A nagy mesemondó hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a jó dolog az, ha mindenki ott boldogul, ahol megszületett. A migráció rossz dolog. A jóisten mégiscsak adott egy talpalatnyi helyet valahol a világban, ahová megszülettél, és azért a helyért tartozol felelősséggel, ott kell élni, ott kell dolgozni, azzal a néppel kell boldogulni, azzal a faluval, várossal kell élhető emberi életet kialakítanod”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ez nemcsak hogy nem jó, de mindig lehetetlen volt, és az is marad. A magyarok például soha nem vándoroltak volna ide, a Kárpát-medencébe, és például ’56 után nem lett volna hová menniük. De ha mindenkinek a saját falujában kellene maradnia, mert ez Isten és Orbán rendje, akkor maga Orbán Viktor is a mai napig Alcsútdobozon keresné meg a napi betevőt, és legföljebb felcsúti barátjával, Lőrinccel búsongana azon, hogy miért születtek egyesek Budapestre, miért nem engedik őket beköltözni a Várba, vagy a hegyvidéki palotába. A végén annyira elkeserednének, hogy legszívesebben a szabad világba menekülnének. De az egész világra érvényes isteni és orbáni törvény sajnos nem engedné. Maradna a kőbánya. Persze tulajként az se rossz. Falun is lehet valaki nagymenő.

Azt is állította a miniszterelnök (szintén az interjúban), hogy „a járványveszély miatt két évig ne csak az illegális, hanem semmilyen migrációt ne engedjünk Európában”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a legális migrációnak aztán végképp semmi köze nincs a járvány terjedéséhez. Ha a turistákat meg az üzleti utazókat ellenőrzik, hogy megvan-e a védettségük, ezt ugyanúgy megteszik a törvényes bevándorlókkal is. De Orbán persze a járványból is tud valami rosszat tanulni: azt tudniillik, hogy a gyűlöletkeltés jobban terjed, mint a vírus. És nincs ellene oltás.

Azt állította a miniszterelnök (a Világgazdaság című lap fórumán), hogy „az egészségügyi rendszerünkről kiderült (…), hogy amikor csúcsteljesítményt kell nyújtania, akkor jobban teljesít, mint a legtöbb nyugat-európai egészségügy, hogy az orvosaink meg az ápolónőink jobbak, mint az Európai Unió többi országának”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ez mind nem derült ki. Az ugyanis mérhetetlen, hogy nálunk dolgoznak-e a legjobb orvosok és ápolónők, ezért aztán ez a kijelentés eleve abszurdum. Azt sem lehet pontosan mérni, hogy melyik országban a legjobb az orvosképzés, de ha valamennyire mégis lehetséges az összehasonlítás, akkor abból az derül ki, hogy az egyébként jónak tartott Semmelweis Egyetem nincs az első tíz között, viszont a még nálunk is jól ismert svéd Karolinska vagy a berlini Charité igen. Kit ámít mégis ezzel a miniszterelnök? Amikor pedig csúcsteljesítményről konfabulál, vajon miért felejti el látványosan, hogy Európában nálunk a legmagasabb covid-halálozás, és még a Kórházi Főigazgatóság is beismerte a 80-85 százalékos halálozási arányt a lélegeztető-gépeken? Íme, az ember, aki saját bevallása szerint soha nem hazudott. Lehet, hogy ebben valóban ő a legjobb egész Európában?