Nem könnyű műfaj az irodalomba oltott ismeretterjesztés. Vékony jég, amin nagyon sokan elcsúsznak, többnyire amiatt, hogy az ismeretanyag átadásának prioritása mentén beáldozódik az irodalmiság. Legtöbbször a történet bánja, sokszor bugyuta és esetleges marad, kidolgozatlanok a karakterek, a dramaturgia pedig a legnagyobb jóindulattal is maximum sekélyes.
Berg Judit azon kevés szerzők egyike, aki egyetlen suhintással képes átvágni a két szándék (oktatás és szórakoztatás) közé könnyen gubancolódó gordiuszi csomót. Úgy elegyíti a detektív- és kalandregények világát az önmagában olykor száraz információhalommal, no és a köré kerekített sztorikkal, hogy a két jelleg nemhogy nem vesz el egymásból, de még fel is erősítik a hatást. Miközben az olvasó kalandról kalandra izgulja végig a regény mind a kétszázhatvan-valahány oldalát, úgy kerül képbe a történelmi valósággal – A keresőkben a Seuso-kincsek ellentmondásos, máig feltáratlan, homály és hazugság fedte rejtélyes történetével –, hogy észre sem veszi: tanul.
Berg Judit ahhoz a korosztályhoz is mesterien szól, akikkel talán a legnehezebb hangot találni – ennek bizonyítéka, hogy korábbi hasonló regényét – Az őrzők, mely a Mátyás-templom történetét járja körül krimibe ágyazva – 2020-ban a HUBBY diákzsűrije Az év ifjúsági regényének választotta 12+ kategóriában.
A keresők, ha lehet egyáltalán fokozni, talán még Az őrzőknél is lebilincselőbben vezet be a történelembe. Olyannyira belejött a szerző a valós és fiktív szálak összekuszálásába, hogy olvasó legyen a talpán, aki az Utószó nélkül különbséget tud tenni közöttük. Lassan, de egyre biztosabban ifjúságikrimi-hagyomány teremtődik, melynek hősei a Bölcskey Gimnázium diákjai, legendássá váló nyomozója pedig Renard felügyelő, aki Az őrzőkben lefülelte Hiénát,
A keresőkben pedig a Seuso-kincsek körüli bűntény(ek) nyomába ered.
Az izgalmas párbeszédekbe rejtett ismeretterjesztő mondanivaló névtelen fenyegető levelek, egy vízi hulla, egy „túszdráma”, a nemzetközi Seuso-per, műtárgyvédelem és titkos ásatások között kanyarogva enged bepillantást a IV. századi Pannónia életébe, a Seuso-kincs történetébe, sőt még talányos dél-amerikai legendákba is. A történelem, a régészet és a közelmúlt valós eseményei fordulatos bűnügyi történetté fonódnak össze, mely a könnyed krimiszövést kedvelő felnőtt olvasók számára is határozottan szórakoztató élményt kínál. Rengeteg érdekességgel, ugyanakkor azzal a felhőtlenséggel és karakterelnagyolással, ahogy Rejtő hősei vagy Bud Spencer és Terence Hill „nyomoznak” a bűnösök után: „Vicente kínjában a fogát csikorgatta. A főnök világosan megmondta, hogy nem hibázhat többet. De most akkor élve rakja ki az erdőben, vagy örökre elnémítsa a lányt? Fogalma sem volt, mi lenne a megfelelő döntés.”
A könyv valóságszálait a Magyar Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa, Mráv Zoltán régész segített történelemhűre fésülni. Ahogy a szerző az Utószóban mondja is, „A regényben felvázolt történelmi háttér és a Seuso-kincs itt bemutatott története megfelel a tudomásunk szerinti valóságnak, a jelenben játszódó eseményeket azonban én magam találtam ki. Mivel a könyvben szereplő gyerekek és felnőttek is az írói fantázia szülöttei, így a Szabadbattyánban, Polgárdiban, Fehérváron és Budapesten játszódó események sem valóságosak”. A szereplők közül egyedül a brit nyomozó, Richard Allister alakját mintázta az író valós személyről: a kilencvenes években egy Richard Ellis nevű rendőrtiszt vezette a Scotland Yard Seuso-kincseket érintő nyomozását.
A könyv végén egy 42 szavas függelék veszi sorra a regényben felbukkanó történelmi helyszíneket, fogalmakat, személyeket, így aki kedvet kapott, folytathatja a mélyre ásást. Sanszos, hogy előbb-utóbb kincsre bukkan. (Ecovit, 2021. 271 o.)
