Meglepetéspartit szervezett feleségének Dominik 2018 februárjában, az édesanya épp vásárolni volt, és amikor hazaért, a nappalit megtöltötték a barátai. Két nappal később Franziska erős fejfájásra panaszkodott. Mivel állapota folyamatosan romlott, Dominik kórházba vitte, ahol az adatok felvétele közben Franziska eszméletét vesztette.
A hatodik hónapban lévő Franziska agyát baktériumok támadták meg, a fertőzés halálosnak bizonyult – babáját császármetszéssel sikerült megmenteni. 1800 grammal segítették a világra. „Ez egy tragikus eset, ami azt bizonyítja, hogy vannak helyzetek, amikre nem lehet tudományos magyarázatot találni – mondta Herweg Gerlach. Az orvos szerint esélyük sem volt Franziska megmentésére, hisz nem tudták, mi okozta a fertőzést. Lehet, hogy volt egy rejtett vele született betegsége, az is elképzelhető, hogy örökölte a hajlamot erre a fertőzésre. Az orvosok nem találkoztak még ilyen esettel, főleg nem ilyen gyors lefolyásúval.
„Tíz perc alatt megváltozott mindannyiunk élete – idézte fel ezt a napot Dominik Lemcke az RTL televízióban. – Óriási fájdalmat éreztem, képtelen voltam igazán örülni a lányomnak, miközben azt is tudtam, hogy ő nem tehet semmiről és nekem kell gondoskodnom róla. A fiúk miatt sem lehettem gyenge. Az orvosoktól azt kértem, engedjék meg, hogy a gyerekek is elbúcsúzhassanak az édesanyjuktól. Azt mondtam nekik, anya a mennyországban van az angyalokkal. Azt szerettem volna, hogy megértsék, nem látják többet az édesanyjukat, de ezt képtelen voltam akkor így kimondani.”
L
eonie még két hónapig a kórházban maradt, édesapja naponta bejárt hozzá és egy cumisüvegből táplálta. „A napi látogatások keretet adtak a napnak, és a kapcsolatunkat is elkezdtük felépíteni.”
Segített a vírus
Elias most már hétéves, Luis öt, Leonie három. Az egyik napról a másikra édesanya nélkül maradt családnak időre volt szüksége az összeszokáshoz.
„Most már jól megvagyunk, de az eleje nagyon nehéz volt. Fokozatosan csiszolódtunk össze, nehezen alakult ki, hogyan menedzseljük a mindennapjainkat. Ahogy nőnek a gyerekek, sok szempontból úgy lesz egyre könnyebb. Számomra nem volt kérdés, hogy felnevelem őket, eszembe sem jutott, hogy intézetbe adjam őket. És annyi feladatot adtak, hogy nem maradt energiám a helyzetemen gondolkodni. Volt, amikor kiborultam, ingerült, türelmetlen voltam velük, de ez talán érthető.”
Bár a koronavírus-járvány miatti korlátozások, a digitális oktatás pluszterheket jelentett, Dominik szerint mégis ebben az időszakban kovácsolódtak igazi egységgé. „A speciális helyzetben egyedi szabályokra volt szükség, sikerült olyan napirendet kialakítani, ami mindenki számára megfelelő volt.”
Dominik elkezdett egy online kereskedelmi tanfolyamot, az előadásokat napközben nem tudta hallgatni, ezért fölvette őket, és akkor tanult, amikor a gyerekek már aludtak. Ezenkívül egyéni vállalkozó lett, kerti kisgépek bérbeadásával foglalkozik. „A gyerekek jönnek velem, amikor valakihez kiszállítjuk a gépet vagy visszahozzuk. Ha több helyre kell mennem, akkor csomagolunk szendvicseket, az autóban esznek, ezt különösen élvezik, azt mondják, ilyenkor piknikezünk.”
Fontos az emléke
„Nagyon kritikus vagyok a környezetemmel és magammal, azt gondolom, nincsenek megoldhatatlan problémák, számomra az nem opció, hogy valami lehetetlen. A gyerekektől is elvárom, hogy az életkoruknak megfelelően a maximumot nyújtsák, úgy gondolom, másképp nem tudnánk működni. Amíg feladatok vannak, addig nincs megállás, nem tudok aludni, amíg azt érzem, hogy valamit nem csináltam meg, így előfordul, hogy csak három-négy órát alszom.”
A család rendszeresen kijár az édesanya sírjához, legalább hetente egyszer. A gyerekek szeretik ezeket az alkalmakat, ilyenkor gondozzák a sírt, elmesélik anyukájuknak, mi történt velük az utolsó találkozás óta.
„Fontos, hogy ne felejtsék el az édesanyjukat. Vannak időnként egészen megható, megrázó pillanatok. Volt, hogy hűvös időben a fiúk elhozták kedvenc takarójukat, oda akarták tenni a sírra, hogy anya ne fázzon. A kislányom egyszer azt mondta, ha a mennyországban olyan kevés a hely, mint ahol anya most van, akkor ő nem szeretne odakerülni, mert még szaladgálni sem lehet. Az otthoni étkezéseknél Franziska helyére senki sem ül, ha vendégek jönnek hozzánk, ők sem foglalhatják el a feleségem székét. Gyakran nézegetünk fotókat Franziskáról, ilyenkor a fiúk felidéznek egy-egy közös emléket.”
