Előfizetés

Heti abszurd: Állati korrektség

N. B. Gy
Publikálás dátuma
2021.05.16. 07:30

Ha nem lenne „politicaly correct”, bárki nyugodtan nevezhetne két lábon járó hasaaljaszalonnának. Egyetlen vigaszom az lenne, hogy legalább magos dagadék vagyok, nem gombócforma. Egyébként sem lenne okom a sértődésre, a hasaalja, az egy csoda: simán kisütve, pici paprikával bolondítva; mediterrán zöldförgeteggel feltekerve; kínai ötfűszerrel, pirított zöldségágyon – egyaránt szuperlatívusz. De mivel létezik a politikai korrekt, sőt jobboldali közírók szerint politikaikorrekt-terror van, engem nem lehet langaléta zsírdarabnak címezni. Csak rohadt állatnak. (Bayer Zsolt szíves közlése szerint ugyanis a 2018-as választáson 2,8 millió ember szavazott a Fideszre, ez az ország az ő hazájuk, a többi rohadt állatnak meg coki, és persze el lehet innét húzni.) Ennek fényében némiképp szomorú/indignálódott vagyok, hogy van politikai korrekt vagy valami, amit jobbról így neveznek. Mert ha egy közjogi méltóság porhüvelyéről esik szó, a jobboldali közírók rögvest sivalkodnak (szintén Bayer Zsolt szép szavával), és műfelháborodásukkal igyekeznek kitakarni a lényeget, nevezetesen azt, hogy a kormányfő alkalmatlan a válságkezelésre és főállásban dezinformál. Nem pertraktálom hosszan ezt az állítást, legyen elég egyetlen számpár: Mészáros Lőrinc egri szállodája 2,8 milliárd forintot kapott az újrainduláshoz, míg a város 825 millió forintot. Ez nem a gazdaság újraindítása, és végképp nem a szociális válság kezelése. Szóval most a jobboldali megmondóemberek az oly sokszor átkozott és kiforgatott politikai korrekt nevében mondják, hogy az előválasztáson a miniszterelnök-jelöltségért induló Karácsony Gergely megengedhetetlen módon magát magas és vékony emberként írta le a The Economistnak adott interjújában, míg Orbán Viktort alacsonynak és kövérnek. (Persze minden relatív, Mikszáth Kálmán, ki hasát idősebb korában zsúrkocsin pihentette és közlekedtette, valószínűleg jót mosolygott volna Orbán lekövérezésén.) Mindenesetre én ezen a ponton leszögezném: senki fizikai adottságaival nem viccelődnék – a sajátjaimat kivéve (lásd: fenn) –, közszereplő megítéléséhez elég a teljesítményét mérlegre tenni. És bizony a mérőkar nem bukik alá, mert a teljesítmény sovány és alacsony. Pardon, ezek külcsínjelzők, nem kívántak törlendők. Hogy mivel lehet pótolni e szavakat, az kérdés, a jobboldali mondáskészletből nem merítenék, senkiről nem írnám le, hogy embernek is silány; szanaszét kell verni a pofáját, miegyéb. De a politikai korrekt jegyében a szerencsétlen Karácsony-megszólalásra tucatjával reagáló Fidesz-emberek tucatszám készítették válaszmémjeiket, így ezek nyelvezetét hívnám segítségül. Leginkább Tállai Andrást, az államtitkár egy 1,2 méteres szarvas után egy 5 méteres zsiráfot helyezett egy koordináta-rendszerbe, melynek harmadik eleme (a tárgyiasítás vajon minek minősül?) Karácsony Gergely volt. Hogy miképp nyúlta túl a zsiráfot, az rejtvény, de lehet, hogy az államtitkár szerint az arca nagyobb/magasabb, mint a „tevepárduc” (lásd: a görög forrásokat). Szóval az állathasonlatot a kormány a jelek szerint komilfónak tekinti. Persze nem könnyű minden helyzethez megfelelő emlőst, hüllőt, madarat etc. társítani, de megoldható. Például, amikor az Orbán-rezsim megvétózza a hongkongi demokráciát komótosan kivégző Kína elleni EU-s állásfoglalás elfogadását, akkor adja magát a közhely, miszerint a magyar miniszterelnök Hszi Csin-ping (akit egyébként Micimackónak festettek) pannon pincsije. (E kutyafajtát a tömzsi, stöpszli termet jellemzi. Amikor a magyar kormány 2500 milliárd vissza nem térítendő támogatást igényel a legfőbb bűnbaknak festett Európai Uniótól, az hiénatempó (ez a jószág zömök, rövid lábú, igaz, harapáserősségét tekintve talán első az állatok között, és foltos alfaja szemérmetlenül kacag is). Amikor a kabinet odaadná a Nagyvásártelepet a Fudan Egyetemnek, azaz azt a placcot, ahol a magyar hallgatóknak otthont adó diákváros megépült volna, az sakálvirtus – azt lesni, hogy a nagyvad koncából (a Magyarországnak folyósított mintegy 450 milliárd dolláros hitel) leesik-e valami. (Ez a jószág slank, de még mindig alacsony.) Amikor a kormány egy olyan törvényt nyújt be, melynek értelmében az önkormányzati bérlakásukat a piaci ár 15-30 százalékáért megvehetik a bérlők, nos, ez rozsomákmanőver – a menyétfélék legnagyobb tagja még a medve zsákmányát is elragadja, és nem érdekli, mekkora kárt okoz. (A kabinet húzása ugyanis megsemmisíti az önkormányzati bérlakásrendszert, pusztán azért, hogy a csókosok jól járjanak.) Szóval bőséggel lehet állati hasonlatokat gyártani a politikai korrektség jegyében, de azért az világos, hogy a gazemberek Orwell örökbecsűjében disznóként is gazemberek maradtak. Mert a lényeget sem a finomkodás, sem a szerencsétlenkedés, sem a brutalitás nem takarja ki.

Előválasztás: végül csak felvették a startpozíciót

N. B. Gy
Publikálás dátuma
2021.05.15. 09:51

Indul a miniszterelnök- és képviselőjelölti kaszting, ám miközben kirajzolódni látszik egy erősorrend, mindenkit érhetnek még meglepetések: egyrészt a szavazó nem csinálja feltétlenül azt, amit kedvenc politikusa mond, másrészt az előválasztás után jön az újabb meccs, a listás helyek elosztása.
A fej nélküli test és a test nélküli fej találkozása, ez az MSZP és a Párbeszéd választási szövetsége (a hasonlat Pulai András közvélemény-kutató szellemi terméke). És most a fej – alias Karácsony Gergely – pártpolitikai színre lép, beszáll az előválasztásba. Amiről többféle értelmezés pörög, attól függően, hogy a különböző politikai formációk miniszterelnök- és képviselőjelöltjei milyen eséllyel állnak a startvonalhoz. A DK – a legerősebb ellenzéki pártként – szereti az előválasztást egy kemény meccsnek feltüntetni, és hasonlóképpen interpretál az MSZP–Párbeszéd duó is (utóbbi joggal bízik abban, hogy számos polgármestere érdemi jelölti kampányt menedzsel). A Jobbik a miniszterelnök-jelöltek kapcsán ígér komoly csatát, de a helyi ütközetekről nem nagyon beszél. A Momentum arra tolja a közbeszédet, hogy ez csak részben érdemi versengés – nem véletlenül, ennek a pártnak van a legnagyobb esélye, hogy hoppon maradhat. Az LMP pedig lényegében nem szól semmit. Hogy melyik párt milyen pozícióból startol, azt három tényező határozza meg. A miniszterelnök-jelölt potenciálja, az ellenzéki szavazók másodlagos preferenciája, illetve a választókerületi aspiránsok minősége.

Három a feladat

Nem kétséges, a legfontosabb figurák a miniszterelnök-jelöltek, hármas funkcióval. Egyrészt az ő arcuk mozgósít az előválasztásra – és itt nemcsak a közvetlen hatásra kell gondolni, hanem a közvetettre. Az elsődleges szimpátián kívül ugyanis a „csak azért is tényező” is fontos, azaz amelyik jelöltre a kormánymédia leginkább rászáll, az olyan szimpatizánsok voksait is begyűjtheti, akik egyébként nem vettek volna részt az előválasztáson. Másrészt a miniszterelnök-jelöltek hordják rá a helyi jelöltekre a szavazatokat, ugyanis az életszerű általában az, hogy a résztvevők a címerfigurákért mennek el az urnáig, és ha már ott vannak, akkor a helyi emberre is szavaznak. (Persze ha van egy karizmatikus aspiráns, az saját jogán is vonzza a szavazatokat.) A harmadik miniszterelnök-jelölti feladat pedig a szavazók becsatornázása – az esélyesebb versenyzőhöz. (Hogy ez miképp működik a gyakorlatban, arról lásd keretes írásunkat.)

Voksterelés

A 2019-es önkormányzati választásokon a főpolgármesteri posztért sorompóba lépő Puzsér Róbert a voksok 4,46 százalékát szerezte meg. És a közvélemény-kutatások úgy találták, hogy támogatói majdnem felének az elsődleges politikai preferenciája a Momentum. Az a helyzet azért állt elő, mert miután a párt főpolgármester-jelöltje alulmaradt az előválasztáson az MSZP–Párbeszéd által indított Karácsony Gergellyel szemben, a Momentum nem tudta szavazóit felsorakoztatni Karácsony mögött. Nem véletlen, hogy a kampányban Fekete-Győr András Momentum-elnök meglehetősen sokat mutatkozott Karácsony társaságában, így próbálva erősíteni az üzenetet, hogy ki is pártjának főpolgármester-favoritja. Az egyébként, hogy a szavazók nem követik le magától értetődően politikusaik mozgását, értelemszerű. Mint ahogy az is, hogy egy kiélezett választási helyzetben 1-2 százalék eldöntheti, ki győz, és ki veszít. Márpedig az ellenzéki összefogás pártjainak népszerűsége most 35 százalékon áll (a teljes népesség körében), míg a Fideszt 31 százalék emelné újra kormányra. Azaz a két tábor lényegében fej fej mellett fut – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ennek a mintegy 320 ezres szavazathátránynak a nagyobb részét a kormánypárt simán ledolgozhatja, a határon túli magyarok segítségével.

Magyarán: mivel az előválasztás kétfordulós lesz, az első körben kevésbé izmosan teljesítő jelöltek visszaléphetnek egy másik aspiráns javára. Csakhogy korántsem biztos, hogy támogatóik megszívlelik ajánlásukat – különösképpen, ha a visszalépő jelölt gyengén teljesített. (Ez ugyanis azt jelenti, hogy saját tábora sem kötődik hozzá.)

Mást is szeretnek

És itt lép be az emlegetett másodlagos preferencia. Ami azt mutatja, hogy ha a saját jelölt kiesik/kiszáll a versenyből, akkor hívei kire szavaznak. A Publicus Intézet mérése – amit a Népszava megrendelésére készített – azt mutatja, hogy a legnagyobb átjárás az MSZP–Párbeszéd és a DK között van. Karácsonyra a DK-szavazók 68 százaléka voksolna egy miniszterelnök-jelölti meccsen (akkor még egyszer: abban az esetben, ha a Demokratikus Koalíció embere már nincs versenyben), míg a DK-jelölt Dobrev Klárát az MSZP–Párbeszéd szimpatizánsainak 63 szá­zaléka látná szívesen miniszterelnök-jelöltként (ha Karácsony valami miatt kiszáll). Azt azért érdemes megjegyezni, hogy ilyen mérvű keresztszimpátia esetén a két jelölt óhatatlanul rabol egymástól szavazatokat: példának okáért a 2018-as EP-kampányban Dobrev Klára szívott fel szép számban MSZP-s szavazatokat, míg a 2019-es főpolgármesteri előválasztáson Karácsony vonzott be sok DK-s voksot. A két párt köréből kilépve már töredezettebb ez a világ. A Momentum-szavazók leginkább (70 százalékuk) Karácsonyt tudnák miniszterelnök-jelöltként elképzelni, Jakab Péter az ezüstérmes náluk (60 százalékkal), míg Dobrev Klárának a legszerényebb a támogatottsága (30 százalék). A Jobbiknál nem kérdés, hogy Jakab Péter vezet, de utána nagy a szakadék. A jobbikosok másodlagospreferencia-sorrendjét 48 százalékkal Karácsony Gergely vezeti, a második helyen 40 százalékkal Márki-Zay Péter áll, Dobrev Kláránál ez a mutató 37 százalék, míg Fekete-Győr Andrásnál 23. (És az persze nem újdonság, hogy az MSZP és a DK szavazói nem törik össze magukat sem Jakab Péterért, sem Márki-Zayért.)

Voksmatematika

A 106 választókerület mindegyikében versengenek a miniszterelnök-jelöltek, de a képviselő-aspiránsok nem. És a választási ráció azt diktálja, hogy harmadukban ne is legyen verseny. Az egyik szempont az ellenzék egyensúlya. A közös listát ugyanis az előválasztások után állítják össze. Márpedig, ha mindenhol van verseny, és például a Momentum nem szerepel túl jól, vagy az MSZP jelöltjei – számos polgármesterének és az ezzel járó hátszélnek köszönhetően – túlreprezentáltak lesznek, akkor a különböző pártok nem valós súlyuknak megfelelően jelennek meg a közös névsorban. Ez pedig eredményezheti azt, hogy egy pártnak – például egyéni jelöltek hiányában – nem vagy csak nagyon kicsi frakciója lesz. Amennyiben a pártok tartják magukat a választási matematika törvényszerűségeihez, úgy az előválasztás valódi tétje nem az lesz, hogy ki jut be az országgyűlésbe, hanem az, hogy ki/melyik párt lesz az ellenzék, illetve győzelem esetén az új kormánykoalíció vezére.

A nyers verseny

A másodlagos pártpreferencia fontosságát azzal lehet érzékeltetni, hogy amíg az országgyűlési választások kétfordulósak voltak (2011-ben a Fidesz tette egyfordulóssá a mérkőzést, így küszöbölve ki, hogy stratégiai visszalépéseket, szövetségkötéseket lehessen menedzselni), addig a másodlagos preferencia döntötte el, ki nyeri a választást. Praktikusan az, akit a legtöbben szeretnek a második helyen, vagy megfordítva: akit a legkevesebben utasítanak el. Persze az említett másodlagos preferencia csak akkor jut érvényre, ha valakinek erős a támogatottsága (ˇezt a kire szavazna, ha csak az adott névsorból lehetne választani kérdés mutatjaˇ ). A helyzet úgy áll, hogy a legtöbb forgatókönyvben – a Publicus modellszámításai szerint – Karácsony az első, és a második Dobrev Klára. Csakhogy minden esetben izmos a véleményüket el nem árulók, vagy még ki nem alakítók aránya (és ahogy rövidül a lista, úgy lesz nagyobb az arányuk – lásd grafikáinkat), úgyhogy adódhatnak meglepetések.

Telón is jó nézni, de már moziban sem tilos

Forgács Iván
Publikálás dátuma
2021.05.09. 19:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Ha nyitás, akkor öröm, végre be a hús-kő színházakba és mozikba. Csakhogy utóbbiak mintha nem hiányoznának annyira – noha filmek nélkül képtelenek lettünk volna átvészelni a járványt. Miközben nyitnak, a mozik is pontosan tudják, hogy újra kell gondolniuk filmforgalmazási stratégiájukat.
Mindig el lehet mondani a szép tirádákat, hogy film nincs mozi nélkül, mert a mozi a temploma, ott szólal meg teljes kiszerelésben, a nagy, sötét teremben, ahol formálódik a közösségi élmény, a nézők együtt lélegeznek és rágcsálnak popcornt… – szóval lehet ezt ismételgetni, de a járványhelyzet ismét világossá tette, hogy a filmterjesztés alapjaiban alakul át, igazodva a nézői elvárásokhoz. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a bezáruló kulturális-szabadidős helyek közül a mozik átmeneti elvesztését fájlaltuk talán a legkevésbé. Mert a moziban mégiscsak a film a legfontosabb, azt meg, ha úgy alakul, nézzük máshol: tévében, monitoron, telefonon, ágyban, vécén, buszon. Mert mozi nélkül kibírtuk a karantént, de filmek nélkül nehezen bírtuk volna ki. Nyugalom, mindez nem jelenti a mozi halálát, ahogy a televízió, a VHS és a DVD sem tört az életére. Rendre kiderül, hogy igény van rá. Jó oda is betérni, ám ideje belátni, hogy a szentély ma már a filmkultúra terjesztésének csupán egyik – talán még mindig a leghatásosabb, de messze nem a leghatékonyabb – fóruma. Stabil, de nehezen növelhető látogatói táborral. Ezért a terjesztőknek pontosan meg kell határozniuk, a piac melyik szegletében akarnak-tudnak elhelyezkedni. Ami a nyitási stratégiákban is meghatározó szerepet játszik. A világ második legnagyobb mul­tiplex üzemeltetőjeként jegyzett ­Cineworld Group tagja, a Cinema City magyarországi hálózata 18 (köztük 6 budapesti) mozijával megfontoltan készül a folytatásra. Itt föl sem merült a streamingátmenet, a cég határozottan a moziszolgáltatásra szakosodott. Az elérhető legkomplexebb moziélményt kínálják a közönségnek, így a nyitás számukra akkor lehetséges, ha ezt a minőséget ismét garantálni tudják. Buda Andrea, a hálózat marketing- és PR-igazgatója bizakodó: „A zárás alatt igyekeztünk kondícióban tartani magunkat. Senkit sem kellett elküldeni, a szektornak kínált állami bértámogatás is segített legalább 50 százalékos szinten tartani a béreket. Az üzemeltetés állományi dolgozói mindennap bent voltak három-négy órát, naponta beindítottuk a vetítőgépeket, karbantartásokat végeztünk. Technikailag készen álltunk, ám a nyitás lehetősége más szempontból mégis váratlanul ért minket. A teljes üzemeltetésben mi nagyon sok diákot foglalkoztatunk iskolaszövetkezeten keresztül. A né­­zők többnyire velük találkoznak: ők a jegykezelők, a pénztárosok, a büfések. A tavalyi leállás még nem jelentett problémát, de a mostani zárás fél évig tartott. Ezalatt többen befejezték az egyetemet, hazaköltöztek a szüleikhez vagy más munkát találtak. Így időbe telik, amíg fel tudjuk tölteni a személyzetet. De a büfé megfelelő kínálatát sem lehet azonnal biztosítani, hiszen sok benne a külföldi termék.” Magával a filmkínálattal azonban aligha lesz gond. Az amerikai piac kinyitott április elején, így nem fenyeget blockbusterhiány, mint az egy évvel ezelőtti újranyitásnál. Ráadásul a Cinema City a felkínált európai művészfilmekre és magyar produkciókra is nyitott. Jelenleg talán még túl nagy is a választék, hiszen a filmek valósággal sorban állnak a bemutatásért. Mégis akad egy komoly nehézség, ami kihathat az üzleti lehetőségekre, a műsorpolitikára. A nyitásról szóló rendelet értelmében a 18 év alattiak csak oltási igazolvánnyal rendelkező kísérővel mehetnek be a moziba. „Ez a korosztály a mozijaink egyik meghatározó célközönsége – exponálja a problémát Buda Andrea. – Több tervezett film kifejezetten a tizenévesek érdeklődésére számít. Jönne a Hang nélkül 2., a Halálos iramban 9., a Marvel következő filmje, a Budapesten forgatott Fekete özvegy, a Godzilla Kong ellen, valamint az Oscar-díjas Nomádok földje és a Lelki ismeretek. A magyar filmek közül pedig a Becsúszó szerelem, a Szia, Életem, az Így vagy tökéletes. Nehéz elképzelni, hogy egy tinipár szívesen jönne a szüleivel. Vagy hogy egy kamasz baráti társaság megjelenjen az anyukákkal, apukákkal. A ki­sebb gyerekek esetében pedig 28–35 évesek lennének a kísérő szülők, és ez a korosztály sincs még igazán átoltva. Persze bevethetők a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik is. A védettség ellenőrzése önmagában se lesz olyan egyszerű, erre is jól ki kell képezni az új diákmunkatársakat. Rengeteg hívást kapunk ezzel kapcsolatban, hogy mi lesz a pontos rend, csak a kártya jó-e, vagy elfogadunk papíros igazolást is? Számolnunk kell egy átmeneti, óvatossági időszakkal, a nézők valószínűleg nem fogják megrohamozni a mozikat. Ezzel együtt bízom benne, hogy lassan minden visszaáll. A régióban kifejezetten moziba járó országnak számítunk, 15 milliós – a lakosságra vetítve 1,5 százalékos – az éves jegy­eladás. Máshol jó esetben 1 száza­lékos.”

Gong is volt

Az art mozik mintha rugal­masabban reagálnának. Érthető, esetükben a tartalom meghatározó, ha néhány termükben a kulturált körülmények biztosítottak, a közönség már csak a vászonra figyel. Mindenesetre a Budapest Film már a nyitás bejelentésének másnapján „berúgta” mozijait. Borsos Erika, a fővárosi tulajdonú cég filmprogramozási vezetője leginkább az oltottsági korlátozások miatt aggódik: „Ugyan a művészfilmek nem egyes korosztályoknak készülnek, de az idősebbek kevesebbet járnak moziba. A jelenlegi átoltottság azt jelenti, hogy pillanatnyilag a közönségünk negyven százalékával sem számolhatunk. Kérdés, hogy a tizenévesek hogyan reagálnak az előírt kíséretre. Amúgy az ellenőrzés nem jelent komoly problémát. Kétszer kell felmutatni a kártyát igazolvánnyal együtt: a mozi, illetve a terem bejáratánál.” A zárást itt is sikerült „vérveszteség” nélkül túlélni. Az állami bértámogatás mellett a főváros is komoly segítséget nyújtott, a múlt évben az NKA és a Nemzeti Filmintézet is biztosított pályázati pénzt a Vissza a moziba! kampánnyal. Ezenkívül a Budapest Film távmozi-szolgáltatással is igyekezett orvosolni anyagi gondjait és őrizni szakmai presztí­zsét. „Ez inkább afféle pótszolgáltatás volt a nézőinknek, hogy tudják, készülnek még filmek, és mi is létezünk, lesz mit bemutatni – magyarázza Borsos Erika. – Minket mindenképpen kondiban tartott. Úgy próbáltuk kidolgozni a szolgáltatást, hogy a lehető legjobban hasonlítson a mozira. Új filmeket is kaptunk hozzá, »élő«, időponthoz kötött, megszakíthatatlan »vetítéseket« produkáltunk, volt gong is. Tavaly huszonötezer nézőt hozott, ami szép szám. A továbbiakban is használni akarjuk ezt a formát, bár a lehetőségei egy mozi számára igen korlátozottak. A neten az előfizetéses streamingszolgáltatók óriási kínálata mellett rengeteg az ingyenesen elérhető filmes tartalom. A zárás alatt számunkra külön »konkurenciát« jelentettek az élő színházi közvetítések is. Tapasztalatunk szerint a távmozizásnál a premier előtti, rendezvényhangulatú bemutatók iránt van a legnagyobb érdeklődés. Horváth Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjére, amelyhez netes közönségtalálkozót is kapcsoltunk, 1200-an voltak kíváncsiak.” A filmprogramozási vezető úgy látja, a mostani nyitásnál nem lesz probléma a kínálattal. Az új bemutatók mellett vászonra kerülnek zárás előtt, illetve távmozis formában indított művek is. Magyar filmekből pedig kisebb áradat várható. „Tavaly november-decemberben nagyon sok magyar premier maradt el, velük együtt jelenleg húsz körül lehet a bemutatásra váró hazai produkciók száma – állítja Borsos Erika. – Mi hármat forgalmazunk közülük: Milcso Mancsevszki magyar koprodukcióban készült Fűzfáját, valamint két első filmet, Krasznahorkai Balázs Hasadékát, illetve Lőrincz Nándor és Nagy Bálint Legjobb tudomásom szerint című alkotását.”

A vászon varázsa

Általános, hogy a hazai forgalmazók beleegyeztek a premier előtti online bemutatókba, de a széles körű terjesztéssel meg akarták várni a nyitást. Az art filmek egyik legelismertebb hazai forgalmazója, a Mozinet is ezt az utat preferálta. Támogatták tartalommal a Budapest Film távmozi-szolgáltatását, most nagyon számítanak partnerük vetítőhelyeire. Tizenkét filmjük vár bemutatásra, közülük nyolc külföldi alkotást már vetítettek az októberi Mozinet Filmnapokon, de a mozipremierek elmaradtak. Most végre velük együtt el tudnak majd indítani, döntően a nyár folyamán, négy ígéretes magyar újdonságot is, Badits Ákos Űrpiknikét, Kis Hajni Külön falkáját, Török Zoltán Vadlovak című természetfilmjét és Enyedi Ildikó új alkotását, A feleségem történetét. A cég egyik munkatársa, Gyenis Ajándok ügyvezetője az egy éve működő Cinego online művészfilmes portálnak, így közelről látja a mozi és a netes filmterjesztés viszonyát. „A Cinego döntően a Magyarországon forgalmazott art filmekre épül. Úgy gondoltuk, hasznos, ha ezeket egy közös oldalon tesszük elérhetővé – hiszen az artmozi-hálózat nem fedi le az egész országot. Így a filmbarátok nem maradnak le semmiről. Előfizetéssel megtekinthető a legtöbb alkotás, néhányat, általában a legújabbakat külön összegért lehet »kölcsönözni«, és szintén egyedi fizetéssel a filmek le is tölthetők.” Az oldal keresettsége folyamatosan nő, de átütő sikertörténetről egyelőre nem beszélhetünk. „Tisztában vagyunk a realitásokkal – jelenti ki Gyenis Ajándok. – Egy hosszabb folyamatról van szó, egyelőre még el kell terjeszteni a köztudatban, hogy létezünk. Az már látszik, hogy van igény a szolgáltatásra, és jó kínálattal, erősebb marketinggel jelentősen bővülhet az érdeklődők, előfizetők száma. Egyelőre pár ezres nagyságrendű a számuk, és ekkora a legsikeresebb filmek nézettsége is. Egyébként úgy tűnik, a filmek a neten is a mozis pályájukat futják be. De előfordul, hogy egyes alkotások, többnyire kamara­drámák, jobban érvényesülnek ezen a felületen. Ilyen volt például egy német film, a Kontroll nélkül. A moziban a várakozások alatt teljesített, a Cinegón viszont kifutotta magát.” Gyenis Ajándok a járványhelyzet és a streaming terjedése ellenére sem lát visszaesést a művészfilmek piacán, mozis forgalmazásuk perspektívájában. „Nyilvánvaló, hogy ha a mozik be vannak zárva, akkor mindent visz a streaming – állítja a Cinego ügyvezetője. – De egyébként a netes terjesztők nem annyira a mozikkal konkurálnak, mint inkább a tévécsatornákkal, a tékákkal, és persze egymással. A mozik szolgáltatásának megvan a sajátos minősége, amelyet változatlanul igényelnek az emberek. Közönsége egyre nehezebben bővíthető, de szó sincs a mozi haláláról. Sőt, a mozi és a streaming erősítheti is egymást. Együtt tudják igazán hatásosan terjeszteni a filmkultúra varázsát.”