főváros lakosságát, de emellett szerettek volna a magukénak tudni egy masszív, korszerű erődítményrendszert is. Erre azért volt szükség, mert a Budai Várnak már a XVIII. század második felében is alig volt hadászati jelentősége. A Citadella épülete eredetileg egy olyan erődgyűrű része lett volna, mely körbevette volna Pest-Budát, és körbefutott volna a hegygerinceken, a két parton futó védművek közti kapcsolatot a Margit- és a Csepel-szigeten kialakított létesítmények teremtették volna meg. Ebből a grandiózus elképzelésből – anyagi okokból – végül csak a Citadella valósult meg. – A turisták utólagos örömére: az erőd bástyáiról jól belátható a város. – Ez is lényeges szempont volt, nem véletlen, hogy például 1815-ben, amikor ugyanitt felavatták a Budai Csillagvizsgálót (Uraniae), akkor I. Fe­renc császár, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor orosz cár nemcsak azért ment fel a Gellért-hegyre, hogy megnézze az építményt, hanem, hogy megcsodálja a panorámát. A Citadella is éppen ezért néz a városra, mert a katonaság így tudta ellenőrizni, ha Pesten valamilyen rebellió tört ki, vagy ha a Dunán – mint kiemelt felvonulási útvonalon – ellenség érkezett
– Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után okafogyottá vált ellenállókat keresni. – Amikor kivonultak a császári katonák 1899-ben, a közvélemény nyomására jelképesen meg is bontották a Citadella falát a bejárat felett, hiszen az épület a magyar társadalom szemében mégiscsak az abszolutizmus és az elnyomás szimbóluma volt. De megmaradt, és később, a Horthy-korszakban sem számolták fel, hiszen a korabeli revíziós hangulat miatt úgy érezhették, még fontos feladata lehet. És lett is a második világháborúban: a Vörös Hadsereg ellen légvédelmi bázisként használták, elvégre a négy méter vastag falakat még a huszadik századi haditechnika sem tudta nagyon megrongálni, arról nem beszélve, hogy Budapest 1944–45-ös ostroma alatt szintén lényeges momentum volt, hogy a Citadella hadászati szempontból kitűnő, magas ponton állt. – A második világháborút követően viszont végképp civil épület lett: turistaszálló és étterem költözött ide. – Igen, a turistaszálló akkoriban az osztálykirándulások kedvelt helyszíne volt, gyerekkoromban engem is elvittek az épületbe, viszont belülről nem volt éppen lakályos. Emlékszem, az ablakok magasan voltak, és igen kevés fényt engedtek be, szóval eléggé sötét volt a tér. Persze érthető: a Citadella nem azért készült, hogy az emberek számára kényelmet nyújtson, hanem azért, hogy ágyúkat helyezzenek el benne, és jól védhető legyen. – Más országok hogyan viszonyultak a saját citadelláikhoz? – Azért egy példa erejéig még maradjunk itthon: a komáromi erődrendszert hoznám fel, melyet a Habsburgok szintén az 1848–49-es szabadságharc után fejlesztettek tovább – ugyancsak a Duna mindkét partján. Ez az épület egészen a rendszerváltásig szolgált. Ha viszont Bécset nézzük, az osztrákok pont a XIX. században számolták fel az erődítményeket, hiszen az egyre fejlettebbé váló nagyvárosban a katonai funkciók már okafogyottá váltak. Annak, hogy Bécset megtámadják, elég kicsi volt az esélye, erre utoljára a török csapatok voltak képesek még 1683-ban, három évvel Buda felszabadítása előtt. – Ha már ezt említi: miután 1686-ban a Savoyai Jenő vezette keresztény seregek kiűzték a törököt a várból, a helyszínen letelepedő Habsburgoknak miért lehetett vonzó a Gellért-hegy? – A Habsburgoknak fontos szempont volt, hogy Buda a legfőbb török közigazgatási egység, a Budai vilajet központja volt. Az osztrákok tudták, hogyha a várost visszaszerzik, azzal lényegében a vilajet jelentős részét is megkapják. Persze, azt nem gondolták, hogy olyan nagy területet hasítanak ki Budával együtt, mint amilyet sikerült. Az 1687-es nagyharsányi csa­tával lényegében visszahódították a Dunántúlt, ahová a török többé nem tudta betenni a lábát. Budán aztán a Habsburgok nemcsak letelepedtek, de hatalmas összegeket fektettek az épületek felújításába, a vár újjáépítését pedig a törökellenes ligát megszervező XI. Ince pápa is támogatta egy hatalmas összeggel. A korabeli magyar király, I. Lipót továbbá presztízsértékűnek tartotta Buda visszafoglalását, elvégre a vár­ostromhoz számos nemzetet sikerült toboroznia, így fontosnak gondolta, hogy mindenhova eljusson a győzelem híre. Buda tehát ebben az időben kezdett osztrák karaktert ölteni, miközben fontos katolikus város lett, hiszen az uralkodó egy erős vallási központot akart létrehozni, ezért is telepített be jezsuitákat és számos más rendet, például a már az ostrom alatt ide érkező kapucinusokat. A város jelentőségét jelzi, hogy a Habsburgok a kezdetektől, vagyis az 1686. szeptember 2-i visszahódítástól fővárosnak és királyi székhelynek nevezték (Haupt- und Residenzstadt). – A korszakban kik telepedtek le még a Gellért-hegyen? – A Habsburgok mellett még számos telepes érkezett, a Gellért-hegyről ugyanis széles körben elhíresült, hogy milyen jó szőlőtermő terület. Nem hiába volt ebben az időben minden lankája, melyet napsütés ért, szőlővel tele. A telepesek közül különösen fontosak a rácok, akik a mai Tabánban (korabeli nevén: Rácváros) laktak, ahol szerény házakat és félig földbe vájt kunyhókat építettek, és a német kereskedőknek fűszert, kávét, déligyümölcsöt, ötvösárut vagy akár török szőnyegeket adtak el. Budának tehát nemcsak hadászati, de kereskedelmi jelentősége is volt. Jól mutatja ezt, hogy 1686-ban a Szent Liga csapatai alig foglalják vissza Budát, egyes itáliai kereskedőcsaládok máris kérvényezik, hogy ide költözhessenek. – Mi állt a Gellért-hegyen a Citadella és a csillagvizsgáló előtt? És milyen szerepet játszott maga a hegy? – A Gellért-hegyen korábban egy kápolna állt, melyhez a Tabán felőli oldalon a kálvária stációi vezettek, amelyek még álltak a XX. század elején, az utolsó darabjait 1951-ben bontották el. Ezért volt a hegy búcsújáró hely is. A vallás és a Gellért-hegy kapcsolatát mutatja továbbá, hogy 1815-ben, amikor megnyílik a csillagda, pár évvel később kezdeményezik, hogy alakítsanak ki benne egy kápolnát, ami egészen 1849-ig működött is, vagyis addig, amíg az osztrák tüzérség a szabadságharcban szét nem lőtte az épületet. A Habsburgokat Budavár visszafoglalása után a hegy meleg vizes fürdőhelyei is csábították, mint a Rác vagy a Rudas fürdő, illetve a Gellért fürdő elődje, a Sáros fürdő. Ezek közül a város végül csak a Rudast szerezte meg, az összes többi magántulajdonba került. Még I. Lipót magánorvosa is kapott egy sajátot. – A Citadella előtt senki nem használta hadászati pontként a hegyet? – A törökök idejében egy úgynevezett palánkvár állt itt, egy fontos őrpont. Viszont, ha még messzebb megyünk a múltban, muszáj megjegyezni, hogy a Gellért-hegy nemcsak a katolikusok központja volt, de a nép­hit szerint a boszorkányoké is. Az 1686 után ideérkező német nyelvű betelepülők is úgy sejtették, hogy ez igaz lehet, a hegyet ugyanis Blocksbergnek nevezték, mely egyszerre utalt a Blockhausra, azaz a török erőd romjai­ra, illetve a német Harz-hegységben lévő Brocken hegyre, mely szintén a boszorkányok találkozóhelye volt. A XVII. század végi és a XVIII. század eleji magyar boszorkánypereken meg is kérdezték az elítélteket a szeánszaik­ról, mire többen – persze kínzások hatására – bevallották, hogy bizonyos estéken a Gellért-hegyre repültek fel, ahol az ördöggel táncoltak, meg persze volt, akinek az ördög lovagolt a hátán.
Csillagda tervrajza