Miért lenne jó Magyarországon is az európai minimálbér bevezetése? Sokan nem értik a rendszer lényegét, s csak vaktában vagdalkozva tiltakoznak ellene, különösen a kormánypártiak. Vannak viszont, akik nagyon is jól értik, s éppen ezért tiltakoznak a bevezetése ellen.
Az egységesség egyáltalán nem azt jelenti, hogy az Európai Unió központilag, összegszerűen meghatározná, hogy az egyes tagállamokban mekkora legyen a minimálbér. Ez elképzelhetetlen is lenne, hiszen teljesen eltérő az országok fejlettségi szintje, óriási a különbség a legkisebb és a legnagyobb bérek között. Az Európai Bizottság olyan keretrendszert javasol, amely kiszámítható és méltányos béreket garantál minden EU-s országban. Az irányelv szerint a minimálbérnek biztosítania kell a tisztes megélhetést – nem összekeverve a bért és a jövedelmet. Vagyis: sem az adókedvezményeket, sem a béren kívüli juttatásokat, túlóradíjazást nem lehet a bérrel keverni. Ez fáj a kormánynak, s mindenki értésére adta: nem fogja bevezetni.
A napokban éppen Palkovics László innovációs és technológiai miniszter érvelt igen nagy meggyőződéssel egy konferencián amellett, hogy Magyarországnak nem jó az egységes elven alapuló európai minimálbérrendszer. Vajon miért nem? Ha egyszerűen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy azért, mert ami jó az egyszerű embernek – ez esetben a munkavállalónak –, az homlokegyenest ellenkezik a kormány politikai és gazdasági szándékaival. A kormány valahogy úgy tekint a munkavállalókra a magyar gazdaságban, mint egy alkatrészre, amit bármikor lehet helyettesíteni egy olcsó ukránnal. Nem látja, vagy nem akarja látni a számok mögött a hétköznapi emberek sokaságát.
Az Orbán-kormány nem a szociális érzékenységéről híres, s ez máris akadálya az egységes európai elvekre épülő bérrendszer kialakításának. Az EU-s minimálbér bevezetésekor ugyanis a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepük lesz a szakszervezeteknek, s a munkahelyeken és az ágazatokban kötött kollektív szerződéseknek. Az elvárás szerint az érintett országokban nem üldözhetik a munkavállalók képviselőit, és nem hozhatnak olyan ágazati törvényeket, amelyekkel kifejezetten tiltják a kollektív szerződések megkötését.
Itt lehet a „bibi”. Az egységes rendszer elfogadásával ugyanis a kormányoknak kötelezniük kell magukat, hogy az országban működő cégeknél legyen szakszervezet, és kollektív szerződésben rögzítsék a munkavállalók jogait és a munkáltatók kötelezettségeit is. Tudom, most sokan megjegyzik, hogy hiszen nálunk is vannak kollektív szerződések. Igen. A munkahelyek nagyjából 20-25 százalékánál. Az egységes rendszert viszont 70 százalékhoz kötné az Unió. Ráadásul, az ellen az ország ellen, amely ezt nem teljesíti, kötelezettségszegési eljárás fog indulni, aminek súlyos büntetés lehet a vége. Az Orbán-kormány nem tűri az olyasfajta kötöttségeket, amelyeknek célja a munkavállalók életszínvonalának növelése. Márpedig a kollektív szerződések kötelezően széleskörű elterjedése jelentős minőségi ugrás lenne a foglalkoztatásban és a munkavállalók életszínvonalában is. Szakszervezeti vezetők a bőrükön tapasztalják rendre, hogy ez a kormány ezt nem akarja. Gazdasági áldozatok árán pedig pláne nem. Márpedig a béremelés nem megy másként.
És ami a legdurvább: ha a hazai minimálbér igazodik az EU-s normákhoz, akkor a kormány nem fogja tudni kiajánlani a nemzetközi piacon szégyenteljesen olcsón a magyar munkavállalókat. Véleményem szerint viszont az egységes minimálbér bevezetése az ország versenyképességét is növelné. A tisztességes verseny garantálja a tisztességes bért fizető munkáltatók stabilitását is, mert nem lehetne kerülő utakon versenyelőnyhöz jutni. Ez jó a munkavállalóknak és a munkáltatóknak is. Na, ez az, ami nem tetszik a hatalomnak.
Ja, és a lényeg: az egységes bérrendszerhez csatlakozó tagállamokat az Európai Parlament felszólítja a közbeszerzések megtisztítására is. Ennek tükrében, lássuk be, az Orbán-kormánynak valóban nem kedvez az új bérrendszer. Még akkor sem, ha ezzel magyar emberek millióin segítene. Szégyen.