„Próbálják széttépni a Mazsihiszt”

Összehangolt támadás indult, iszonyatos kutyaszorítóba kerültünk – állítja az ismét országos főrabbivá választott Frölich Róbert, aki kísérletet tesz a külső és belső béke megteremtésére.

Országos főrabbiként 2018 tavaszán lemondott, a tisztség három évig betöltetlen volt. Nemrég ismét elvállalta a posztot, a rabbitestület megválasztotta, a döntést a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közgyűlése jóváhagyta. Csak éppen – Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét idézve – a „rabbitestület gyakorlatilag kettészakadt, ma darabokban van”. Mire vállalkozott?

A kijelentés parafrázisaként én is mondhatnám, hogy a Mazsihisz gyakorlatilag kettészakadt, darabokban van. Súlyos mondatokat az egyik oldalról csak úgy lehet mondani, ha vállaljuk az ódiumát annak, hogy a másik oldalról is súlyos mondatok hangzanak el. A rabbinikus irodalmat idézem: bölcsek, vigyázzatok a szavaitokkal!

Én már nem tudom követni, hogy ki tagja a rabbitestületnek, és ki az, aki kilépett vagy felfüggesztette a tagságát.

Nem is kell követnie. A Mazsihisz kebelében működő rabbik rabbitestületet alkotnak: az alapszabályban ez az egyetlen meghatározás szerepel. Furcsán hangzik, de ebből az következik, hogy irreleváns, hányan vannak a tagok, és hányan léptek ki. Ha mindenki kilép, és akár csak egyetlen rabbi marad, akkor ő maga a rabbitestület.

Akkor tehát minden rendben?

Magunk közt szólva: nyilván nem jó az, ami történik. Még olyan kolléga is van, aki maradt ugyan a rabbitestületben, de elhagyta a Mazsihiszt. Ez így nem normális állapot. Országos főrabbiként az első ciklusomban igyekeztem a neológiát abban a mederben tartani, amit a legjobb tudásom és lelkiismeretem helyesnek gondol. Heisler Andrással elsősorban nem személyes konfliktusaim voltak, persze, egy munkakapcsolatban előfordulnak azok is. Egész jól együtt tudtunk dolgozni, amíg azt nem láttam, hogy a Mazsihisz rossz irányba megy, és nekem nem sikerül másfelé fordítanom a kormánykereket. Ekkor mondtam le. Nem akartam társtettes lenni.

Főként a nők rabbivá avatását is elfogadó progresszív zsidó közösség elismerése ellen tiltakozott, amely ma már a Mazsihisz társult tagja.

Véleményem szerint ez a legnagyobb hiba, amit a Mazsihisz elkövethetett. Kevéssé zsidósan fogalmazva: megérne egy-két misét, hogyan zajlott a felvételük, de ezt nem most kell elemezni. Kérdezte, hogy mire vállalkoztam. Elsődlegesen arra kaptam mandátumot, hogy próbáljak meg egységet létrehozni a rabbik között, segítsek a belső és külső béke megteremtésében. Annyi egészen bizonyos, hogy nem lesz fáklyás menet. Amikor különböző külső erők próbálják széttépni a Mazsihiszt, és erre nincs megfelelő válaszunk, akkor nem állíthatom azt, hogy erős várat védünk.

Milyen külső erők?

Heisler Andrásnak abban kétségkívül igaza van, hogy összehangolt támadás indult a Mazsihisz ellen. Én is úgy látom, hogy az ortodoxia és az EMIH (a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségről, a MAOIH-ról van szó, valamint az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségről, amelynek Köves Slomó a vezető rabbija – a szerk.) haditervet dolgozott ki a Mazsihisz ellen. Gondolom, az általuk kezdeményezett jeruzsálemi perről még esik szó. Nem titok, hogy a kormány és a Mazsihisz viszonya se felhőtlen. Finoman fogalmaztam. Ráadásul a pandémia miatt sokáig zárva volt a Dohány utcai zsinagóga, ami súlyos turisztikai bevételkieséssel járt. Az állam bácsi nem ad pótlást, a pénz kiesése is óhatatlanul feszültségeket szül. Iszonyatos kutyaszorítóba kerültünk. Vannak elképzeléseim arról, hogyan lehet kikeveredni a mostani helyzetből, de a részletekről még egyeztetnem kell. Az országos főrabbi nem önjáró, azoknak kell megfelelnem, akik megválasztottak.

Egyelőre nem látszik, hogy a zsidó szervezetek között csökkennének az ellentétek. Heisler András az ön által vezetett vallási bírósághoz fordult, amiért Köves Slomó ateistának nevezte őt. Köves Slomó el se ment a tárgyalásra.

Írt egy hosszú levelet, azzal érvelt, hogy Heisler András ügyében nem lehetünk elfogulatlanok, mert a Mazsihisz elnöke a munkáltatónk. Ez tárgyi tévedés. Nekünk, rabbiknak a Mazsihisz elnöke se nem munkáltatónk, se nem főnökünk. (A munkáltató a Mazsihisz ügyvezető igazgatója – a szerk.) Köves Slomó levelét ezért nem tudtuk figyelembe venni. Felkértünk az ortodoxiához és az EMIH-hez tartozó személyiségeket is, hogy vegyenek részt a rabbinikus bíróság munkájában, ők erre nem voltak hajlandók. Úgy érzem, végül tárgyilagos határozatot hoztunk. Az ateizmusra vonatkozó állítást megalapozatlannak minősítettük, de abban az ügyben, hogy Köves Slomó kijelentése mekkora kárt okozott a Mazsihisz számára – Heisler András ennek megállapítását kérte –, nem tudtunk dönteni. Hozzájárultunk viszont ahhoz, hogy a Mazsihisz elnöke világi bírósághoz forduljon.

Máskülönben nem tehette volna meg?

Elvileg nem. Közkeletű tévedés, hogy a zsidó vallásjog csak arról szól, szabad-e a disznóhúst enni. A vallásjog az élet minden területét átöleli. A zsidó törvények szerint két zsidónak, ha peres ügye van egymással, ezt első körben zsidó bíróság előtt kell elintéznie. Ezért fordult például az ortodoxia és az EMIH a jeruzsálemi bírósághoz.

Témánál vagyunk. A két említett felekezet a milliárdos nagyságrendű úgynevezett örökjáradék újraosztását szeretné elérni, a Mazsihisz rovására. Heisler András szerint ellenben a jeruzsálemi bíróságnak nincs joghatósága sem a Mazsihisz, sem a magyar állam felett.

Így is van. Fegyelmezett demokrataként a Mazsihisz hivatalos álláspontját képviselem. Mégis azt gondolom, jobb lett volna, ha a Mazsihisz részt vesz a jeruzsálemi tárgyaláson. Akkor legalább halvány esélye lett volna annak, hogy érvényt szerezhetünk az igazunknak. Többféle értelmezése lehet annak, hogy az ortodoxia és az EMIH miért éppen Jeruzsálemhez fordult. Hangsúlyozni kell, hogy a zsidóság nem hierarchikusan épül fel. A jeruzsálemi rabbinátus ilyen szempontból semmivel nem áll a pécsi vagy a miskolci rabbinátus fölött. Nagy kérdés, hogy a magyar állam, amelyet nemes egyszerűséggel belekényszeríttek a perbe, hogyan reagál majd, ha megszületik a döntés.

Gulyás Gergely miniszter közölte, hogy a kormány nem szól bele a zsidó szervezetek vitájába.

Ebben az esetben az lenne az egyetlen korrekt lépés, ha a kormány nem venne tudomást a döntésről, bármi legyen is az. Hiszen a szekuláris államra nem vonatkozik egy vallási bíróság határozata.