Nem akarja sem mesterműnek, sem maffiaállamnak nevezni a NER-t a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora a 24.hu-nak adott interjújában. Kovách Imre - aki évek óta kutatja a rendszer sikerességének titkát - úgy látja, aligha lehet a NER-re másként tekinteni, mint egy működő, tehát racionálisan értelmezhető, az emberek jelentős része által elfogadott rendszerre. Ráadásul mindenre van valamilyen válasza, még ha ez rossz is.
Eközben az újraelosztás is átalakult: lentről elvettek forrásokat és odaadták a közép- és felső osztályoknak, vagy elköltötték nem kevés esetben értelmetlen vagy alacsony hatékonyságú fejlesztésekre. Ráadásul ezt sikerült úgy megtenniük, hogy abból nem lett politikai instabilitás. Noha ez az alsó egyharmad általában válaszol - vagy a bűnözés lesz magasabb, netán a politikai érdekérvényesítésüket szervezi meg valaki - Magyarországon mégsem történik semmi. Mindez a közmunka miatt is van, valamint a "kormányzati és főleg a lokális identitás-, illetve kultúrpolitika megadja annak lehetőségét, hogy mentálisan ne érezzék azt a vesztesek, hogy semmilyen közösséghez sem tartoznak. A falunapok, rendezvények, helyi események, hagyományok, a lokális identitás erősítése, a helyi vagy a nagyobb közösséghez tartozás illúziója a NER-ben egy fontos pillér.
"A magyar társadalomban pedig inkább a nehézségek elviselésére, kezelésére, a túlélésre szolgáló tudásból van több, mintsem a rendezett változtatáshoz, netalán a lázadáshoz" - fogalmaz Kovách Imre.
A kutatóprofesszor szerint ezek a tömegek nem látnak alternatívát, nincs valódi politikai képviseletük sem és médiaforrásuk sem. Megjegyezte, az alsó csoportokhoz tartozók – így még a szegények jelentős része is – a stabilitást preferálják, azt, aminek a működésmódjait kiismerték, amire bejáratott válaszaik vannak. "Ez a mai rendszer pedig, tetszik, nem tetszik, eddig ilyennek bizonyult számukra."
Hozzátette,
Kovách Imre szerint ha a NER-t valaki kitalálta volna, akkor nagy eséllyel nem bírta volna magában tartani, hogy ő a feltaláló.