Havi 250 fixszel…

Székely Sándor független országgyűlési képviselő megkezdte az aláírásgyűjtést a 250 ezer forintos minimálbérért. Az Országos Sajtószolgálat által kiadott közleménye szerint a koronavírus rendkívül megdrágította a családok megélhetését. Az élelmiszerár robbanásról nem is beszélve! Akkor, amikor az egy főre jutó létminimum összege 110 ezer forint. Elvárható, hogy a gyermeküket egyedül nevelő dolgozók 8 óra munkával ne a létminimum összegéből tartsák el a gyereküket, ami kettőjük esetében 220 ezer forint jövedelmet igényelne. A mai megélhetési költségek mellett a nettó 250 ezer forintos minimálbér az a szint, ami kell a megélhetéshez - véli Székely Sándor, akinek célja, hogy a szeptember 11-én rendezendő Munkás Büszkeség Napjára országosan legalább 250 ezer támogatói aláírást gyűjtsön össze.

A május 1-jei közlemény olvasása után „elvitorláztam” az igenszolidaritás.hu honlapra, amelyen a párt elfogadott programja is megtalálható (részlet):

"• Folyamatosan indexálva, induló jelleggel bevezetjük a havi nettó 250.000 forintos minimálbért.

• A létminimumra, azaz 100.000 forintra kiegészített szociális minimumjövedelmet biztosítunk minden felnőtt állampolgárnak, akinek a tényleges jövedelme ez alatt van.

• Havi 50.000 forint korpótlékot biztosítunk minden nyugdíjasnak úgy, hogy a legkisebb öregségi nyugdíj is elérje a 150.000 forintot, folyamatosan indexálva.

• A családi pótlékot a mindenkori súlyozott európai átlagon, de legalább 50.000 forintban határozzuk meg.”

Az idézett szövegrészletből látszik, hogy az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) programja nemcsak a munkabérek vonatkozásában, hanem egyéb jövedelmi elemek esetében is merész javaslatokat tesz. Természetesen tiszteletben tartom a közösség elképzeléseit, ezért a kedves olvasóra bízom, hogy eldöntse: vajon mennyire reálisak a párt idevonatkozó célkitűzései?

A legkisebb havi munkabér összege Magyarországon bruttó 167.400 forint/hó/fő (nettó 111.321 forint/hó/fő), a garantált bérminimum (szakmunkás minimálbér) bruttó összege 219.000 forint/hó/fő (nettó 145.635 forint/hó/fő). A különböző járulékokon kívül 15 százalékos személyi jövedelemadó (szja) is terheli a munkajövedelmet. A programból nem tűnik ki, hogy a kívánt nettó összeget milyen adóterhelés keretében kívánják elérni. Ha marad a 15 százalékos kulcs (és a többi elvonás), akkor a nettó 250 ezer forintot csak 375 ezer forint bruttó bérből lehet „kihozni”.

Ez viszont szinte vállalhatatlanul magas munkáltatói terheket von maga után, nem beszélve arról, hogy a bruttó mediánbér pillanatnyilag csak 320 ezer forint. A medián összeg helyzeti középértéket (bruttó 320 ezer = nettó 213 ezer) jelent, egyszerűbben: 2020-ban a dolgozók fele ennél az összegnél kevesebből élt. Megközelítőleg 3 millió munkavállaló radikális bérrendezésére lenne szükség, hogy a nettó 250 ezres minimum kifizethető legyen. Ha viszont „0” százalékos személyi jövedelemadóban gondolkodik az ISZOMM, akkor kijelenthető, hogy a magyar munkavállalói társadalom kétharmadát kivonják az adófizetési kötelezettség alól, ezzel kb. 1,5 ezer milliárd forinttal szegényedik az államháztartás szja oldalról.

Én nagyon pártolom a szokatlan és bátor javaslatokat, de itt nagyon hiányolom, hogy az ISZOMM dolgozata nem tisztázza az új adófizetési szabályok és az az esetleg szükségessé váló forrás (fedezet) kompenzálás kérdéseit. A bérarányok radikális megváltozására, az ösztönzés és a differenciálás jövőjére – hely hiány miatt – nem térek ki.

A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) és a garantált minimál jövedelem (GMJ) után most meg kell ismerkednünk az ISZOMM által preferált szociális minimumjövedelem (SzMJ) fogalmával is. Problémát okoz számomra, hogy a programalkotó párt nem fejti ki, hogy a javaslatuk mennyiben tér el az FNA és a GMJ konstrukciójától. Társadalmi viszonyainkra és az állami költségvetésre gyakorolt hatásával meg kellene ismertetni a választópolgárt, hiszen egy teljesen új szisztémát akar rendszerbe állítani az ISZOMM.

Ha jól értem a nyugdíjasok korpótlékára vonatkozó javaslatot, akkor átlagosan havi 50 ezer forintot szán az ISZOMM a nyugdíjak havi 150 ezer forintra történő kiegészítésére. Ez nagyon nemes cél, mert az így kipótolt összeg csaknem megegyezik a mai átlagnyugdíjjal. A nehézséget az okozza, hogy Magyarország 2 millió 28 ezer nyugdíjasa közül (a nyugdíjszerű ellátásban részesülőket nem tartalmazza a létszám) 1 millió 218 ezer embernek nem éri el a nyugdíja a 150 ezer forintot, azaz a tervezett intézkedés a nyugállományban lévők 60 százalékát érintené. Kérdés, hogy az egyensúlyi problémákkal küzdő államháztartás (nem merek nyugdíj kasszát írni) képes-e ezt folyamatosan finanszírozni úgy, hogy közben a 150 ezer forint feletti 810 ezer nyugdíjas (40 százalék) is évente megfelelő mértékű emelésben részesüljön. Erre mindenképpen választ kell adni, és még arra is, hogy mi lesz a további 700 ezer nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy sorsa?

Számomra sem kérdés, hogy az évtizedes távlatban elhanyagolt családi pótlék emelésére hamarosan sort kell keríteni. Családi állapottól és a gyermekek számától függően a juttatás értéke alapesetben ma 12.200 és 17.000 ezer forint között van. Az ISZOMM az összeg 3-4 szeresére tesz javaslatot, amit túlzónak érzek, ugyanakkor a párt programja nem tesz említést a rászorultsági elv érvényesítéséről. Márpedig ilyen mértékű emelés az átlagkereset három-négyszeresét kereső családok vonatkozásban teljesen fölösleges és indokolatlan. Költségvetési vonzata is jelentős: a mai háromszáz milliárdos kiadási tétel egy csapásra ezer milliárdosra hízna.

Azt persze nem tudom, hogy az előzőekben megjelölt négy elképzelésből melyik válhat

jövőre valósággá. A minimálbéresek és a kisnyugdíjasok számára bizonyára igen vonzó az ISZOMM javaslata, de továbbra is kérdés, hogy teret kaphatnak-e ezek az elképzelések egy kormányváltás esetén. Nem vagyok ellendrukker, de a programpontok megvalósíthatósága tekintetében bizony vannak kétségeim. Az szinte biztos, hogy a nettó 250 ezres minimálbér elérését támogató 250 ezer szignó meglesz őszre. Aláírást gyűjteni nem egyszerű dolog, de a dupla minimálbért kigazdálkodni és kifizetni sokkal nehezebb.