Néhány pillanatra háttérbe szorult az izraeli politikát az elmúlt két és fél évben meghatározó, késhegyre menő dráma, és szokatlan egység bontakozott ki a knesszetben. A képviselők szerdán elsöprő többséggel választották köztársasági elnökké Jichák Hercogot, a zsidó diaszpórával foglalkozó Szohnut vezetőjét, a baloldali Munkapárt egykori első emberét.
A halkszavú Hercog befolyásos família sarja, apja, Háim egykor Izrael államfője volt, nagyapja az azonos utónevű Jichák az ország történelmének első askenázi főrabbija. Ő maga ugyan elkötelezetten szekuláris, de jól csengő családnevének és meggyőző kampányának köszönhetően még az ultraortodox vallásos pártok törvényhozóinak némelyikét is megnyerte magának - ennek is tudható be, hogy a 120 fős knesszetben 87 szavazatot szerzett, míg riválisa, Mirjam Perec Izrael-díjas pedagógus mindössze 26 voksot kapott. Az izraeli kommentárok a két jelölt versengését példaértékűen érettnek minősítették, és kiemelték, hogy a jelöltek mindvégig tiszteletteljesen beszéltek egymásról.
A győzelme után tartott sajtótájékoztatón Hercog azt ígérte, hogy hidakat fog építeni az izraeli társadalom különböző csoportjai, valamint Izrael és a külföldön élő zsidó közösségek között, miután július 9-én átveszi a stafétabotot Reuven Rivlin leköszönő elnöktől. Egyben kifejezte abbéli reményét is, hogy együtt tud dolgozni minden kormányfővel, mire a mellette álló Benjamin Netanjahu nevetve közbevágott, hogy jobb, ha ezt a kérdést most nem bolygatják. Az ügyvezető miniszterelnök megjegyzése általános derültséget okozott a teremben. Az ajtón kívül azonban meglehetősen feszült volt a légkör, ami részben éppen Netanjahu sara volt.
A miniszterelnöki székért folytatott küzdelem szöges ellentéte volt az államfő-jelöltek nemes viadalának. A három ügyben is korrupcióval vádolt Netanjahu a véghajrában minden eszközt megragadott annak érdekében, hogy riválisa, Jair Lapid ne tudja a szerda éjféli határidőig tető alá hozni a kormányfő leváltását akaró szélsőjobboldaltól-baloldalig terjedő koalíciót. A kormányfő pártja, a jobboldali Likud jogilag támadta meg a szerveződő szövetséget. Azzal érveltek, hogy Lapid kapott felkérést Rivlintől a kormányalakításra, de ő odaígérte a miniszterelnöki széket Naftali Bennettnek a ciklus első feléig. A Likud szerint a centrista Jes Atid élén álló politikusnak erre nem lett volna felhatalmazása, az államfői hivatal viszont elutasította ezt az okfejtést.
Netanjahu attól sem riadt vissza, hogy felhergelje az embereket politikai ellenfelei ellen, a nemzetre veszélyesnek bélyegezve a készülő egységkormányt. Az uszításnak meg is lett a hatása: olyannyira megszaporodtak a fenyegetések több, a változás iránt elkötelezett politikusokkal szemben, hogy a belbiztonsági szolgálat megerősítette védelmüket. Tegnap este a koalíciós tárgyalásoknak otthont adó szállodánál is felpaprikázott volt a hangulat: százak tüntettek az összefogás mellett és ellen.
Az igazi dráma azonban zárt ajtók mögött zajlott. Lapid hiába akarta már délelőtt bejelenteni azt, hogy megvan a kormányalakításhoz szükséges többsége, az izraeli politikára jellemző módon az egyeztetések az utolsó pillanatig elhúzódtak. Az ideológiailag sokszínű pártok pozíciókon és programon is vitáztak: a Bennett fémjelezte szélsőjobboldali Jamina és a baloldali Munkapárt a bírói kinevezésekről döntő bizottság összetételén kapott össze, míg a koalíció támogatásáért cserébe az arab-iszlamista Raam ígéretet akart arra, hogy eltörölnek egy, az arab kisebbséget fokozottan hátrányosan érintő jogszabályt, ám ezt a szövetség jobboldali tagjai ellenezték.
Arról eddig nem érkeztek hírek, hogy a nézeteltéréseket sikerült-e elsimítani, ám azt Lapid szóvivője nemrég bejelentette, hogy a koalíciós megállapodás megszületett, a pártvezetők még éjfélkor lejáró határidő előtt formálisan támogatásukról biztosították az egységkormányt. A várakozások szerint a knesszetben azonban csak másfél hét múlva tartják a bizalmi szavazást. Az összefogás résztevőinek addig még van ideje arra dűlőre jutni az esetleges rendezetlen részletkérdésekről, ám ezalatt Netanjahunak is lehetősége van szétrobbantani a leváltására szerveződött blokkot. A dráma tehát tovább folytatódik.
