A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai „ENSZ Nemzetközi Törvényszéki Mechanizmusa” (MICT) kedden mondja ki a végső ítéletet a „srebrenicai mészárosnak” is nevezett Ratko Mladic ügyében. A srebrenicai dráma mellett a boszniai főváros, Szarajevó 1992-től 1995-ig tartó megszállásával, terrorizálásával, valamint etnikai tisztogatással is vádolják.
Az időközben bezárt hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) egyik utolsó fontos döntését épp Mladic ellen hozta, 2017 novemberében. Akkor öt évig tartó bírósági eljárást követően hirdettek ítéletet.A holland Alphons Orie bíró bejelentette: életfogytiglani börtönnel sújtja Mladicot és bűnösnek találja a főbb vádpontokban.
Mladic ellen akkor 11 pontos vádiratot állítottak össze, ebből tízben találta bűnösnek a bíróság. Egyebek mellett kétrendbeli népirtással, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel – gyilkossággal, deportálással, kényszerkitelepítéssel, túszejtéssel – vádolták. A legsúlyosabb vádpont azonban a srebrenicai mészárlás levezénylése volt.
Amikor 1992-ben megkezdődött a boszniai háború, a Radovan Karadzic boszniai szerb elnök által fémjelzett három enklávét nem tudtak elfoglalni Kelet-Boszniában: Srebrenicát, Zepát és Gorazdét. Ezek a települések szolgáltak menedékül a muzulmán lakosság számára. 1993-ban aztán az enklávékat védelmi zónáknak minősítették, az ENSZ békefenntartóinak feladata lett volna az itteni lakosság védelme. A kéksisakosok azonban már csak felszereltségüket tekintve sem voltak alkalmasak arra, hogy eleget tegyenek ennek.
1995 márciusában Radovan Karadzic boszniai szerb elnök rendelete értelmében Srebrenicát el kellett vágni a külvilágtól. Ennek következtében a településen katasztrofálissá vált a humanitárius helyzet. 1995. június 4-én az ENSZ erők parancsnoka, Bernard Janvier titkos találkozót folytatott Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornokkal arról, engedjék ki az embereket a városból.
A szerbek 1995. július 6-án kezdték meg az offenzívát. Folyamatosan foglalták el az ENSZ békefenntartói, az UNPROFOR megfigyelő állásait Srebrenica körül. A következő napokban az itt élők arra kérték a békefenntartókat, védjék meg őket. Ám a szerbek óriási túlerőben voltak, így egy apró kísérlettől eltekintve meg sem próbáltak ellenállni. Miután Karadzic látta, milyen könnyen hatolnak előre szabadcsapatai, elrendelte a város elfoglalását. Bár 1995. július 11-én holland-brit vadászbombázók megpróbálták célba venni a szerbek állásait, a rossz látási viszonyok miatt az akció meghiúsult. A szerbek ráadásul a holland békefenntartók tömeges kivégzésével fenyegetőztek, így ezután már a légicsapásokat sem erőltették. Július 11-én Mladic győztes hadvezérként vonult végig a városon, már ami maradt belőle.
Még ugyanezen a napon 20-25 ezer bosnyák menekült Potocariba, hogy oltalomra leljenek az ottani ENSZ-központban. Több ezren tódultak az objektumba, mások a környező épületekben próbáltak menedékre lelni.
A holland békefenntartók azonban nem tudták szavatolni a menekültek biztonságát. Másnap a szerbek kiszűrték a bosnyák fiúkat és férfiakat a menekültek közül. Megkezdődött a második világháború utáni legszörnyűbb népirtás. A brutalitás ezután nem ismert határt. Lemészárolták őket, a holttesteket tömegsírokba hurcolták. Több ezer holttestet hetven tömegsírban találtak meg.
A délszláv vérengzést a 2015 novemberében rendezett daytoni egyezmény zárta le. Mladicnak nyoma veszett, s csak 2011-ben tartóztatták le, 16 évig tartó bujkálás után.
A holland kéksisakosok szerepe máig vita tárgya. Többet tehettek volna a menekülőkért? Lett volna esélyük a szerbek ellen? A túlélők 2010-ben beperelték a holland államot is beperelték. A hosszas jogi csatározás során bizonyítást nyert, hogy három holland kéksisakost felelősség terhel három muzulmán férfi haláláért. A hágai legfelsőbb bíróság 2013 szeptemberében kártérítés megfizetésére kötelezte a holland államot az áldozatok hozzátartozói számára.
A belgrádi parlament 2010-ben elfogadott nyilatkozatban ítélte el a srebrenicai mészárlást. A dokumentumban a képviselők együttérzésüket és bocsánatkérésüket fejezték ki az áldozatok családjának. A nacionalista törvényhozók ugyanakkor "szégyenletesnek" és "igazságtalannak" nevezték és elutasították a nyilatkozatot.
Aleksandar Vucic jelenlegi szerb elnök 2015 májusában, még kormányfőként Szarajevóba látogatott, ahol elmondta, a térségben még mindig akadnak olyan ostoba emberek, akik nem gondolják úgy, hogy a Balkán népeinek békésen kell élniük egymás mellett. Még ugyanezen év júliusában lerótta kegyeletét Srebrenicábna a bosnyák áldozatok előtt, ami történelmi gesztusnak számított. A megemlékezés nem ment zökkenők nélkül: több bosnyák köveket dobált felé.
A Mladic ügy azonban nem zárult le az említett ítélettel. 2018 márciusában ugyanis az egykori boszniai szerb hadseregtábornok fellebbezést nyújtott be, így 2020 márciusára tűzték ki a fellebbviteli tárgyalást. Ezt aztán a koronavírus-járvány, illetve egy a Mladicon végrehajtott műtéti beavatkozás miatt 2020 augusztusának végére halasztották. A volt hadseregtábornok védői akkor a további halasztás mellett érveltek a vádlott egészségi állapota miatt, ezt azonban a bíróság nem fogadta el.
Az ügyészség a fellebbviteli per során azt akarja elérni, hogy Mladicot a tizenegyedik vádpontban is bűnösnek nyilvánítsák, mivel azzal vádolják, felelős volt horvátok és bosnyákok kiirtásáért öt további boszniai megyében.
A fellebbviteli eljárás alatt az áldozatok hozzátartozói – 167 tanút sorakoztatott fel az ügyészség – drámai beszámolókat adtak. Serge Brammertz, a bíróság főügyésze a Süddeutsche Zeitungnak Szarajevó megszállásával kapcsolatban elmondta: „A várost négy éven át lőtték mesterlövészek a környező hegyekből. Ratko Mladic szerb tábornok azt a parancsot adta, hogy kifejezetten a nőkre és gyermekekre kell lőni. Egy tanú leírta nekünk a bíróságon, hogy őt magát is lelőtte egy mesterlövész vásárlás közben. A golyó átütötte a csípőjét, de kisgyermeke életét vesztette. Ezeknek a szülőknek még ma is az akkori borzalmakban élnek.” Brammertz úgy véli, az a legnagyobb gond, hogy a balkáni politikusok továbbra is azt a megosztó politikát folytatják, ami a kilencvenes évek háborújához vezetett.
