Főfoci

A foci az egyik legjobb dolog a világon, valóban érdemes érte rajongani. Mindig nevettem a „fúúúj egy focimeccsen izzadt, sörhasú férfiak ugrálnak és kiabálnak tömegben, olyan undííííí” jellegű sápítozásokon – egyrészt a foci nyilvánvalóan nem ilyen, másrészt ez egy roppant szexista megjegyzés. A fociért sok mindent érdemes megtenni – nekem is van olyan barátom, aki ahhoz igazította a napirendjét, hogy az elsők között foglalhasson jegyet a magyar csapat eb-meccseire. De neki legfeljebb a saját napirendje és pénztárcája bánta e szenvedélyt.

Ám ha ez egy országgal történik meg az első számú és nagyjából mindenre kiterjedő befolyással bíró vezetője miatt, az már komoly baj. Korábban írtam már arról, amikor Orbán Viktor maga vezette ki az emblematikus furgont Felcsútról a Bayern München edzőközpontjába néhány gyerekkel, hogy meggyőződjön róla: a német klubnál valóban jó kezekbe kerülnek. És ezzel nincs semmi baj. Ha viszont a legfelsőbb népképviseleti szerv ülésrendjét is ahhoz igazítják, hogy a miniszterelnök ki tudjon menni az aktuális meccsre a stadionba, akkor ott sérül a legfelsőbb népképviseleti szerv működése.

Márpedig most ez történt. Mint megírtuk, az elmúlt öt évben véletlenül kettő olyan év volt, amikor a korábbiakhoz képest jelentősen hamarabb zárta-zárja tavaszi ülésszakát a parlament: 2016 és az idei. Csak hogy a magyar eb-meccsekre még kényelmesen kiérjenek a kormányzati potentátok. Nem is nagyon tagadták, hogy már kora tavasszal figyelmeztették a kormánypárti képviselőket és az államapparátust: egy törvény vagy átmegy az Országgyűlésen legkésőbb június 15-ig, vagy csak ősszel kerül rá sor.

Pedig gondoljunk bele csak abba, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan helyzetben például mennyivel pontosabb költségvetést lehetett volna összerakni, ha Varga Mihályéknak még a rendelkezésükre áll néhány hét, hogy a gazdasági folyamatokat elemezzék. Persze az is igaz, hogy ma már a költségvetés sem sokat számít. Legfeljebb utólag módosítják. A magyar-portugálon végképp nem ezen kell gondolkodni.