Bayer show Schiffer hintójában

Bayer Zsolt nemrég, vasárnapi hírtévés műsorában azon kesergett… Csak könyörgöm, most hagyjuk, miért nézek Bayer show-t, és egyáltalán, miért figyelek oda Bayerre. Erről csupán annyit, hogy szeretek még tévézgetni, és igazi médiafigurának tartom. Dühít, felháborít, de közben szórakoztat. És hiába nem nézem, a demokratikus sajtó úgyis rendre elém rakja valamilyen „szenzációsan” otromba, provokatív kijelentése miatt… Szóval, az egyik adásban Bayer éppen azon kesergett, persze fojtott indulattal szuszogva, levegőt és szavakat keresve, hogy a Magyartanárok Egyesületének elnöke azt bírta mondani, hogy „egyszerű, de múltba révedő volt a magyar érettségi”. (Zárójelben: Arató László nem mondta ezt, a 444.hu adott ilyen címet a nyilatkozatát ismertető cikkének.) Ráadásul az 1848-hoz kapcsolódó szövegértési feladatsorról kijelentette (ez már való igaz), hogy „hivalkodó-ideologikus nemzetihagyomány-tiszteletet sugall”. Mi lesz a kultúrával, az európai, nemzeti hagyományokkal, ha ilyen szabadelvű alakok kezébe kerül az oktatás? Bayer borzalmas jövőt vizionál: hiszen ebben visszacseng a Shakespeare tanítását ellenző világmozgalom (egy amerikai egyetem kurzusa a rasszista szemlélet felől vizsgálja a drámaíró életművét), a Hófehérkét életre keltő hercegi csókban abúzust látó vélekedés (született egy disneylandi játék kapcsán, Tibi atya blogja szerint).

Azért különös Bayer aggodalma, mert ha valaki, ő biztos nem a klasszikus európai, nemzeti műveltség terméke. Sokkal inkább a modern, globális kereskedelmi tömegkultúráé. Amely a nézettség érdekében igyekszik maximálisan kiszolgálni a nézői elvárásokat. Többek között szélsőségesen szubjektív publicisztikával, látványosan ingerült, harsányan morgó médiaegyéniségekkel, akiknek száján ott habzik széles társadalmi rétegek minden indulata, agresszív hiedelme. Mondják szabadon, ami szívükben-fejükben megvillan, fütyülve módszerességre, ismeretekre, kulturáltságra. A médiacégek pedig, ahogy egy nagyszerű, klasszikus(!) amerikai film, a Hálózat feltárta, támogatják ezt, mert hatásos, nézőket, pénzt hoz.

Kétségtelen, hogy ez a hangütés hasznos és elgondolkoztató is lehet, ha őszinte és van kenne kellő nyitottság, szellemi spiritusz. Bayernek megvan minden képessége hozzá, hogy nagy legyen ebben a műfajban. De valamiért egy politikai kurzus szolgálatába állt, korlátok közé szorítva lüktető személyiségét. Ami egyéni konzervatív gondolkozását a politikai radikalizmus útvesztőibe, szabadosságát talpnyaló közönségességbe sodorja. Amitől, kellő távolságból, megmosolyogtatóan hiteltelenné válik. Hiszen azzal, ahogy kötetlenül, fékezhetetlennek tűnő individuális hangon, egyéniségéből fakadó, természetes teatralitással filozofálgat-moralizálgat és mocskolódik a világról, nem illik össze egy politikai erő rajongó tisztelete, hatalmi képviselőinek, véleményformálóinak alázatos szerepeltetése műsoraiban. Csillog a szeme, amikor Varga Juditot, Kövér Lászlót, Kásler Miklóst vagy Bogár László közgazdászt hallgatja. És könnyezik a lelke az örömtől, hogy szólhat hozzájuk.

De ez nála nem feltétlenül politikai szolgalelkűség. Mert láss csodát, az említett adásban Schiffer András volt a vendége. Úriembernek úriember, de mégiscsak a „másik” oldalról, zöldre vízfestékelt baloldali szellemiséggel. Hogy Schiffer miért ült le vele joviálisan beszélgetni abban a műsorban, amelyben hetente gyalázzák útszéli módon a szocialista és szabadelvű értékrendeket, az emancipációs mozgalmakat, azok hazai képviselőit, politikusait, köztük a jogász egykori párttársait - komoly kérdés. De ha már így esett, lássuk, mi esett. Nos, Schiffer András megkapta Bayertől ugyanazt a tiszteletet, mint a fideszes kormányhintó utasai és kísérői. Amit megkapó intelligenciával használt ki. Felmérte az érintkezési területeket saját nézetei és a radikális nemzeti jobboldal hatalmi törekvéseinek ideológiája között, középpontba állítva a nemzetközi tőke kizsákmányoló természetét, centrum és periféria egyenlőtlenségének problémáját, és ezek mentén fogalmazta meg álláspontját a mai helyzetről, és a kormány tevékenységével szembeni kritikáját. Mintha valahol közösek lennének a célok, és ő elérésükre kínálna csupán alternatív, átgondoltabb megoldásokat. Nyugodt, tárgyszerű hanghordozásával, és gondolatainak árnyalt, de követhető, szabatos kifejtésével egyértelművé tette, hogy itt ő a szaktekintély, beszélgetőtársa pedig egy tisztes, lelkes, érdeklődő polgár. Aki nem fogja tudni felidegesíteni kormánypárti ellenvéleményével, még Mészáros Lőrinc népmesei védelmezésével (jót tett a szőlőtermelőkkel), az ellenzéki kettős mérce felemlegetésével sem, mert ezek csak afféle háborgások, amelyekre neki átfogó, elemző, rendszerkritikus válasza van. És Bayer nem makacskodott, nem fészkelődött, nem vágott szóba. Elfogadta a felállást. Igyekezett visszafogottan, szabatosan, irodalmian fogalmazni, ahogy gondolkozó értelmiségihez illik. Mert számára titkon nagy öröm, ha annak tartják. A szellemi, politikai elit részének. Amikor beülhet a hintóba, és nem csak húznia kell.