Sakk

A Kína leginnovatívabb városában, a Sanghajban székelő Fudan tényleg a világ egyik legjobb egyeteme. Hogy a 34., vagy „csak” benne van az első százban, az részletkérdés, de az biztos, hogy abban a ligában játszik, ahová a hazai felsőoktatási intézmények közül – néhány szakterületen, például a csecsemőpszichológiában – egyedül a CEU-nak volt bejárása.

A Fudan már jelen van Magyarországon: a Corvinuson ugyanolyan kettős diplomát adó képzést folytat, amilyet a CEU nyújtott (amíg Orbánék ki nem ebrudalták Budapestről). Jól teszi: ha a Yale-nek nem derogál ugyanez, akkor nálunk is elfér. Azt viszont éppen a CEU kapcsán tette nagyon egyértelművé az Orbán-kormány, hogy ami ennél több, tehát amikor egy külföldi egyetem a teljes infrastruktúrájával és a Fideszétől eltérő világlátásával beköltözik Magyarországra, azt nem a felsőoktatási kínálat szélesítésének, hanem térfoglalásnak, ideológiai gyarmatosításnak tekinti, és az összes hatalmi eszközével fellép ellene.

Nem elmerülve most az alapszintű komcsizásban, szögezzük le azért: a Fudannak sokkal több köze van a Kínai Kommunista Párthoz és annak egy mondatban nehezen leírható, de mindenképpen a marxizmusban gyökerező eszmerendszeréhez, mint a CEU-nak a végképp definiálhatatlan, inkább csak a hazai politikai kommunikációban létező „sorosizmushoz”. A szuverenitásért folytatott verbális harc kellős közepén pedig nem mutat jól ahhoz asszisztálni, hogy Kínában döntenek budapesti utcanevekről és városfejlesztési kérdésekről.

A feszülő ellentmondást aligha csak az a tízezer ember érezte, aki szombaton utcára ment: a Borkai-, a Kaleta-, a Szájer-ügy után a kormány újabb, számára fontos szimbolikus témában szorult védekező pozícióba. Ritkán látni ilyet: a nagy stratéga hírében álló Orbán Viktor sakkot adott magának, az ellenzék pedig élt a felkínált lehetőséggel.