Történelmi győzelmet ünnepelhet a kormányzó Konzervatív Párt az észak-kelet angliai Hartlepoolban, egy olyan választókörzetben, amely 1974-es megalakulása óta eddig kivétel nélkül munkáspárti képviselőnek szavazott bizalmat. A toryk jelöltje, Jill Mortimer 16 induló közül a voksok 52 százalékával nyert az időközi választáson. Diadalát még fényesebbé teszi, hogy az elmúlt fél évszázadban ezelőtt mindössze háromszor fordult elő az Egyesült Királyságban, hogy a kormánypárt egy időközin mandátumot hódított el az ellenzéktől.
Ami a konzervatívok számára elképesztő siker, az természetesen fájó kudarc a Labournek, kiváltképp a pártvezérnek, Sir Keir Starmernek. A jogászból lett politikust az az ígéret repítette a Munkáspárt élére, hogy újjáépíti a közép- és észak-angliai úgynevezett “vörös falat”, amelyet a konzervatívok a 2019-es parlamenti választáson törtek át. Ehhez képest a toryk még egy téglát vertek ki a védvonalból, újabb biztosnak hitt körzetet veszített el az ellenzéki váltópárt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a konzervatívok már két éve megnyerték volna Hartlepoolt, ha a Brexit-párt akkor nem happolja el tőlük a kilépéspárti szavazatokat.
A Munkáspárton belül mindenesetre kiújult a belháború a súlyos vereség következtében. A Starmer képviselte balközép azzal magyarázza a kudarcot, hogy még mindig nem sikerült eléggé megváltoznia a pártnak ahhoz, hogy visszanyerjék szavazóik bizalmát. A 2019-es választási leszereplést követően a párt éléről lemondott Jeremy Corbynt visszasíró radikális szárny ezzel gyökeresen ellentétes következtetést vont le: a kudarc szerintük abból fakad, hogy Starmernek nincs víziója, és zsákutcát jelent a politikai közép felé húzó stratégiája. A pártvezér pozíciója azonban egyelőre stabil - a balszárny nem a leváltását követeli, hanem mindössze annyit, hogy építse bele a Labour platformjába a Corbyn által meghirdetett korábbi programok népszerűbb elemeit. Habár az önvizsgálatra kétségkívül szükség lehet, a baloldali pártot az csak gyengítheti, ha a nyilvánosság előtt folytatódik az a parttalan belső vita, amely azt hivatott eldönteni: tovább rózsaszínűsíteni vagy inkább vörösíteni kell-e a pártot.
Mindazonáltal az ellenzéki váltópárt visszaszorulása az utóbbi időszakban nem kizárólag ideológiai okokra vezethető vissza. A Boris Johnson által vezetett konzervatívok 2019-es sikerüket annak köszönhették, hogy a régóta húzódó Brexit végrehajtásával kampányoltak, ami jól csengett a huzavonába belefáradt közvélemény számára. Idén pedig a koronavírus-járvány szintén rendkívüli helyzetet teremtett, ami a toryknak kedvezett. Bár a kormány a pandémia alatt számos, britek tízezreinek halálát okozó hibát követett el, a világviszonylatban lendületes oltókampány és a válság gazdasági mellékhatásainak relatív kezelése úgy tűnik, elfeledtette a ballépéseket a lakossággal. A fokozatos nyitás miatt javuló közhangulat szintén kedvezett a toryknak, a pozitív légkört pedig sem David Cameron időközbeni lobbibotránya, sem a Boris Johnson lakásfelújítása körüli visszásságok nem vetették vissza.
Starmer mindenesetre abban bízhat, hogy a hartlepooli fiaskó nem lesz sokáig a figyelem középpontjában. Az időközi választást a regionális, helyhatósági és egyéb választásokkal egyszerre rendezték csütörtökön, ám a még érvényben lévő járványügyi korlátozások miatt a szokásosnál hosszabb ideig tart a szavazatok összesítése. A londoni főpolgármester-választás kimenetelét a tervek szerint szintén ma hirdetik ki. Ha beigazolódik a papírforma, az némi vigaszt nyújthat a Munkáspártnak, hiszen a papírforma alapján a jelöltjük, Sadiq Kahn újrázására lehet számítani. A skóciai tartományi választások délutáni teaidőre várt végeredménye pedig végleg elterelheti a figyelmet a Labour ügyes-bajos dolgairól. E szavazás mutathatja meg, hogy van-e igény a skót társadalomban a Nicola Sturgeon skót miniszterelnök által szorgalmazott függetlenségi népszavazásra.
