A vitatott pöcörő

Fontos kérdés tartja elemi izgatottságban szeretett szülővárosomat, a karcsú templomokkal, katolikus gimnáziumokkal, modernkori pap-, és leánynevelő intézetekkel tarkított barokk ékszerdobozt. Nem az, vajon megtartják-e idén is az Egri Csillag Weekendet, ahol üde fehér borok mellett tárgyalhatná ki a nép, miként lett kegyvesztett a térség mostani kormánypárti országgyűlési képviselője, mily okból cicaharcol a polgármester korábbi szövetségeseivel, s még csak nem is az, hogy Mészáros Lőrinc miért nem épít olcsó diszkontot a vasútállomás mellé, ahogyan az korábban hírül szaladt.

Nem, az én szeretett városomat most egy fütyi tartja lázban. Ezért a frivol mondatért mindjárt elnézést is kérek. Nem szeretném, ha az angolkisasszonyok mostani gimnáziumának épületében – ahová korábban magam is jártam, bár akkor még másképp hívták – méltatlankodva borulnának össze lányvállak, vagy összehúzná a szemöldökét a százráncú köpenyt viselő, a hagyományért és erkölcsökért felelő fertálymester. Írhattam volna péniszt, hímtagot, amennyiben az comme il faut, de hát a tény mégiscsak az, hogy egy gyermeki férfiasságról beszélünk, amit mifelénk így hívtak. Nem fütyülőnek, kukacnak, kukinak, fütykösnek, himbilimbinek, pucunak, pöcörőnek, pucának, de még csak nem is bögyörőnek, cerkának vagy bigának.

Egy nemrég felállított szobor kapcsán horgadtak fel indulatok az emblematikus testrész körül: a minap avatták fel Gergő és Vicuska közadakozásból készült szobrát a patakparti lépcsősoron. S miként a focihoz, úgy tűnik, a köztéri szobrokhoz is mindenki ért, mindjárt lázas véleményfolyam indult a testrész elnagyoltságáról, a részletek kidolgozottságáról. Táborok szakadtak nemekre és igenekre, művészek és a művészethez nem konyítók üzengettek egymásnak különféle platformokon. Hogy most akkor a gergői testrész valóban túlméretezett vagy sem, mindennél érdekesebb kérdéssé vált.

Az Eger Hírek portál jóvoltából közben az is kiderült: a szobrot megrendelő baráti kör épp a kételyek miatt már korábban szakvéleményt kért egy művészeti tanácsadókból és szobrászművészekből álló bizottságtól. Érdemes idézni annak megállapításait. „A bíráló bizottság nem ért egyet a megrendelő aggályaival a kisfiú alakjának megmintázását illetően, miszerint túlzó a nemiség kiemelése a meztelen testen és nem támogatja a megrendelő kérését a kisfiú nemi szervének átmintázását, kicsinyítését illetően. A bizottság szerint a megjelenítés megfelelő, az átmintázást nem javasolja, hiszen a szobrot nem olyan pozícióból fogja látni a közönség, mint ahogyan a bírálaton megtekinthető: a lépcsőn felfelé közlekedve a főnézet a szobor hátulja lesz, lefelé haladva pedig felülről lesz látható. A nemi szerv tehát nem lesz előtérben, így a bizottság semmilyen módosítást nem javasol a szobron."

Kétségem sincs afelől, hogy a szakvélemény nem győzi meg a kétkedőket, nem simítja el a vitákat, nem temeti be az árkokat a különböző szekértáborok között, s a mardosó kétely ott ágaskodik majd a bronzfigura körül, amíg világ a világ.