Egy teljes évet vett igénybe, míg Sir Ian McKellen igent mondott a walesi rendező, egyben gyakori színházi alkotótársa és korábbi romantikus partnere, Sean Mathias felkérésére, hogy élemedett kora ellenére bújjon még egyszer Hamlet, dán királyfi szerepébe. A sors a pandémia képében majdnem egy évvel késleltette a produkciót, amelynek bemutatóját végül június 21-re, Angliá karanténból való kiszabadulásának tervezett napjára időzítették. A színhely egy másik fáradhatatlan "veterán", II. Erzsébet szomszédsága, a windsori Theatre Royal lesz, ahol az előadások szeptember 4-ig folytatódnak. Az érthetően felfűtött izgalommal várt bemutató előtti sajtónyilatkozatokból kiderül, hogy nem pusztán "kor-vak", hanem "nem-vak" és "szín-vak" vállalkozásról van szó, amennyiben, - ahogy a The Guardian figyelemfelhívója fogalmaz, - a szereposztás nem éppen "konvenciális".
A 83 éves Steven Berkoff alakítja Poloniust, ami rendjén is van, de a színlapon Laertes neve mellett Emmanuella Cole tűnik fel, a hetvenes évei közepén járó Francesca Annis vállalta Hamlet atyja szellemének figuráját, míg Gertrudot, a címszereplő édesanyját, Jenny Seagrove játssza. A McKellennél közel húsz évvel fiatalabb színésznő élettársa, Bill Kenwright, az Everton labdarúgó klub elnöke az előadás producere.
Sir Ian McKellen fel tudja mérni, milyen vakmerő lépésre szánta el magát, ám úgy érzi, "mindez nem az ő problémája, ő készen áll a szerepre, de tudomásul veszi, ha a közönségnek nincs tetszésére a szokatlan felállás". Mint a Guardian-nek kifejtette: "Senkit nem akadályozok meg, hogy eljátssza Hamletet. A színház az elhitetésről szól. Lehetségesnek kell lennie, hogy élvezni tudjuk, amint bárki bármilyen szerepet magáévá tesz". A darabban 30 évesnek mondott Hamletet rendszerint 40 éven aluli színészek játsszák. McKellen is megfelelt ennek a hagyománynak, amikor először 1971-ben a Prospect Theatre Company-vel mutatkozott be a szerepben, csekély sikerrel. Sir Ian, akit a legszélesebb közönség alighanem A gyűrűk ura hollywoodi filmsorozat Gandalfjával azonosít leginkább, az egyik legtapasztaltabb brit Shakespeare-színész. II. Richárd, III. Richárd, Macbeth, Coriolanus, Jago és legutóbb Lear király - egyik zseniálisabb, megragadóbb, felejthetetlenebb emlék, mint a másik.
A karizmatikus színésznek nem csak az ad értékes muníciót, hogy úgy ismeri a bárd nyelvezetét, mint a tenyerét, hanem sok évtizedes élettapasztalata is. A 82. születésnapját május 25-én ünneplő művész arra hivatkozik, hogy "tudja, mit jelent egy szülő korai elvesztése, hiszen máig nem dolgozta fel édesanyja halálát, amikor ő alig 12 éves gyerek volt. Ez még mindig traumatikus emlék". Sir Ian, akinek szakmai életrajza furcsább választásokat is tartalmaz, volt például Twankey özvegyember az Aladdin pantomimjátékban, "leginkább 15, sőt 8 évesnek érzi magát". Az előadás-sorozat komoly fizikai próbatételére heti háromszori Pilates-tornával gyakorol, így cseppet sem tart attól, hogy baj lehet majd a kardpárbajjal. Az Opheliát alakító 28 éves Alis Wyn Davies máris igazolta Sir Ian erőnlétét: "Úgy rohan fel és alá a színpadon, mint senki más", jelentette ki, hozzátéve: "A közönség bele fogja élni magát ebbe az illúzióba".
McKellen hasonlóan rossz lélekállapotban élte meg a koronavírus-járványt, mint ikonikus színész kollégái, Judi Dench, vagy Maggie Smith, akik pályafutásuk alkonyán úgy érezték, a sors végső lehetőségektől fosztotta meg őket. Fizikai állapotát jelzi, hogy közvetlenül a Hamlet-széria befejezése után, ugyancsak a windsori színházban, Csehov Cseresznyéskertjének új adaptációjában Firsz jelmezét ölti magára. Erre a szerepre valójában túl fiatal: az inas 87 éves.
