Orbán csapdájába esett von der Leyen, miután tavaly – Merkellel együtt megígérte a magyar és a lengyel vezetésnek, hogy addig nem lépteti életbe a jogállami mechanizmust, amíg az Európai Bíróság nem dönt arról. Csakhogy az Európai Parlament sürgős cselekvésre akarja ösztökélni a Bizottságot. Olyannyira, hogy holnap szavaz arról a javaslatról, amelynek alapján mulasztásos törvénysértés vádjával beperelné Brüsszelt az EUB-nál.
A nagy frakciók, köztük a Néppárt ugyanis úgy ítélik meg, hogy az új szankciós rendszer éles fegyver és annak alkalmazásával nem kell bevárni a Luxemburgban működő legfelső uniós bíróság határozatát. Daniel Freund, a német zöldek EP-törvényhozója azt mondja, von der Leyen még kevésbé lép fel a jogállami normák megsértése ellen, mint elődje, Juncker. De Jourová alelnök is ölbe tett kézzel figyeli az eseményeket. Márpedig minden hét késlekedés újabb csapás az érintett ellenzéknek, az újságíróknak és a kisebbségeknek, miközben kormányuk lábbal tapodja a demokratikus elveket.
De Strasbourg emellett azt is szem előtt tartja, hogy Magyarországon a következő tavasszal választások lesznek, és segíthet a Fidesz-ellenes oldalnak, ha közben eljárás zajlik a hatalom ellen. Von der Leyen most benne van a csávában, mert a bíróság ugyan megígérte, hogy gyorsított eljárásban dönt, de addig még hónapok telhetnek el. Brüsszel egyben azt reméli, hogy az ítélet utat mutat az ügyben is, miként kell alkalmazni a mechanizmust, mert az biztos, hogy a magyar és a lengyel vezetés minden szankciót perre visz az EUB-nál. Márpedig az végzetes volna, ha a testület helyt adna az ilyen kereseteknek.
De gyors sikerre nem számíthat a Parlament, mert még ha holnap jóvá is hagyja a javaslatot, utána a Bizottságnak két hónapja van, hogy reagáljon. Majd az ügy további két hónap múlva juthat el Luxemburgba, vagyis legkésőbb október 10-én. A bíróság pedig további hónapokig törné a fejét az ügyön.
A kommentár úgy látja, hogy sok előnye lehet, ha a jövőben nem egyhangú döntések születnek az uniós külpolitikában, csodát azonban senki se várjon tőle. A diplomáciában ugyanis krónikus gyengeséget mutat az EU. Ennélfogva Maas joggal követeli a vétó intézményének felszámolását. Az egyhangú döntéseket egykor azért találták ki, hogy védjék vele a kisebbségi álláspontot, ám menetközben külső hatalmak eszközévé vált. Pl. amikor a tagállamok kifogásolnák a Hongkongban bevezetett biztonsági törvényt, Kína – Magyarország útján – bele tud szólni a dologba.
Orbán Viktor egyrészt osztja Peking megvetését a liberális demokráciával szemben, másrészt gazdasági előnyöket remél a közös határozatok megtorpedózásáért cserében. De itt messze nem csupán a szavazásokkal van a baj. Nem kizárólag Magyarországra jellemző, hogy fontosabbnak tartja a saját érdekekeit, mint a közös törekvéseket. Ha megszűnik az egyhangúság ellen, onnantól kezdve nem lehetne blokkolni, de ez akkora fordulatot azért nem hozna.
A német diplomácia vezetője nyíltan kiállt amellett, hogy az európai külpolitikában töröljék el az egyhangú döntéshozatal elvét, mert elege van abból, hogy annak alapján egyes kormányok túszul ejtik az egész EU-t. A német nagyköveti értekezleten Heiko Maas nem nevezte néven Magyarországot, ám óvott attól, hogy kétsebességes Európa alakuljon ki. Szokatlan nyíltsággal fejtegette viszont, hogy aki sorozatosan vétót alkalmaz, az az európai összefogással játszik. Azaz be kell vezetni a többségi döntések rendszerét, még ha ennek esetleg az lehet az ára, hogy Németország időnként netán alulmarad a vitákban.
A lap magyarázatként hozzáteszi, hogy a jobboldali-konzervatív magyar politika évek óta rendszeresen él a vétójogával, különösen akkor, amikor Kínáról van szó. Ezt a magatartást a német diplomácia egyre nagyobb tehertételnek tartja. Maas ugyanakkor bízik abban, hogy a közös külpolitika döntési mechanizmusának átalakítása központi téma lesz az Európa jövőjéről rendezendő konferencián.
Kitért azonban arra is, hogy nem lenne jó, ha az EU két részre szabadna, mert azt a keleti tagországok úgy vennék, hogy csupán másodrendű tagnak számítanak. Ez pedig oda vezethet, hogy ezek az államok kiválnak az unióból – hangsúlyozta a politikus.
A német külügyminiszter kiállása kapcsán a hírügynökség meglehetősen szokatlannak nevezi, hogy Németország ennyire nyíltan nekimegy egy másik tagállamnak, mert Berlin tisztában van gazdasági és politikai súlyával, ezért igen óvatos, nehogy bárki azt mondhassa rá: túlterpeszkedik. De hát Magyarország legutóbb megakadályozta, hogy az EU elítélje Kínát, amiért az tovább szűkíti a demokráciát Hongkongban. Az Orbán-kormány előzőleg elutasította, hogy törvénybe iktassa az unió, valamint Afrika, a karibi- és a csendes-óceáni térség kereskedelmi és fejlesztési egyezményét.
De ugyanígy keresztbe feküdt, amikor a tagállamok tűszünetre akarták felszólítani Izraelt, illetve a Hamászt. A nacionalista magyar miniszterelnök igen szoros kapcsolatokra törekszik Kínával. Akadékoskodása miatt a napokban már hangot adott elégedetlenségének a német külügyi tárca egyik államtitkára is, néven nevezve Magyarországot. Ez mutatja, hogy a németeknek mind inkább tele van a hócipőjük a döntéshozatali rendszerrel, amelyben egyes tagállamok meggátolhatják a túlnyomó többség állásfoglalását.
A magyar ellenzék az első győzelemnek minősíti, hogy Orbán Viktor a jelek szerint visszakozik a kínai egyetem ügyében a jövő évi választás előtt. De ha jegelik a tervet, az segíthet a miniszterelnöknek, hogy visszanyerje a kezdeményezést, hiszen ezúttal nehéz küzdelemnek néz elébe az urnáknál. Az ellenzéki pártok úgy tekintik a készülő beruházást, mint annak bizonyítékát, hogy a kormányfő eltávolodik a nyugati értékektől.
A hatalom váratlan döntése, hogy népszavazást rendezzenek a kérdésről, egyben a campus gondolatának végleges elvetését is jelentheti, mert a budapestiek nagy többsége eleve ellenzi a koncepciót. Idáig egyébként nem sok példa van arra, hogy a Fidesz kénytelen volt meghátrálni. De mindenképpen idetartozik, hogy 4 éve lemondott az olimpia megrendezéséről.
Ugyanakkor nem tudni, mi lesz a törvénnyel, amely a Fudan ügyében már a Parlament előtt van, ideértve, hogy a kormány közpénzekből finanszírozná a beruházást. Hogy Orbán támogatja az egyetemet, az éles ellentétben áll a CEU kiűzésével. Az az iskola vezetők egész nemzedékét képezte a liberális demokrácia jegyében, de utóbbi ellen a miniszterelnök 2010 után harcot hirdetett.
A konzervatív lap kiemeli, hogy a demokráciáknak védekezniük kell, össze kell fogniuk a tekintélyuralmi rezsimekkel zajló harcban és a német külügyminiszter jól tette, hogy nem kerülgette a kását, amikor a berlini nagyköveti konferencián arra figyelmeztetett: Kína kihasználhatja a gazdasági függőséget és érvényesíti politikai befolyását. Merthogy Európa túlságosan is sokáig méltányolta Peking kedélyállapotát, ám szerencsére úgy látszik, hogy ennek immár vége.
Csakhogy milyen következményekkel jár ez Németország számára, amikor annak gazdasága egyre erősebben Kína felé fordul? Nem kell persze új hidegháborúnak kikiáltani a demokráciák és az autoriter rendszerek versengését. Ahhoz a két fél túlságosan is összefonódik gazdaságilag, így már nem tudják beásni magukat a lövészárokba. De jól látszanak geopolitikai és geogazdasági ellentétek, nem beszélve a rendpolitikai alapviszályról.
A Nyugatnak szembe kell néznie ezzel a kihívással, pl. a technológia területén, ebben Maasnak igaza van. És itt nem jön jól az egyre komolyabb függés. Már ha a demokráciák komolyan veszik az értékeiket és tudják, mik a valódi értékeik.
Az olasz Liga elnöke megrettent a szintén szélsőjobbos Olaszország Fivérei felemelkedése láttán, ezért szívesen összeállna Berlusconi Forza Italiájával, de természetesen a saját vezetése alatt. Salvini mindenesetre meglepte a világot a javaslattal, bár még nem világos, hogy miről van szó: egyesülésről, vagy szövetségről. Az üzleti világban az ilyesmit mindenesetre ellenséges átvételnek hívják.
A politikus azzal indokolja a felvetés, hogy az egyesült jobboldal ellensúlyozni tudná a baloldal súlyát az olasz egységkormányban, amelyből csak a Meloni-féle Olaszország Fivérei maradt ki. Ám a tényleges magyarázat is, hogy utóbbi párt ott liheg Salvini nyakán, már csak 2 % választja el őket a közvélemény kutatásokban, és nagyon nem mindegy ki lesz, a jobboldali-nemzeti erők jelöltje a miniszterelnöki posztra a két év múlva esedékes általános választáson.
Ha a Liga be tudja kebelezni a Forza Italiát, akkor kibővítheti szavazóbázisát. Berlusconi azonban sosem titkolta, hogy nincs valami nagy véleménnyel Salviniról. Faragatlannak és felkapaszkodottnak tartja. De mivel jövőre meg akarja pályázni az államelnöki tisztséget, rá van utalva a volt belügyminiszter támogatására. Így lehet, hogy ha tetszik, ha nem, valamit kezdenie kell az ajánlattal.
Egyébként a Liga és az Olaszország Fivérei együtt 40 %-os támogatottságot élvez, ami – Magyarországot és Lengyelországot leszámítva – egészen egyedülálló az unióban a jobboldali populisták részéről. De lehet, hogy két év múlva ők is hatalomra jutnak, a kérdés ez esetben csupán az volna, hogy ki vezetné a kormányt: Salvini vagy Meloni?
Az újság úgy ítéli meg, hogy saját korlátaikba ütköznek Európában a jobboldali populisták. Az AfD messze elmaradt a várakozásoktól Szász-Anhaltban, az Osztrák Szabadságpárt éppen a főkrakélert választja meg elnökének, ezzel együtt messze van a győzelemtől, szóval akkor mennyire kell komolyan venni ezeket az erőket?
Velük kapcsolatban általában szenzációt jósolnak, de a vége az szokott lenni, hogy kipukkad a lufi. Az ÖFP rövid ideig szárnyalt, majd olyan törvényszerűen következett a belső önpusztítás, mint ima végén az ámen. Mondhatja persze bárki, hogy az Alternatíva Németországért így is a voksok jó 20 %-át vitte el, ami nem kevés.
Ám a jobboldali demagógok nemrégiben nemdebár még azt tervezték, hogy meghódítják egész Európát, ha összefog Le Pen és az Osztrák Szabadságpárt. Csak éppen látványosan felsültek, vásári szélhámosságukkal, azzal, hogy despotákat öleltek a keblükre és kudarcot vallottak, amikor bekerültek a kormányba.
Az ördögöt a falra festeni éppen olyan hiba, mint alábecsülni ezeket a pártokat. Akár lesz valami, akár nem abból a szövetségből, amelyet az EU szétrombolója, Orbán Viktor akar tető alá hozni a Fideszből, a Ligából, a PiS-ből, az AfD-ből és az FPÖ-ből. De ettől még Le Pennek jó esélyei vannak a francia elnökválasztáson, és ugyan a Liga gyengül, de jön fel az Olaszország Fivérei.
A jobboldali populisták félelmet keltenek és onnan gyűjtik be a voksokat, ahol a baloldal sikertelennek bizonyult. Az általuk felvetett témákat nem lehet egytől egyik lesöpörni az asztalról. A politikának felelősségteljesen foglalkoznia kellene ezekkel a kérdésekkel, de ha akad olyan párt, amelyik erre hajlandó, az megkapja a magáét a médiában olyanoktól, akik a demagógok győzelmét jövendölik.
Hogy a szélsőjobb eléri a plafont, az nem természeti törvény, csak ott következik be, ahol a politika nem beszél el a választók mellett.
