Jó az úgy

Lázár János (ki emlékszik már rá?) akkori atomügyi fő-alvezér valamikor 2014 táján, a titokban, verseny nélkül az oroszoknak adott paksi projekt lepapírozása után valami olyasmit mondott: rendben, az eddigieket fű alatt intéztük, mert Putyinnal csak így lehetett üzletet kötni, de mostantól minden átlátható lesz. Azóta úgy hét év telt el, de az ún. megvalósítási megállapodások (a három legfontosabb szerződés) fő számai még mindig titkosak, ami pedig nyilvános – mint például a hitelszerződés –, arról leginkább az vált világossá, hogy úgy rossz, ahogy van.

Most épp a létesítési engedélyezési eljárásról próbálnánk megtudni valamit (aligha indokolatlanul egy olyan kísérleti atomerőmű-típus esetében, amelynek eddig az összes referenciamodellje elromlott a bekapcsolás után). Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) online közmeghallgatásán a legtöbb kérdésre a szokásos semmitmondó/terelő „válasz” érkezett, a sorok között azonban több érdemi információ volt elrejtve, mint amennyi 2014-től máig kiszivárgott. Az orosz engedélyezési dokumentáció pontatlan és hiányos; az sem kizárt, hogy az engedélykérelmet a magyar nukleáris hatóság elutasítja. A földrengésbiztonságot továbbra is vizsgálják (miközben a telephelyengedélyt már kiadták). A 2025-re tervezett átadásból 2030 előtt nem lesz semmi. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: az OAH nem járul hozzá a munkagödör kiásásának megkezdéséhez, amíg a most zajló – de három hónappal már mindenképpen prolongált – létesítési engedélyezési eljárás le nem zárul.

Ha eddig nem értettük, miért távozott a napokban Fichtinger Gyula, az OAH vezetője, most már értjük. Immár csak azt kellene elmagyarázni – Paks1 hétvégi rejtélyes leállása után pláne –, meddig lesz még a kormánykommunikációban az atom a „megbízható és biztonságos” energiaellátás szinonimája.