Korábban azt mondta, hogy egyre fojtogatóbbnak érzi a hazai színházi élet légkörét, ami sokszor zsákutcákhoz vezethet. Most járvány után, lehet több a levegő?
Éppen egy év múlva, a tíz éves évfordulón jár le a Fővárossal kötött bérleti jogviszonya a Jurányi Háznak, de az elmúlt két évet nem így képzeltem el. Mivel a járvány miatt gyakorlatilag egy év kimaradt a működésünkből, idén szeretnénk megvalósítani azt, amit tavalyra képzeltünk el. A fojtogató légkör sem csitult, sőt úgy érzem, hogy a szakmán belül egyre kiélezettebb a küzdelem. A választási kampány ezt valószínűleg tovább élezi majd. Eközben nekünk alkotni kell, sőt eldönteni, hogyan tovább.
A Fővárosi Önkormányzattal a politikai váltást követően változott a kapcsolatuk?
Alapvetően nem, mi előtte is jó kapcsolatban voltunk egymással. Az induláskor megkaptuk a bólintást. Talán jó időben előálltunk egy olyan koncepcióval, amire valójában csak igent lehetett mondani. Ezután is jó viszonyt ápoltunk, nem zavartuk egymás békéjét. A váltást követően is erre törekedtünk. De az elmúlt időszakban a budapesti kőszínházi kultúrharcos bokszmeccs miatt nem mi voltunk a legfontosabbak. Nem is voltunk olyan helyzetben, hogy sokat kellett volna velünk foglalkozni. Persze az együttműködés nem kérdőjeleződött meg, de a nagy útválasztás csak ezután következik, most indulnak a tárgyalások és egyeztetések a Jurányi jövőjéről.
Hogy változott az elmúlt években a Jurányi koncepciója?
Eredetileg hármas funkciót képzeltem el. Egyrészt egy inkubátorház jelleget, több társulatot összefogó ernyőszerű működést. Csatlakoztak hozzánk társulatok, vizuális művészek, civil szervezetek. De ez már inkább egy kortárs művelődési házra hasonlít. Másrészt egy a mindennapi életre reagáló közösségi térré is váltunk. Az elején elsősorban próbahelyet akartunk biztosítani a velünk együttműködőknek, de hamar kiderült játszóhelyet is igényelnek, így hamar nagy repertoárszámmal működő színházzá alakultunk.
Az elmúlt időszakban a független színházak, alkotók állandó harcot vívnak a fennmaradásukat biztosító pályázati pénzekért. Önök mennyire tudják őket segíteni, képviselni?
A FÜGE Egyesület, mint érdekvédelmi képviselet folyamatosan részt vesz ezekben a szakmai egyeztetésekben. Sajnos rengeteg gyerekbetegséggel küzd a támogatási rendszer, ezért a független színházak anyagi és jogi helyzete továbbra sem stabil.
Mintha a kultúrharc állandó célpontjaivá váltak volna.
A legnagyobb probléma, hogy nem tisztázott, milyen csatornákon, milyen formában juthatnak pénzhez ezek a társulatok, alkotók. Én az egészből a szakmaiságot hiányolom leginkább. A pályázati rendszert kellene sokkal átláthatóbbá, logikusabbá, tervezhetőbbé tenni.
A működési támogatásoknál legutóbb vihart kavart, hogy a független társulatok számára megmutatkozási lehetőséget biztosító szegedi Thealter egy fillért sem kapott.
Sajnos ezeket a szélsőségeket magában hordozza az elosztási rendszer. Mára a kultúrpolitika terepasztalává vált a színházi világ. Gondoljunk csak a Színház-és Filmművészeti Egyetemre, vagy az előadó-művészeti területen előforduló számtalan anomáliára. Ezt nagyon nehezen élem meg, mivel nem vagyok politikus alkat, noha a politikus színházban nagyon is hiszek, abban az értelemben, hogy reagál a közéleti jelenségekre. A pártpolitikát viszont igyekszem elkerülni intézményvezetőként és produkciókért felelősként is. A legszomorúbb, hogy nem is a színházakra fordított keret-összeg a kevés, hanem annak az elosztása és felhasználása szakmaiatlan és sokszor következetlen. Az ún. tao-pótló támogatásra például lovasszínházak és hajósszínházak is pályázhattak működésre, de a független színházak gerincét adó befogadószínházak már nem.
Az elmúlt egy évet, a leállást, hogyan élte meg a Jurányi?
Óriási kihívásként. Tanultam válságmenedzselést, ezt a tudást most próbáltam hasznosítani. Sajnos mivel nem tudtuk, meddig tart, állandóan újra kellett terveznünk. Arra büszke vagyok, hogy a huszonnégy alkalmazott közül senkit sem kellett elküldenem. Segítséget jelentett a bértámogatás, illetve, hogy a bérleti díjra is kaptunk kedvezményt a Fővárostól. A produkciós támogatást pedig átcsoportosítottam, ennek a levét pedig ezután isszuk majd meg, nemcsak mi, hanem a társulatok, alkotók is.
Mennyien érdeklődtek az online előadásaik iránt?
Mi a SzínházTV-vel szerződtünk és osztoztunk a jegybevételen. Jól indult, sokan nézték Az egy őrült naplóját például több, mint ezren, ami a mi 150 személyes nézőterünkhöz képest óriási szám. Aztán először fokozatosan, később radikálisan csökkent az érdeklődés, ebben közrejátszhatott, hogy egy idő után szinte mindent elárasztottak a különböző minőségű felvételek, másrészt valószínűleg a nézőket is kissé lefárasztotta a dömping.
A Jurányi csak ősszel nyit, de addig is készülnek néhány kuriózummal.
Augusztus elején újra lesz előadása az AlkalMáté Truppnak, ezúttal egy szabadtéri helyen a Benczúr Kertben, most Jordán Adélról szól majd a produkció. Június első hétvégéjére pedig több intézménnyel együtt egy kirakatszínházi programmal készülünk. Ennek a lényege, hogy az üvegen át lehet nézni végre „élő” művészetet. Ezzel a nyitással szeretnénk üdvözölni a nézőinket a nyári zárás előtt, és kicsit kimozdítani őket a városba, a közterekre, minél távolabb a digitális kijelzőktől. Mi, mint Jurányi ezt a programot a Margit-negyed kulturális eseményeként valósítjuk meg és négy használaton kívüli kirakatos üzlethelyiséget töltünk fel művészeti tartalommal, köztük színházzal, tánccal, zenével és képzőművészettel. Egyik kedvenc helyiségem, a Margit krt. 54 szám alatt található, itt Nagy Fruzsina és Szűcs Edit jelmeztervezők állítanak ki ruha-installációkat, reagálva az elmúlt egy év történéseire, vetítéssel és tánccal kísérve.
Nem késő ez? Hiszen most már mindenki inkább a kirakaton túlra vágyik.
Ez nehéz kérdés, még februárban kezdtük el a szervezést, akkor még nem tudtuk, hogy mi várható június elején, de azt hiszem ez a kezdeményezés épp a kreativitása és az innovációs mivolta miatt most is sikeres lehet.
Ön három gyermek édesanyja, és közben maga mögött tud kilenc jurányis évet. Mi dönti el, hogy milyen irányba megy majd a jövőben?
Szeretném továbbra is megtartani ezt a harmonikus egyensúlyt: a mérleg egyik serpenyőjében a család és a másikban a Jurányi. Nagyon bízom benne, hogy a nyár egyfajta levegővétel lesz mindkét fronton, a többit pedig majd meglátjuk.
