Tóth Kinga: AnnaMaria és a nők az Istent keresik

„tapogatva kereslek, sejtelek, megteremtelek”

Maria velojából bábozódunk ki hajtjuk le magunkról

a lepleket pőrén lépünk ki ne nézz hátra megkövülsz

köpönyeges horda kalászkőpenyes

búzaszálcsuhás menetelők roppantják

a havat újév ünnepe lesz új könyörgések

szállnak az erdőtüzekkel vulkánok kőpnek

vissza vulkánok olvasztják a tajgát ha énekelni

kezdünk ha kitapogatunk a köveken a kőbe

a fába kaparjuk hangjaink nézz hátra le a tóba

vízbe bogarakba a békanyálba a légy szárnyába

a kígyó levedlett bőrébe a rúnákba a kukoricatáblába

nézz ránk az arcunkra a lábunk közül hajtanak ki

a kertek a mi vizünk tisztítja meg a folyókat szűri

a gyárakat öntözi az ágyást a mi lehelletünk tol

virágport a méhre es fújja le a devecseri pirost

a kérgekről kavarja fel az iszapot altatja el a főldet

a munkást a gyereket löki le a szerszámot üti ki

a kést a kezedből a mi hajunk kötözi a vágást

tekeredik a fecsegők nyakára takarja be a szemed

ne nézz hátra jönnek a köpenyesek az oltalom

bebábozódsz kihajtasz megkövülsz

A készülő MariaMachina ökofeminista imakönyvből. Fotókoncepció: Tóth Kinga–Kaspar Mattmann (A Metamorphose sorozatból, Budapest, 1111 Galéria, 2020; fotó: Kaspar Mattmann)