A jó pedofil

Az volt a terv, hogy az ellenzéki pártok a szövegben elhelyezett aknák miatt majd elhatárolódnak a pedofiltörvénytől, és az oltásellenes baloldalazás után indulhat az új kampány a „pedofilsimogató” ellenzékről. Nem jött össze, mert az érintettek felismerték a csapdát. Ezért a kormánynak muszáj volt beterjesztenie egy módosítást, amelyben már nem a pedofília a valódi célpont, hanem mindenki, aki nemcsak elfogadja, hogy a felnőtt emberek a szexualitásukban is sokfélék, hanem esetleg még beszélni is mer róla mások előtt, felhívva rá a figyelmet, hogy a sokféleségre nem a kirekesztés, a megalázás az egyetlen lehetséges reakció.

Magyarországon egy homoszexuális fiatal 30-szor nagyobb eséllyel lesz öngyilkos, mint a korcsoport heteroszexuális tagjai. A homoszexuális fiatalok között a vezető halálok az öngyilkosság: évente több száz egészséges, boldogságra hivatott magyar embert veszítünk el a politikai érdekből, kormányzatilag is szított társadalmi intolerancia miatt. Az, hogy ez a jelenség ismeretlen a toleránsabb országokban, kifejezetten annak köszönhető, amit a törvénymódosítás hazug módon homoszexuális propagandának nevez: a felvilágosításnak, az empátiára nevelésnek, ami miatt mostantól börtönbe lehet majd kerülni.

Biztosan az a legnagyobb veszély, ami az ifjúságot fenyegeti, hogy beszélnek nekik a testi vonzalmak azon sokféleségéről, amelyet amúgy ők maguk is sokfélének érzékelnek? Azért kérdezem ezt, mert közben az új jogszabály tudatosan elkerül egy olyan csoportot, ahol a pedofília szignifikánsan jelen van (tessék csak elolvasni Perintfalvi Rita vallomáskönyvét): a katolikus egyházat. A kormány továbbra is tudomásul veszi, hogy az egyház nem adja ki a saját pedofiljait, így azok, amíg az állam hatóságai szemet hunynak, dolgozhatnak gyerekekkel. Vagyis vannak a jó pedofilok – akiktől politikai támogatást remélhet a Fidesz –; őket nem háborgatják. Meg vannak azok, akik nem is pedofilok, viszont tennének valamit a gyűlöletkeltő hatalmi praktikák ellen – ők ezentúl a szabadságukkal játszanak.